Bayer kontra balliberális vita

A megbocsátatlanság a társadalom betegsége

Bayer kontra balliberális vita

A “lovagkereszt vita” csak felújított és felszínre hozott egy régi megoldatlan problémát, mely alvó aknaként jelen van Magyarország kebelében. Kezdetei talán a Tanácsköztársaság „dicső”- átkos 133 napja, a népi-urbánus ellentét, a 45-ös felszabadulás-leigázás vitáiban keresendők.

A pszichológiai kutatások ma már bebizonyították, hogy az emberi betegségek 80%-a a megbocsátatlanság a gyűlölködés és a negatív beszéd miatt van. Ez társadalmi szintre kivetítve egy beteg társadalom képét mutatja. Hazánkban mindez még fokozottabb szinten van jelen, történelmi okok folytán, amire még kitérünk.

Mit csináltok ti jobb és balosok?

Mik a következmények? Mindig újabb okok miatt régóta folyik a negatív kampány, a nívótlan személyeskedés, ami a társadalmi anyagi különbségekre van kihegyezve. Ennek egyedüli célja a regnáló jobboldali kormány elleni folyamatos elégedetlenségre ösztönzés, és szinten tartás.

Szünet nélküli az állandó rágalmazás, az állam vezetőinek kigúnyolása és az ellenük való uszítás. De nem jön a fekete kocsi… nem baj, ők akkor is azt kiabálják, itt óriási a korrupció és csalás, itt nincs szabadság, diktatórikus társadalom van és korlátozzák a szólásszabadságot. Vajon hogy tehetnék meg mindezt, ha valóban így lenne? Ez a politikai paródia!                   

Azt sulykolják ideológiai elnyomás és diktatúra van. De nem jön a fekete kocsi… orbáni bűnszervezettel vádolnak, maffiaállammal rágalmaznak. És nem jön a fekete kocsi….Lefasisztáznak. De nem jön a fekete kocsi… A történelmi kereszténységet a fasizmussal azonosítják, ezért leköpködnek. De nem jön a fekete kocsi…

Antiszemitizmussal vádolnak. A kormány gesztusokat tesz, zsinagógákat újít fel, párbeszédeket kezdeményez, tanácsadót kér közülük, bocsánatot kér itthon és az EU-ban. Holocaust ünnepségek, koszorúzások, jutalmazások, ökumené. Mindhiába! Nincs, aki értse a bocsánatkérést és a békejobbot. Tovább folyik a rágalmazás a negatív címkézés a „neonáci békemenet” és társai. De nem jön a fekete kocsi… lehet tehát továbbra is üvölteni bátran ITT NINCS SZÓLÁSSZABADSÁG, DIKTATÚRA VAN!

Mikor lesz vége a politikai paródiának? Mikor omlik le a hazugság sötét címke fala?

Fontos a játszmafelismerés! Ahogyan a családi játszmákban, ha nem ismerik fel és nem húzzák meg a határokat, a bántalmazás egyre súlyosabb lesz. Mindezek következtében olyan rossz a nemzetközi megítélés, így azt mondhatnók, „az amerikaiak már a spájzban vannak”. Lehet mondani, mindez az amerikai politikai és gazdasági érdekek miatt történik. Most azonban figyeljünk csak az eszmei harcra! Ki kell gyógyulni a gyűlöletből, meg kell tanulni megbocsátani társadalmi szinten is. Kell egy pozitív szenvedély, a jónak közös keresése. 

A „zsidógyűlölő keresztény” is egymással ellentétes fogalmak. A pápa ebben is megtette a gesztust, amikor azt mondta: „a zsidók, a mi idősebb testvéreink”. Ám ha a „cionizmus” szitokszó a felismerés helyett, hogy ez csupán a Sion hegyére, a Mózes által vezetett régi hazába való visszatérést jelenti, békesség aligha várható. A háború utáni zsidó hazatérést szorgalmazók utódai, most azt kiáltják jobbról,„El a kezekkel Palesztinától!” A hazatérők egyszeriben agresszorokká változtak a médiamanipulációk következtében. A biblikus alapokra hivatkozó jobboldaltól egy reális bemutatás nem gesztus, hanem az igazság képviselete lenne. A nemzetközi egyoldalú izraeli agresszió és a szegény üldözött palesztinai nép bemutatás helyett, megpróbálnánk mi magyarok élenjárni a kiegyensúlyozott bemutatásban, az lenne a valódi békekötés első jele.

Ha a zsidóság Európában van az a baj, ha hazamegy az a baj? Ki akkor az üldöző és az üldözött? Ki az agresszor és ki a bántalmazott? Mit csináltak itt a zsidók? Talán munka nélkül élősködtek? Bűnük éppen az volt, hogy nagyon is szorgalmasak voltak mind a tanulásban, mind a munkában és ennek látható eredménye lett. Kevésbé publikált, hogy a „zsidó kitűnőség” a Tóra, azaz a keresztények Ószövetsége, kisgyermekkortól való mindennapi olvasásának és értelmezésének eredménye. Mai napig le vagyunk maradva a nemzetközi oktatási összehasonlító vizsgálatok szerint, a „szövegértés” képességében, ami a tanulás alapja. Minden európai zsidó család asztalán ott volt a Tóra/Ószövetség, aminek értelmezése a gyerekek mindennapi feladata volt, ami pedig kiművelte a tanulási képességeket. Ehhez még hozzájárul az Istenbe vetett hit óriási ereje, a több generációs „áldás” kegyelme, mely azt ígéri, „mindig a fej leszel, sohasem a farok”. A híres találmányok, tudományos és művészeti eredmények zsidó vonatkozásának bemutatásában sem jeleskedett annyira a média soha, pejoratív értelemben annál inkább. Ez utóbbi nyíltan persze csak a háború előtt és alatt történt, kivéve a szélsőjobb sajtót, más rétegben csak egymás között. A belátás, hogy nemcsak mi magyarok szenvedünk az igazságtalan médiabemutatás miatt, hanem a másik oldal is, már előrelépés lenne.

Ugyanakkor a Nobel díjas zsidó író kormány általi kitüntetése, békejobbot nyújtott ezen a területen is, amit az író megértett, ám társai nem. Ennek oka főként a megbocsátás képességének hiánya, ami jelzi, nagyon mélyen van elásva a csatabárd a történelem bugyraiban. Hiányzik a felismerés, egyrészt a társadalom részéről, hogy ami „megszállást” jelentett 1945-ben a magyaroknak, az „felszabadulást”, a zsidóságnak. Ebben rejlik a kiindulópontja a zsidóság politikai balos identitásának és máig tartó sértettségének, jobboldali kormányellenességének. A zsidóság részéről is hiányzik a felismerés, hogy valójában identitásválságban van, mert a hívő zsidó, aki sok esetben már krisztushívővé is lett valamely új protestáns csoportban, önmagával ellentmondásban áll. Politikai balos identitása okán ellenségnek tekinti a jobboldali kormányt és ádáz harcot folytat ellene, miközben biblikus morális énje azonos, a zsidó-keresztény kultúrát képviselő kormánnyal. A keresztény hit alapjait az Ószövetségi zsidó történeti írásban rakták le. Nincs két Biblia, nincs két Jézus! Ebből persze kilógnak az ateistává lett zsidók, akik a Szentírás értelmében nem is zsidók. Az „Írás a zsidókra bízatott”, már az Ószövetség idején-ahogy Pál mondja. A Dávid házából megszülető Jézus és zsidó apostolai a világ első keresztényei, akik az „Örömhír” hordozói a világban. Így a két félnek csak kezet kellene fognia egymással!

De a nyelvre vigyázni kell, hiszen „a nyelv is tűz… az egész életünket lángba borítja”. Ne legyen a „nyelv nyugtalan és gonosz, mely tele van méreggel”, hanem tanuljuk meg a „békesség nyelvét”. És soha ne jöjjön a fekete kocsi!