Hol vannak a halottaink?
Halottak
napján szép virágokat vásárolunk, kicsinosítjuk a sírokat, de vajon eszünkbe
jut e, hogy hol vannak a halottaink, akik vissza sose jönnek? Esetleg itt
vannak még körülöttünk, mert nem tudtuk őket elengedni, vagy ők nem tudtak
földi vágyaiktól megszabadulni? Fausztina nővér a katolikus apáca kijárt a
temetőbe, hogy a földközelben maradt lelkekért imádkozzék. Lelki szemeivel
látta őket, és imái után felemelkedésüket a mennybe.
Ám
jó esetben fent vannak a mennyországban vagy a katolikus hit szerinti Tisztítótűzben,
hogy tisztán álljanak az Úr elé. Amíg el nem közeleg az utolsó napunk, nem
fogjuk megtudni, hogy hol vannak, de azt sem hogy mi hová kerülünk. Így Halottak
napján kezdhetünk saját sorsunkon is gondolkodni, mert bármennyire hallani sem
akarunk róla, minden nappal közelebb kerülünk a távozáshoz. Meg persze azon
gondolkodjunk, mit tehetünk halottainkért innen a földről?
Minden
vallás hiszi, hogy a lélek örök, tovább él miután levetette földi testét. Mi
keresztények még ennél is többet hiszünk, reméljük, hogy a testünk feltámad,
ahogy Jézus feltámadt a halálból. „Mert
ha Jézus fel nem támadt volna, a mi hitünknek semmi értelme nem volna”-
mondja Szent Pál az Újszövetségben. De már Izajás próféta arról ír, hogy „életre kelnek majd a halottak és holttestük
feltámad”.
Az
ember test, lélek és szellem. Azt hogy az ember testében van egy lélek, ami
halálakor elválik testétől, már a tudomány is igazolja. Még 1975-ben készültek
Raymond A. Moody professzor kutatásai Amerikában, amit a klinikai halálból
visszatérőkkel végzett. A többség valamilyen betegség következtében „meghalt” a
műtőasztalon. Moody professzor dokumentálta, amit a klinikai halálból
visszatérők elmondtak, ezeket „első kézből vett közléseknek” nevezte.
Mindannyian látták testüket a műtőasztalon, miközben lelkük fölötte lebegett.
Pontos beszámolót adtak arról, mit csináltak az orvosok az ápolók, miközben ők
„halottak” voltak, ám a lelkük mindent látott és hallott. Már Pál leírta, hogy
van „érzéki test”, meg „szellemi test”, és ez utóbbi
továbbélése örök a másik világban. Azt is írja, hogy a halál percében, „átváltozunk egy szempillantás alatt”.
(1Kor15, 35-45) A szentek beszámolóiból úgy tudjuk, hogy fiatalkori
alakunkban élünk tovább odaát.
Hallani
olyan beszámolókat, ugyancsak a klinikai halálból visszatérőktől, akik ebben az
állapotban, szellemi testükben, hozzátartozókkal találkoztak, akik várták őket a
menny kapujában. Mi mindannyian azt reméljük, hogy szeretteinkkel találkozunk
majd odaát. De vajon tényleg együtt leszünk e? Nyilvánvaló hogy a hasonló lelki
szinten lévők kerülhetnek egy szellemi csoportba. Avilai Szent Teréz 7
mennyországot különböztetett meg. Attól függően kerül valaki ide vagy oda,
milyen lelkiséget testesít meg. (Az is egyértelmű, hogy más a katolikus, más a
református, más a karizmatikus lelkiség és még ezen belül is számtalan
különbözőség létezik) Milyen Istenkapcsolatának foka, Isten szeretetének
minősége, mennyire tette életében a jót a jóért, az igazat az igazért. Gondolt
e egyáltalán arra, hogy „nem csak
kenyérrel él az ember”, hanem lelki táplálékkel is. Táplálta e a lelkét Isten
Igéjével? Táplálta e a lelkét, az Isten és a felebarát szeretetével, ami a legfőbb
parancsolat a Szentírásban? Mennyire szeretett, mennyire tette a jót másokért? „Levetette e az ó embert, a szokásaival
együtt?”(Kol3,1-10).
„Egy
pusztán a dolgoknak (csak az anyagnak) odaszánt élet, egy halott élet: egy
élettelen csonk”(Pld11,28) - írja a
Biblia. Így van élő meg halott lélek.
Aki elmerül pusztán az anyagi világban, és lelkét nem táplálja, hogyan
kerülhetne vajon a mennyországba? Vannak házaspárok, akiknek egyik tagja
táplálja a lelkét imával, Isten Igéjét olvassa, a szeretet cselekedeteit teszi,
ám a párja ateista, hallani sem akar lelki dolgokról. Hogyan kerülhetnének egy
helyre haláluk után? Csakis egy módon, ha a feleség imádkozik férje
megtéréséért, bűnei bocsánatáért. Ennek szép példája Szent Mónika, kinek férje
és fia nagy bűnöket követett el, megvetette Isten tanítását. Ám Mónika nem adta
fel, folyamatosan sírt és imádkozott értük. Ennek eredményeként férje élete vége
felé megtért, fiát pedig Szent Ágostonként ismerjük, ő lett a hippoi püspök, és
egyháztanító.
A
legtöbb, amit tehetünk élőkért és a halottainkért, hogy imádkozunk értük, a
lelkük üdvéért, bűneik bocsánatáért. Többet ér akármilyen szép virágnál a Halottak
napján. A katolikusok imádkoznak szeretteik szabadulásáért a Tisztítótűzből. A
Halottak napján még fokozottabban. Ők úgy hiszik, hogy lehetnek olyan bűneik
hozzátartozóiknak, amit elfelejtettek megbánni, vagy nem is tudták, hogy ez
bűn, így maradt a lelkükön folt. Isten viszont Szent sehogyan sem kerülhet
hozzá a piszkos lélek, csak ha Jézus megtisztította, hiszen ezért adta vérét a
keresztfán. Ám lehetnek különösen fiatalkori vétkek, amire az ember már nem is
gondol, nem kérte értük Jézus tisztítását, ez esetben ott a Tisztítótűz, ami
egy kegyelmi állapot. Isten nagylelkűsége, szeretete, és kegyelme nyilvánul meg
a Tisztítótűz lehetőségében, amit sok szent látott is életében, az életrajzi
beszámolóik szerint. A protestánsok elvetették ezt a lehetőséget, így valószínű
nem is részesülnek belőle. „Legyen
nektek, a ti hitetek szerint”- mondta Jézus. (protestánsok mennybeli
beszámolóiban sohasem szerepel a Tisztítótűz, ők nem látják, a katolikusokéban
mindig)
Lehet,
hogy maradt haragosa halottainknak, vagy van haragosunk, akinek még nem
bocsátottunk meg. Ma már a pszichológia is azt mondja, jobb megbocsátani, mert a
negatív érzelmek rombolják az ember testi- lelki egészségét. Isten is azt
mondja, ha valakinek panasza van ellened, menj, békítsd ki, csak akkor járulj
én elém. A Miatyánk is erről szól, „bocsásd
meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.
Ha valaki haragot, gyűlöletet táplál a lelkében, szintén nem kerülhet Isten
Szent országába.
Így
hát rengeteg dolgunk van! Imádkozzunk egymásért, halottainkért hogy jó dolgunk
legyen az örök életben. És főként tápláljuk a lelkünket szeretettel, Isten
igéjével, egymás segítésével.
„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak
meg. Igen, mondja a Lélek, had pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik
elkísérik őket” (Jel.14,13).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése