Biblikus vitairat: Az értelmiség összezár

Biblikus vitairat: Az értelmiség összezár: Az értelmiség összezár Kell e az értelmiség az Orbán kormánynak? –ez a CEU ügy fő kérdésének látszik. A kormány eszme érzékeny, ami m...

Az értelmiség összezár

Az értelmiség összezár

Kell e az értelmiség az Orbán kormánynak? –ez a CEU ügy fő kérdésének látszik. A kormány eszme érzékeny, ami már önmagában is értelmiségi ügy.  Az egyetemek és a tudományok pedig az eszmék szülőotthonai. Mit szültek és mit tanítottak az egyetemek a XX. században? Főként ateista marxizmus-leninizmust, liberális filozófiát és a posztmodernt. Ezek az ideológiák a legtöbb humán tudományba beszivárogtak, ott vannak az egyetemeken.  Fő eszenciájuk az érték relativizmus, és az a fajta humanizmus, amiben már nincs benne a zsidó-keresztény morál. A relativizmus, kötelező tananyag lett a nyugat európai és az amerikai iskolákban. A világ az előtt a dilemma előtt áll, hogy relativizmust tanítunk tovább, vagy morált? A liberális-konzervatív viták lényegi eleme ez. A posztmodern és liberális relativizmusból születő humanizmus, természetéből fakadóan magában foglalja a „nyitott társadalom” eszményét, a gendert, a homoszexuálisok jogait és a plurális családmodellt is. A konzervatív morális eszmény hívei azonban nem akarják ezt a kultúrát továbbadni gyerekeiknek. Ez egy óriási szellemi csata és a XX. században megerősödött liberális eszmény hívei, még mindig úgy érzik, hogy nyerésre állnak.

Két fő probléma van. Az egyik, hogy a fiatalok már ebben a világtrendben nőttek fel. Az internet, a filmek és a média minden ága, amit használnak, ebben erősíti őket.  Sok esetben nem is értik, hogy mi bajuk van konzervatív szüleiknek a feministákkal, a genderrel, a homoszexuális házassággal, az abortusszal. Ez így humánus, nem? Szeressük egymást gyerekek! Az emberi jogok!- mondják ártatlan szemmel. Generációs problémának gondolják, ahol a szülők képtelenek haladni a korral.  Persze vannak liberális apukák, anyukák és nagypapák, akik benne vannak a fősodorban. Jó fejek, nem? Ők a baloldali pártocskák lelkes hívei, a tág gondolkodású européer papák. Hogy mondhatja meg egy ős európai eszményben hívő saját gyermekének, hogy a halál kultúráját támogatja? A morális gyökerét vesztett Európát, ahol már gyermek csak elvétve születik.

A másik probléma, hogy bár a CEU e liberális ideológia mestertanítója, a tudomány nemzetközi, így minden humán tudomány és egyetem érintett. Vajon mit ér egy jogszabály, amikor az eszme áthat mindent? Szélmalomharc, és ha ezzel valaki szembefordul, az értelmiség összezár. Minden humán tudománynak megvannak a maga nagyjai a XIX. századtól, akik olyan életművet hoztak létre, ami gyökerében rengette meg a morális trendre épülő világot. Konzervatív szemmel kulturális imposztorok ők, de minden egyetem ünnepelt tudósai mind a mai napig. Nem is lehet őket bírálni, mert a tudományos világ szigorúan ellenáll, hiszen elméleteikre számtalan ma is élő irányzat épült. Nem utolsó sorban belesimul a mai liberális és posztmodern világtrendbe.  

 A kulturális imposztorok sérthetetlenek mind a mai napig a bölcsészettudományi karokon. Pedig egy-egy téglát mindannyian lebontottak az európai zsidó-keresztény világrendből. Nekik köszönhető, hogy ma egyetlen egyetemen sem lehet keresztény tudományt művelni. Hatásuk nyomán alakult ki a relativizmus, a liberális humanizmus eszméje, ami azért annyira nem humánus, hogy a keresztény eszményt soraiban megtűrje. A filozófiában ott van például Hegel, aki az „istenbe helyezett gonosz” elméletét hozta létre, amivel lerombolta az Isten csakis jó és Szent keresztény eszményt. Ma még mindig hegeliánus csoportok sokasága ápolja elméleteit a filozófia tanszékeken világszerte. Tabutémának számít megmutatni, mit jelent ez a keresztény Európa számára, doktori disszertációt ilyen témával be sem lehet nyújtani. Pedig ez nem a CEU, ahol Izlandi férfiak feminista csoportjainak vizsgálatából is lehet dolgozat. Folytathatnánk a sort Nietzschével, aki azt mondta, „Isten halott!”, és aki a mai napig a filozófia fő ikonja. Vagy Feuerbach nemzedéke, aki a test és a lélek kettészakításán dolgozott, amivel a keresztény dualitás elvet támadta meg. A XX. században a sort zárja M. Foucault, J. Derrida, J. F. Lyotard posztmodern filozófus nemzedék, akik elméletében a Biblia olyan „nagy narráció”, amit le kell bontani. Nincs igaz és hamis, mert sok igazság van, ami mind egyenlő mértékben igaz.  Meghirdették az „anything goes” világát, a liberális posztmodern komplexum győzelmét, ami mind a mai napig tartja magát a tudományos világban. Sőt szintet lépett, a médián, művészeteken keresztül a mindennapi élet szinterein él, a fiatalok az anyatejjel szívják magukba.

Vannak azért harcok. Némely néprajzi tanszéken a liberális PC nyelv és a konzervatív csata a mindennapok része. A liberális humanizmus annyira humánus a sámánokkal és táltosokkal, varázslókkal, hogy PC nyelvet vezet be, nehogy érzékenységet sértsen. Fogalmi zűrzavart hoz létre megnevezésük, tevékenységeik értelmezése, mert a zsidó-keresztény kultúrával ellentétes felminősítést kapnak.  

A relativizmus a legszembetűnőbb a vallástudományi tanszékeken. Kötelező, kőkemény követelmény, hogy minden vallás egyenlő, a vallások között nem lehet minőségi különbséget tenni. Ezt azt jelenti, hogy a liberális humanizmus eltörölte a pogány vallás fogalmát. Amiről tehát a Biblia azt mondja, hogy pogány és bálványimádat, ez nem létezik többé a posztmodern és liberális eszme szerint. A vallási relativizmus, kötelező tananyaggá vált az egész világon. A vallástudománynak is vannak nagyjai, mint például Mircea Eliade, aki bevezette az archaikus/pogány és a zsidó-kereszténység egyenlőségét. Eliade kötelező tananyag minden egyetemen. Van olyan vallástudományi tanszék, ahol nem lehet párhuzamban bemutatni az archaikus (pl. egyiptomi, indiai) és a keresztény vallást, mert az már a kereszténységgel való befolyásolásnak számít. Máshol van összehasonlító vallástudomány, de nem lehet megmutatni azt a minőségi különbséget, hogy Jézus, egyetemes megváltó, sem azt, hogy ezeket a pogány vallásokat ítéli el az Ószövetség. Hogy a „szerződés az alvilággal” és az „Istennel kötött szövetség” kerül itt egymással szembe.  A jelenlegi tudományban nem lehet önálló véleményed arról, hogy a zsidó-kereszténység Isten egyetemes vallása az egész világ számára. A „független” és „objektív” vallásértelmezés azt jelenti, hogy a pogány vallások egyenlők a zsidó-kereszténységgel, ami egy liberális eszmény. Tehát liberális eszményed lehet, de konzervatív nem.    

„Tele van az ország bálványokkal!”- mondaná az ószövetségi próféta. „De a hazugság menedékét jégeső söpri el!”(Iz28,15)- ígéri.

Bevett fogalom a posztkereszténység, a mai értelmiségi diskurzusokban. Azt akarja mondani, hogy már egy kereszténység utáni világban élünk.  E szerint a liberálisok hátradőlhetnek, győzelmet konstatálva. Ez hazugság, mert még mindig a kereszténység a legnépszerűbb vallás a világon, minden statisztika szerint. Az igazság az, hogy kiélezett harc zajlik, a liberális és konzervatív csaták tétje a keresztény érték megtartása, vagy nem. A konzervatív keresztények nagyon is harcolnak, ezt mutatja a CEU világbotránya, a harc még nem dőlt el. A kormánynak nagy szüksége van az értelmiségre, mert eszme, eszme ellen győzhet.

       „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.(II. Tim 4,7)