2017. október 16., hétfő

Biblikus vitairat: Disznók elé gyöngyöt vetni

Biblikus vitairat: Disznók elé gyöngyöt vetni: Disznók elé gyöngyöt vetni Aradszki KDNP-s képviselő felszólalása a Parlamentben, azóta sem szűnő gyalázkodást váltott ki az ellenz...

Disznók elé gyöngyöt vetni



Disznók elé gyöngyöt vetni

Aradszki KDNP-s képviselő felszólalása a Parlamentben, azóta sem szűnő gyalázkodást váltott ki az ellenzéki média csatornáin. Energiáikat, táplálékukat nyerik e témából is, mert lételemük a gyűlölködés és gyalázkodás. Ki tudja jobban gyalázni a kormányt és képviselőit ettől függ fizetésük ettől függően kapnak újabb meghívásokat a következő műsorba. Ha a kormány és képviselői nem nyújtanának kenyeret nekik, éhen halnának és munkájuk sem lenne. Mesterségük címere a hazudozás, gyűlölködés, gyűlöletkeltés és hergelés, meggyalázása mindannak, ami szent a másik oldalon. Miért kímélnék a vallásos érzületet éppen, hiszen többségük ateizmusban és korunk bálványimádatában a liberalizmusban szenved. 

  „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket ne szórjátok a disznók elé, különben még eltapossák lábukkal és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6)- figyelmezet a Biblia.
Nem kellett volna ebeknek adni és disznók elé vetni a gyöngyöket a Parlamentben, azt, ami szent a katolikus hitben. Lám mi történt? A disznók lábaikkal megtaposták és visszafordulva megszaggatták az embert, aki beszélt a rózsafüzérről, Mária hitről a sátánnal való küzdelemről. Sőt mindez magával hozta a katolikus vallás gyalázását is, de hát ebben az országban mindent meglehet tenni, mert szólásszabadság van. Sőt az itt nincs szólásszabadság, mantráját lehet üvölteni, miközben meg sem tehetnék mindezt, ha nem lenne szólásszabadság. 

A katolikus Mária tisztelet és a rózsafüzér ügye a teológiai konferenciákra való, még ott sincs konszenzus benne. A reformáció ugyanis bálványimádatnak minősítette a Mária tiszteletet és ugyebár a magyar lakosság egy része katolikus másik része református. A jobboldali érzelmű emberek is ebben a megosztottságban vannak, amit nem érdemes a Parlamentbe bevinni. A Parlamentben való megjelenése automatikusan magával hozza a szentséggyalázást, mert egy profán politikai térben hangzik el az, ami a legnagyobb félreértést hozta eddig is a vallási területen. A bálványimádat fogalmának félreértelmezéséről van szó, ami biblikus fogalom és ilyen minőségében hogyan is tartozna a politikára. A világban is a legtöbb problémát a bálványimádat fogalmának félreértése adta, ami a mai napig megosztottságot okoz a nagy vallások és népek között.

A zsidók miután nem fogadták el Jézust Isten fiának, ahogyan a keresztények, csak bálványimádatra gondolhattak, mert ki lenne méltó a Teremtőhöz, akit egyetlen istenként kell tisztelni. Ezt folytatták a muszlimok, akik a Mária tiszteletet, és Jézust a Teremtő melletti „társistenek” imádatának vették, tévesen. És jött a reformáció mely felvette ezt a fonalat, jóllehet sok pozitívumot hozott, és az üdvösség tanában a mai álláspont szerint nem tér el egymástól a református, evangélikus és katolikus tanítás. Ám Mária és a rózsafüzér kérdése még mindig vitatott, holott István király Máriának ajánlotta az országot utód hiányában és mély hittől vezérelve. Erre épül az Alkotmányunk, a Szent István-i örökségre. Ezért erről beszélnünk kell, ha nem is a Parlament a legjobb hely erre. Arra mindenesetre jó volt, hogy felszínre dobja ezt az ellentmondást és megoldatlan problémát.

Aktuális beszélni róla más tereken, hogy mi valójában a bálványimádat. Az ország és a világ liberális része ugyanis bálványimádatba esett, saját maguknak építettek fel egy vallást, amit ma már neoliberalizmusnak hívunk. No, éppen ez a bálványimádat! Bálványimádat még az „idegen istenek” és tanaik imádata. Ha például elkezdenénk imádni és követni a keleti istenek és istennők tanításait, akkor bálványimádatba esnénk a Szentírás szerint. Márpedig a bálványimádat fogalma a Bibliában jelent meg és éppen ezt a kettőt jelenti. Még egyszer: amikor az ember sajátmagának alkot egy vallást/elméletet, ami jelenleg a liberalizmus. Vagy idegen pl. a keleti istenek tanait követi, azaz az önmegváltás hiteit és módszereit. A keresztényeknek van Megváltójuk, de a keleti istenek tanai az önmegváltás paradigmájában vannak, aminek eszközei a jóga és keleti meditáció. Vajon mentesek vagyunk ettől ebben a keresztény kultúrában itt a XXI. század elején?

Hogyan is lehetne a keresztény mennyország tagja Mária a bálványimádat alanya, mikor a katolikusok sohasem tisztelték Jézus édesanyját istenként? Már erre Pázmány Péter világosan rámutatott a reformáció kezdetén. A katolikusok csak kérik, hogy imádkozzon velük vagy értük, de nem, mint istennő, hanem mint édesanya, aki a legközelebb áll a Fiúhoz. Csupán 500 éves félreértésről van szó, éppen most van az évfordulója. Ezt az apróságot még tisztáznunk kell, ha már a Szent István országát építjük.

De befejezem, nehogy úgy járjak, mint ama képviselő a gyöngyökkel.

Ám van még egy téma.              

A képviselő szájából elhangzott, hogy a Sátán legnagyobb, végső csapása a családok elleni támadás lesz a Mária jelenések szerint, amelynek jelei már mutatkoznak az abortusz, az egyneműek házassága és a genderelmélet terjedésén is. Ha azt a csúnya szót kihagyta volna, a „szétdobálót”, ami nem Parlamentbe való téma, és a liberalizmusra, mint tévtanításra mutatott volna, nem hagyott volna ennyi támadási felületet. Soros, mint maga a sátán nem hangzott el, ez a baloldali média hazugsága. De igenis sátáni terv létezhet, hiszen „Az egész világ a gonosz hatalmában van”a Szentírás szerint. Nagyon lehetséges, hogy a gonosz hatalmában van a család szétrombolásán túl, az erőszakos migráns betelepítés Európába, mely minden előrejelzés szerint gyökeresen átalakítja a földrészt.
Késői következményként lehet ezután már csak múlt időben beszélhetünk a keresztény Európáról.

Ezt tényleg nem hagyhatjuk szó nélkül!

2017. október 13., péntek

A nemzeti+keresztény és a liberális



  „István a király” liberális átértelmezése

Augusztus 20-a Magyarországon Szent István egykori tettéről szól, arról az államalapításról, ami a kereszténység útjára állította az országot. Nem volt ez mindig így. A szocializmus éveiben, célzottan visszaszorították az akkori kormányok a nemzeti és keresztény érzést. Ennek következményeként beállt egy amnézia a Szent István-i örökségről, elfelejtettük, hogy majdnem 2000 évig keresztény ország voltunk. Ennek volt előzménye Szent István királyunk küzdelme a pogány örökséggel. Erre emlékeztetett bennünket Szörényi-Bródy remekműve, az István a király rockopera, mely műfaj a XX. században jelent meg. A szerzőpáros szinte zseniálisan ráérzett arra, hogy most már más idők következnek, így vált a rendszerváltás nyitányává az 1983-ban bemutatott rockopera, az István a király. A műnek óriási hatása volt, szinte robbant. Felszakította az elnyomott érzelmeket, felnyitotta a csukott szemeket, megszüntette az amnéziát. Az emberek többsége katartikus élményt élt át, amikor megnézte a rockoperát, ami a szabadság érzését adta. Hozott egy rácsodálkozást, hogy nekünk, magyaroknak is van nemzettörténetünk, van Szent koronánk, és van István királyunk, akinek az európai kultúrába való betagolódásunkat, és keresztény örökségünket köszönhetjük. Mi volt a domináns érzés a mű látásakor? A tiszta, a felemelő, az euforikus, és a szabadság érzése.

2013. augusztus 20-án, Alföldi Róbert rendezésében, István a király azt mutatta meg nekünk, hogy létezik egy másik, egy ezzel ellentétes látásmód Magyarországon. Alföldi elhagyva az István korabeli kosztümöket, modern XX. századi ruhába öltöztette szereplőit, amivel jelezte, hogy mondanivalója jelenkori életünkre is érvényes. A darab a szimbolizmus nyelvén azt közvetítette, hogy felesleges István királyt és fő törekvését, a kereszténység útját ünnepelnünk, mert a rabságot hozta el nekünk. Már a bemutatás helyszíne is szimbolikus a szegedi Dóm téren, Isten temploma előtt. Itt mutat fricskát neki és rombolja a hitet, hogy Isten országa a szabadság volna. 

Amikor egyforma szürke öltönybe öltözteti Koppányt és Istvánt, amikor István négykézláb araszol a földön Istenhez fohászkodva, ezzel egyrészt azt mondja, a pogány és a szent között nincs különbség. Másrészt alávetettségben élsz, egy felettes hatalom önkényeskedik fölötted (ti. Isten). Ez szinkronban van azzal a XX. századi posztmodern és liberális gondolkodással, ami azt mondja „minden virág virágozhat”, minden egyenértékű, a pogány vallások és a kereszténység között nincs különbség. Sok igazság van, ez is igaz és az is igaz, a kereszténység csak egy vallás a többi között. A „fölöttes hatalom” felfogás nem új keletű, már megjelenik Hegelnél, a 20. században pedig legközismertebben C.G. Jungnál és Rudolf Steinernél. Ez szinkronban van azzal is, amikor a kígyó azt mondja a Paradicsomban, hogy szakadjatok el Istentől, ti is „istenek vagytok”, amivel megfordítja a szabadság fogalmát. Az Evangélium szerint ugyanis „Ahol Krisztus lelke, ott a szabadság”. Az Alföldi darab pedig azt közvetíti, hogy ahol Isten, ott rabság van. Ennek legszimbolikusabb képe a Szent korona, mint rabrács és a belé zárt emberek a darab, záró képében.

Alföldi ki akar bennünket ábrándítani abból, hogy amit 1983-ban láttunk, és amit István tett, az tiszta, felemelő volt és szabadságot adott. Azt akarja mondani: ez nem az, aminek hittétek, mert itt csak vér, gyilok és gyűlölet van. Hatásos eszközt talál mondanivalójához, gyakran a mediatizált, média agresszivitás képeivel élve. Folyik a vér, illetve a piros festék minden mennyiségben, a jelenetek horrorisztikusak és egyben parodisztikusak. Lásd. a vonagló véres tömeg, a véres sámán, a lefejezett ló,amiből látványosan, naturalisztikusan folyik a piros festék. Ezt nevetés nélkül a közönség sem tudta megállni Szegeden, már-már Tarantino fanyar és gunyoros horror világát idézi. Sok ötlet van benne, hiszen Alföldi tehetséges, kreatív alkotó. Játszik, mint a gyerek, és azt az érzetet kelti, hogy gúnyosan mosolyog a háttérben. A darab nevezhető zenés pamfletnek is, mert a néha csujjogató tánckar, az énekléssel próbálkozó színészek játéka nem nevezhető rock operának, ami egykor volt. A Trabantból kilépő régi szereplők bohókás tétovasága, a napszemüveges rendőrök bizarrsága, a punk fejű sámán, csorgó piros festékkel a fején, a szürke öltönyös négykézláb mászó István király, a szentség, a szent emlék eltávolítására tett hatásos kísérlet. Míg a 83-as bemutatás visszavezetés volt Istenhez, addig az Alföldi 2013-as rendezés az eltávolítást szolgálja. Az előző felemelt, az utóbbi a mélybe taszított. Katarzis helyett vér és döghalál. Még a liberális filozófus Heller Ágnes is azt mondta Nietzsche munkásságáról, aki a Zarathusztrában megírta az Evangélium pamfletjét: „A kreatív tehetség sem tehet semmissé erkölcsöt és morált.”

A szimbolizmus itt, az európai kultúra legfőbb szimbólumának, a Kereszt értelmének megfordítását célozta meg. A Kereszt mindig is az élet jelképe volt. Az üdvtörténet szerint, Jézus kereszthalálával szerzett nekünk örök életet. Ő a híd, csak „általa” juthatunk vissza a Teremtőhöz. Ennek értelmében a pogányság az emberi lélek halálát jelenti, mert nincs Megváltója, aki örök életet adjon neki. Alföldi ezt fordítja meg abban a szimbolikus jelenetben, amikor a kereszttel döfik át az embereket. Ezzel a horrorisztikus és naturalisztikus jelenettel azt mondja, hogy a kereszt a halál, a halálosztó, a gyilkos hatalom jelképe. A kép megint csak Tarantino-t idézi (lásd. Született gyilkosok), és a médiával elkábított fiatalság nagy részének mind a tartalom, mind a megjelenítés tetszik. 

Amikor a 83-as itthoni bemutatás után, egy történelmi esemény színhelyén Spanyolországban is bemutatták a darabot, ott is eufóriát váltott ki. Azt mondták, ezt a nehéz múlt emlékét őrző helyet ez a rock opera megszentelte. Az Alföldi bemutatás láttán most, a megszentelés helyett a meggyalázás juthat eszünkbe. Nesze nektek, keresztény érzület! Nesze nektek nemzeti érzés! Alföldi csak önmagát adta, mert ő a korszellem, a „posztmodern és liberális toleráns” tudat egyik képviselője. A posztmodern liberális tolerancia nem épít, hanem rombol, mert nincsenek morális értékei. A darabban van polgárpukkasztás, kreatív játék és saját liberális filozófia, ami Nyugat Európa domináns gondolkodásmódját tükrözi. Benne van a posztmodern és liberális szinkretizmus, az álságos békevágy, ami az antagonisztikus ellentétet egyenlőnek látja. Ezt sugallja az „unom a politikát” kihangsúlyozása, a pogány és a keresztény, a politikai bal és a jobb oldal egy kalitkába zártsága. Ezzel a maga hit nélküli, posztmodern liberális toleráns módján azt mondja: legyen béke már. 

Miután Istent kiiktatta, a nemzeti és keresztény érzelmeket megszüntette, vajon békét remélni, lehet e?

2017. október 8., vasárnap

I will bring strangers against you




„I will bring strangers against you …” (Iz28,7)
Paris, London, Berlin, Brussels, Barcelona, then London again, and so on! The line is incomplete but you can type the keyword „terrorism” and you can get a full list on the net. Why has this happened to us?
There are many explanations day by day, but The Bible the basic literature of the European culture gives an exhaustive answer. The almost every day terrorism with the migratory pressure is an urgent warning for Europe (and of course U.S. and Canada). Instead of the faith in God are indulged in the pseudo-humanism of the liberal theory. This is why the warning! What is the pseudo-humanism? This is only humanism without morality. The Man created for himself a new idol in the 20.century called Liberalism.  
The invasion of massive masses and the increasingly cruel murders reminds us in a way of the history of Old Testament which was written for the whole Mankind to teach us as an eternal reminder.  What is the story about? What happens if the people fall into idolatry?
Whenever the „chosen people” moved away from God and his laws about idolatry, they fell into the pit of moral crisis and this time the prophets always said: „Turn away from your sins!” If they continued their guilty life they suffered from foreign violent nations and invasion of cruel people. The prophets predicted the message from God: „I will bring strangers against you, the most terrible of nations: they shall draw their swords against the beauty of your wisdom (E., 28, 7). Elsewhere:„For I am rousing the Chaldeans, that fierce and impetuous nations, who march through the breadth of the earth to seize dwelling not their own. (Hab,1, 6)
The message of migration invasion and „Killers behind the altar” is a very clear symbol. (the killing of French Christian priest 2016. 07.16.) This was the biggest warning for Europe. It means that killers take over your place, destroy and defile your altars if you do not come back to God and his laws.
Today everywhere there is an open opposition to God and his laws. The liberal pseudo- humanism kills the life we have received from God. Man has no right to kill the life by abortion, euthanasia, and by „culture without child”. The Man has no right to defile the marriage by „plural forms of coexistence (it means libertinism) and homosexual marriage. Man has no right to destroy nature by inventions and money. „They did not honor him as God or give thanks to him, but they became futile in their thinking, and their senseless minds were darkened. Claiming to be wise, they became fools…”(Rom1, 21,22)
People desecrates not only nature but their own body as well. The libertine lifestyle the bodybuilding cult, skin tattooed and solarium skin, more and more enjoyment and entertainment are the so-called „values” of today’s Man. „You do not know that your body is the temple of the Holy Spirit?”- asked S. Paul in the Gospel. The relationship between sin and illness is clear in the Bible. When Jesus cured he also redeemed the sins and said: „Do not sin anymore!”The pharmaceutical industry has become the largest business because people are eager to get pills and do not seek the cause of the illness. At this stage of moral crisis after climate change, natural disasters, the migrant invasion has emerged and also the increasingly frequent terrorism. We can not stop it with external protection only, we need internal protection as well.
The punishment of „I will bring strangers against you” always happened due to the idolatry worship of „foreign gods” which caused finally the moral crisis. Modern idol worship is the body cult, the sex cult, the money cult, the stars cult, not to mention religious relativism. All people adore the same God, all roads lead to the same place, and all religions are equal. This is the ideology of liberalism and postmodernism. In the light of the Bible this idea of course is a lie, moreover it means the sin of „worship of other gods”. This idea hiding in the jacket of pseudo- humanism seems to characterize Europe and of course U.S. and Canada.
Today the situation is very much the same as it was in ancient times. „Is full of the country with predictors and fortune tellers”- as the prophet said. Otherwise beside esotery the ideas of Eastern gods („foreign gods”) have also made their way into sciences, which has caused conceptual confusion. Today e.g. those who have dealt with occult things (shamans, predictors, seeing the dead) are called as different types of the „mediator specialists”, „communicational specialists” or types of the Saint by ethnography and the religion science. The researchers of religion science created the idea of „sacred dialectics” where the religions of archaic age and the historical Christianity are equal. The „foreign gods” the so-called „idol gods” and God are equal. The main parts of psychology contain the Eastern doctrines of self salvation by „foreign gods” and using their technique as meditation and yoga which they intend to bring into schools as well.
The Oriental Doctrines got into philosophy from the 19th century by Schopenhauer and Nietzsche. This tendency was continued at the beginning of the 20th century by C. G. Jung in psychology and Mircea Eliade in the religion science and later on by Jan Assmann in Egyptology and so on.  It was this pathway which was followed by 20th century philosophy, so finally the postmodern idea and neo-liberalism has emerged, which was based on Eastern value relativism. The postmodern and liberal ideology rejects the „and” culture of Bible which says there is difference between „good” and „bad”, „real” and „false”. (God is holy and only good in the Jewish-Christian faith.) Instead the
The original message was: „I will give Egypt into the hand of a cure master.” Well, we are Egypt now. The aim of the researchers is now „to give back dignity of Egypt” because in their opinion the Bible gave an unfairly negative judgment of Egypt. („Egypt and Babylon is the name of the sin” Rev.)Today the occult books of the Egypt religion have become „great wisdom” and books of all „other gods” in the world. After all this Man’s own created religion grew, the big idol, the postmodernism and liberalism. Why are we wondering after all the invasion and violence of the foreign nations, what we call crisis of migration? 
The Lord’s anger is manifested by invading Egypt by the Assyrians to. „He will raise a signal for a nation far away, and whistle for a people at the ends of the earth: here they come, swiftly, speedily!”(Is5,26). It is well known in the Bible that the murderers who entered the country are also punished. („because of human bloodshed and violence to the earth, the cities and all who live in them”(Hab2,17) The terrorists are in the misconception that the human sacrifice given to Allah sends them to heaven. „You sacrificed to the Satan not God”- says the prophet.
The sin of hatred and murder as we know belong to Hell. Love, charity and justice belong to God. It is not God who does the evil in the world, he just only allows Satan to do so. Love of God and hatred of Satan stands against each other in case of the terrorist attacks.
The export of American liberal democracy to Arabic countries, called the Arabic spring, was the beginning of terrorism. The U.S. got away from Protestant ethics a long time ago, in which its foundations rooted at the very beginning.
Today the U.S. like Europe idolater has been trapped in the liberal pseudo – humanism, which actually means tolerance without morality. We hope Trump will stop it. There are only two countries in Europe which defy this idea, Hungary and Poland. But we suppose that due to the pressure caused by migrant invasion and terrorism more and more countries will return to Christian origins and Christian values. We can stop the invasion and violence only with internal protection force and then external protection will become more efficient. The internal protection forces imply the return to the faith in Christian morality, and God. 

The fate of Europe is at present: „I will strangers against you…” But do not forget about, 9/11 neither. We are also responsible how history will continue.
„O my God, to save me: O Lord, come quickly to help me”(Psalm70, 1).

2017. szeptember 27., szerda

Pogányság, kereszténység és a fogalmi zűrzavar



Pogányság, kereszténység és a fogalmi zűrzavar

A XX. századi posztmodern gondolkodók vetették fel, hogy „ki mondja meg mi az igaz”, ergo nincs egyetlen igaz. A múlt század posztmodern gondolkodása azt mondta, hogy nincs egyedüli igaz, sok igazság van és mind egyenlő mértékben érvényes. Többek között ennek közvetlen előzménye volt Mircea Eliade valláskutató a „szent dialektikája” elmélete, mely egyenlő rangra emelte az archaikus vallásokat a zsidó-kereszténységgel. Könyvei kötelező tananyagok lettek a felsőoktatásban, mind a mai napig. Ez is szentség, az is szentség, tehát a pogány, bálvány szavak illegitimmé váltak. Az „egyiptomi” és a „zsidó” egymás ellentétei voltak az Ószövetség óta, egészen a XX. századig. Az „egyiptomi” a pogány bálványimádatot jelképezte, a „zsidó” pedig Isten népét, törvényeinek hordozóját. Az egyik az „alvilággal kötött szerződés” a másik az „Istennel kötött szövetség” ellentéteit hordozta. A XX. századi egyiptológusok azonban, különösen Jan Assmann ellentétes értelmet kezdett neki adni, sőt „Egyiptom méltóságának visszaadását” tűzte ki célul. A Szentírásban pedig, „Egyiptom és Babilon” a bűn neve „mind valós, mint átvitt értelemben”, mert az „idegen istenek” és tanaik imádatát jelenti. Kérdésünk, hogy igaza van e a posztmodernnek - a XX. század fő ideológiájának, ami mind a mai napig hat – abban, hogy az archaikus kor vallásai ugyanoda visznek, egyenlő értékűek, egyformán igazak a zsidó-kereszténység Istenének tanításával. Milyen bizonyíték van az archaikus vallások, mint az egyiptomi-görög, perzsa, és indiai istenek és tanok igazságára és milyen bizonyítékkal szolgál a Biblia az igaz Istenre és igaz tanításra?      
Indiai istenek
  Az indiai vallás a hinduizmus alapirodalma a Védák és az Upanisadok, mely utóbbit papok, bölcselők állították össze. A tant tanító brahmanok csatolták hozzá saját tudásukat, akik életük végén az erdőben remeteként éltek. Ők lettek a guruk, a titkos beavatás mesterei. A halál utáni létről, a személytelen beleolvadást tanítják a létezőbe, aki már nem tudja, hogy ki volt előtte. Eléggé sivár jövőt festenek a személyes testben való feltámadás keresztény reményéhez képest. A lélekvándorlás tana a Védákban is benne van, de az Upanisadokban van kifejtve. Az archaikus vallások egyik alapvető sajátossága ez, amivel szemben a zsidó-kereszténység az egyetlen életet állítja. Ahogy a többi ókori vallásban, szabadulást a körforgás láncából csak a tudás hoz. Meghirdeti a semmi cselekedetet, ami nem idéz újabb életet, sem jót sem rosszat, amivel a szeretet létét is tagadja, ami pedig lényege a Szentírás tanításának.
Az indiai misztikus
Az archaikus vallások mindegyike úgy jött létre, hogy egy misztikus ember találkozott valami spirituális erővel, aki neki tanításokat adott. Tanúk azonban nincsenek, mindezek igaz voltára. A Védák könyvei az elsődlegesek és misztikus eredetűek, a védikus alapműnek számító Bhagavad-gíta esetében ez konkrét formában is látható. A mester és tanítvány viszonylata itt is alapját képezi a könyvben megjelenő tanításnak. Ahogyan az egyiptomi és iráni vallás esetében, Krisna személyében felfedezhető a „valami erő”(szellemvilági) megtestesítője, Ardjuna pedig a misztikus ember. Ő az, aki a tanítást képes fogadni, majd közvetíteni, amit később leírnak, így alapját képezve a köré épülő vallásnak. Ha a Szentírásra tekintünk, akkor egyértelmű, hogy a tan az „ég seregeitől” érkezik, az „idegen istenektől”, a „levegőégben lakó, láthatatlan földi hatalmasságoktól”, aminek veszélyére Sz. Pál figyelmeztet. Ha a tanítás alapelemeit nézzük, ugyanazt találjuk, mint más archaikus vallás és archaikus isten esetében. A lélek örök, ám a test börtönében sínylődik, amit önmegváltó gyakorlatokkal ki kell szabadítani, és persze imádni kell a tanítást adó isteni lényt. A Védák azt írják le, hogyan kell istenekként imádni ezeket a szellemi lényeket szertartásokkal, áldozatokkal, himnuszokkal, énekekkel, varázsigékkel, tánccal. Ahogy Egyiptomban Hermész azt mondta, „Egy varázslata a világ”, Perzsiában Ahura Mazda a „sors ura”, a „legnagyobb mágia” atyja, Indiában „Brahma varázslata a világ”. A „varázslat” kíséri az „idegen istenek” tevékenységét, amit az ókori nép is bevett szokásai közé, ami viszont tiltott a Szentírásban, csakúgy, mint a politeizmus, ami minden archaikus kultúra jellemzője. Ambivalens istenek jelennek meg ezekben a vallásokban, Egyiptomtól kezdve egészen Indiáig. A Brahma nevű varázsló spirituális erőn kívül Visnu a jó, Síva a romboló istenek, ahogy Osiris és Szét szemben áll egymással Egyiptomban. Visnuhoz kötődik a visnuizmus, a neohinduizmus terméke a Krisna tudat, melynek könyve a korábban említett Bhagavad-gíta. Ardjuna, a misztikus tanítvány azonban nem tud szolgálni bizonyítékkal, ahogyan Hermész fiú tanítványa sem, és Zarathusztra sem arra vonatkozóan, hogy igaz isten és igaz tanítás lenne, amit kapott. Egyedüli misztikusokként kapták a tant, nincsenek „tanúk”, mint a zsidó-kereszténységben, ahogyan ezt majd látni fogjuk.
Krisna is ezoterikus tudásnak nevezi a tanítást, ahogyan a más területeken működő szellemi entitások. Mindegyik „idegen isten” tanításának jellemzője a titkos tanok, beavatás, mester-tanítvány viszonylat, szabadulás, önmegváltó gyakorlatok. Az önmegváltás legfőbb eszközei a meditáció és jóga, valamint a Krisnának való teljes odaadás a Bhagavad-gítában. Tanítást ad: „hogyan ismerhetnek meg engem teljesen, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával”[1]- olvasható az indiai iratban. Ezután nem gondolhatja senki, aki Európában könnyed egészségügyi gyakorlatnak véli a jógát, hogy valóban az, és nem idegen szellemi hatások alá visz. Aki őt imádja és gyakorlatait követi, az ő mennyországába jut, ahol „borral folyó patakok” várják őket - ígérete szerint. Megjegyezzük, az iszlámban ezt ígéri Allah is követőinek, aki ugyancsak egy misztikusnak Mohamednek adta tanításait, ám neki sincs semmi bizonyítéka az igaz istenre és igaz vallásra, ellentétben a zsidó-kereszténységgel ahol egy egész népcsoport, próféták sora és a 12 apostol egymást igazolja.
Krisna azt mondja, a „félistenek imádói a hozzá tartozó bolygókra jutnak,”[2] de Ő hatalmasabb, a legfelsőbb bolygók ura, így követői oda kerülnek. Azt állítja: „megnyilvánulatlan formában, ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény bennem van, de én nem vagyok bennük. …Íme, misztikus hatalmam[3]”. A misztikus hatalommal való felruházottság, megfelel a szent páli meghatározásnak a levegőégben lakó láthatatlan földi hatalmasságokról. Ebből a vallási iratból bizonyosodhatunk meg róla, hogy valóban léteznek ilyen spirituális hatalmak, akik a lelkek megszerzésében mesterkednek. A szüntelen imádkozás hozzá, nevének mantrázása, leborulás, testrészein való meditálás, kötött táncmozdulatok és a jóga által valósul meg az uralma alá kerülés. Láthatóan attól függ ki hová tartozik, melyik istenséghez, vagy félistenhez, vagy szellemhez, kihez fohászkodik és kinek a tanait követi, ez dönti el sorsát halála után. Tudjuk, hogy a Szentírás spirituális harcról beszél, amikor a „világosság angyala”, Isten ellen fordul és magával rántja az angyalok egy részét, akik az emberek félrevezetésében vesznek részt. Vezérüket sátánnak nevezi a Biblia és követőit bukott angyaloknak. Az Ószövetségben az ember halála után egyik oldalon az őrzőangyala, másikon a sátán áll, aki igyekszik bizonyítani, hogy életében őt követte, így övé a lélek. Aki tehát a bukott angyalsereg tanait követi az hozzájuk tartozik, viszi magával a saját szellemi terébe. Ezek a szellemi erők, láthatóan különböző saját mennyeket és poklokat alkottak. A Szentírás azonban a végítéletben azt ígéri, miután Krisztus kapott „hatalmat mennyen és földön”, aki nem hozzá tartozik, az ellenség, és végleg elpusztul. Krisna is azt hangoztatja azonban magáról, hogy „megnyilvánulatlan formában, ezt az egész univerzumot áthatom”, „ez az egész kozmikus megnyilvánulás, nekem van alárendelve.[4]”Nem azt mondja e a Biblia, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van”(1Ján 5,19) a bűnbeesés óta? Jézus azért jött, hogy „a sátán művét lerontsa”, és „megmentse, ami elveszett”.(Mt18,11) Ő az, aki szabadságot ad azáltal, hogy megszabadít a bűn fogságából, ami a sátánhoz köt. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”(2Kor3,17). A bűn nemcsak testi lehet, de a bálványimádat, az „idegen istenek” és tanainak követése is. Áldozatok bemutatása az „idegen isteneknek”, a csillagokba vetett hit ez a leggyakrabban előforduló bűn az Ószövetségben, amit Egyiptom jelképez, de minden nemzet ebben van, és a „választott nép” is beleesik időnként ebbe a „csapdába és hurokba”, amit a bálványimádó népek szokásai jelentenek. „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák”(1Kor10,20-21)- mondja a próféta.
Tibeti túlvilág
A Tibeti Halottaskönyv leírása szerint számtalan „békés és haragvó” istenségen kell meditálnia a halandó léleknek. Tulajdonképpen ez istenségekkel akarnak azonosulni, vannak közöttük „vérszívó hóruszok”, de lehetnek békések is. A róluk készült képek szerint mind nagy hasú, sokszor állatfejű, taszító külsővel ábrázolt alakok. Ráadásul párjukkal, nemi aktusban egyesülve ábrázoltak. Az ősi irat tanítja, hogyan kell a „békés és haragvó isteneken” meditálni. Aki az istenek testén meditál, az halálában vele egyesül, tulajdonképpen a tudatáthelyezés műveletét végzi, ami veszélyes okkult praktika. A végcél beolvadni valamely istenségbe és azt mondja igaz tanításnak, ha nem az evilági élettel foglalkozik valaki, hanem ilyen okkult gyakorlatozással. Halál előtt fohászkodnak a Buddhákhoz, ne engedje, hogy rossz karma hatása alá kerüljenek. Buddha célja ugyanaz, az életek körforgásának megállítása volt, csakhogy ő elvetette mindenféle isten létét. A T.H.-ban viszont a megszabadulás eszköze a békés és haragvó isteneken való meditálás, fel kell őket ismerni, ami azonnali szabadulást eredményez[5]. Ez a tibeti buddhizmus könyve, létrehozása körül lámákat látunk és itt is feltűnik egy mitikus, isteni vagy félisteni személy, Padmaszambhava. A Tibet kutatók azt mondják a lámák valóban jártak „odaát”, mert olyan élethű képet adnak a másik világról. Miről van szó? Miután folyamatosan okkult gyakorlatokat végeznek, meditációs víziókban, vagy testelhagyó gyakorlatok során valóban láthatják azt a szellemvilágot, amit megidéznek hiteik és gyakorlataik által. Ebben a szellemvilágban „vérszívó istenségek, ijesztő külsejű fúriák, bestiák, hárpiák, békés és haragvó istenségek[6]” jelennek meg, mantráik nyomán. Ez keresztény szemszögből nyilvánvalóan a tisztátalan szellemvilág, az „idegen istenek” által létrehozott spirituális térség, az ő lelkeikre ennek a szellemvilágnak a „valami erői” tartanak igényt, attól függően mire koncentrálnak, mit mantráznak, melyek tanaiban hisznek. A keresztény spontán misztikusok, akik sohasem végeznek okkult gyakorlatokat, ők a jézusi mennyország tagjait látják és haláluk után hozzá kerülnek. A zsidó-keresztény tanítás szerint, az idegen istenek és követőik ki fognak veszni a világból, Egyiptom és Babilon elpusztul, csak a Jézusi szellemvilág marad meg és erre „tanúk” vannak, ellentétben egy-egy okkult misztikus által létrehozott vallással.


[1] Bhag. 1. v.
[2] Bhag. 23. v.
[3] Bhag. 4-5.v.
[4] Bhag. 4-7.v.
[5] T. H. 2009. 61.
[6] T. H. 2009. 99.