Közel az egyházszakadás

 

Közel az egyházszakadás

 

Soha nem voltunk ilyen közel az egyházszakadáshoz, mint Ferenc pápa „Fiducia supplicons” iratának megjelenése óta. Ferenc pápasága kezdetétől, mindig voltak erre utaló jelek, papok, teológiai csoportok vívtak egymással, a konzervatív és liberálisabb felfogás csapott össze. Most azonban kézzelfogható az elkülönülés a két tábor között. Kontinensek között dúl a csata, ebben már Magyarország is benne van. De még országon belül is vannak eltérések, a hivatalos katolikus álláspont és például egy domonkos rendi szerzetes pap között, amint azt látni fogjuk. Természetesen a Bécsben tanító, liberális katolikus teológusnőnk ujjong, ahogy az egész liberális világsajtó miután Ferenc pápa engedélyezte a homoszexuális párok megáldását. A katolikus egyház Nyugat - Európában üdvözli, sőt ők kérték ezt már egy ideje a pápától. Főként Közép-Európa és Afrika ellenáll, nem engedélyezi az áldást. Ezért mondható hogy közel az egyházszakadás.    

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki az „áldás” ügyében. E szerint, „nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk”, de kerülni kell a közös áldást egynemű párkapcsolatban élők és egyházilag nem érvényes házasságban élők esetében. Ugyanakkor kiemeli, hogy minden sajátos élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel. A lényeg tehát nagyon helyesen, az egyéni megáldáson van, de nem támogatott a párkapcsolat megáldása. Egy katolikus pap amikor megkérdezték tőle, hogy megáldaná e az azonos nemű párokat, azt válaszolta: Egyénileg, mint individuumot megáldom, de a párkapcsolatot nem, mert akkor a bűnt szentesíteném.

Hasonlóan vélekedik a lengyel egyház is. A lengyel püspöki konferencia nyilatkozatában azt mondta, hogy az azonos neműek együttélésének megáldása, nem lehetséges.

Afrika 30 államában a homoszexualitás tiltott, halálbüntetéssel is sújtható. Megtiltották a papoknak, hogy ilyen áldást adjanak. A liberális sajtó szerint, az egyház a kirekesztő törvény mellé állt. De az igazság az, hogy Afrika, ahol a hit erőssége sokszorosa az európainak, Isten törvénye mellett állt ki határozottan. Nigériai katolikusok azt nyilatkozták, hogy „az egyházban továbbra sincs lehetőség az azonos neműek együttélésének, és tevékenységének megáldására”. Kinyilvánították, hogy a „homoszexuális párok megáldása, ellentétes Isten törvényével, az egyház tanításával, a nemzet törvényeivel, a nép kulturális érzékenységével”.

 

Ezzel ellentétben, Nyugat-Európában a liberális kultúra uralkodik a társadalomban, ahol a hit megrendült, ahol templomokat zárnak be, ahol megcsappant a hívek száma, üdvözli az „áldást”. Élen jár ebben Németország, Belgium, Svájc. Püspökeik régóta kérik az azonos nemű párok megáldásának lehetőségét. A „Fiducia supplicons”-ban úgy érzik a nyitott egyház iránti vágy teljesül, ettől remélik, hogy közelebb hozzák a híveket az egyházhoz. Sajnos, ők súlyosan tévednek, mert ezzel csak Isten törvényeivel szállnak szembe.

Jól mondja, a pápa konzervatív bírálója Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció korábbi prefektusa, hogy ez „önellentmondásos”, a püspököknek tiltsák meg az áldásokat.

 

Az azonos nemű párok megáldásáról rendelkező nyilatkozathoz szólt hozzá írásában, Tokodi László (O.P.) domonkos rendi szerzetes pap, a debreceni Szent László Domonkos plébánia vezetője. Írásából kiderül, hogy ellentétes véleményt képvisel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatával. Így már országon belül is itt a szakadás.

Idézi a Bibliából az áldás és a megtérés szép példáját. („Megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából”(Csel3,26). Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem áldhatja meg a bűnt, csak a bűnös embert. Arra is felhívja a figyelmet, hogy Ferenc pápa rendelete, nemcsak az azonos nemű párokra vonatkozik, hanem a nem egyházi házasságban élő különböző nemű párokra is. A Bibliában további igazolásokat talál arra, hogy az áldás, a gonosz hatalmának megtörését is szolgálja. („jóval győzd le a rosszat”(Róm12,21). Az áldás könnyeket fakasztó, megtérésre serkentő. Ezért hát, ne féljünk áldást adni a rendellenes helyzetben élő, és azonos nemű párokra- írja. Kapott azonban egy olyan kommentet Laci Atya, a CitizenGo vezető munkatársától, ami frappánsan romba dönti az egész érvelést.         

 

Schittl Eszter a CitizenGo képviseltében, itthon és külföldön sikerrel harcol a keresztény értékek védelme mellett. A következőket írta:

 

„Kedves Laci Atya!

Nagyon szép, amiket írsz a bűnös ember megáldásáról, ezzel szerintem senki nem vitatkozik. Senki nem mondja azt, hogy csak az igazak kapjanak áldást, a bűnösök ne. Hiszen mindannyian bűnösök vagyunk. A probléma a párok megáldásával van.

Egy rövid gondolatmenetre szeretnélek hívni ezzel kapcsolatban, ha megengeded:

Miért nem elegendő az egyénileg adott áldás, ami eddig is lehetséges volt az ilyen kapcsolatokban élők számára? Miért fontos párban adni? Milyen többlete van a párban adott áldásnak, amiért ezt a kaput ki kellett nyitni?

Ha a válaszban bármilyen módon a kapcsolatuk szerepel, akkor rögtön el is érkeztünk az ellentmondáshoz, mivel pont a kapcsolat maga a problémás, nem Isten szerinti, azt elvileg nem is foglalhatja magában az áldás.

Ha nem a kapcsolat az úgynevezett "többlet", ami miatt párban szükséges adni nekik az áldást, akkor mi?

Ha nincs ilyen "többlet", ami páros áldás mellett szólna az ilyen pároknak, akkor miért nem lehet személyenként megáldani őket, ahogy eddig is?

Főleg, hogy összezavarodottságot, sőt, botrányt is okoznak az ilyen páros áldások.. Nem zavarná meg, botránkoztatná meg a gyerekeket kézen fogott férfiakat vagy nőket látni áldást kapni? Vagy amikor a szeretővel áll az áldáshoz, akinek otthon házastársa, gyerekei vannak? Mit okoz ez az otthagyott házaspár lelkében? Mit közvetít ezzel az egyház feléje? Vagy azok felé, akik Jézusért nem kezdenek új párkapcsolatba soha a zátonyra futott házasságuk után sem.. Nem zavarja össze a gyermeket, ha az új párjával látja a szülőjét a paptól áldást kapni? Eszembe jut az országúti ferenceseknél évente megrendezett szerelmesek miséje, és az ottani áldások. Rendben lenne akkor, ha mostantól rendezetlen párok, homoszexuális párok is beállnának a sorba?

Ezek mind valós problémák lehetnek ott, ahol ezek az áldások elkezdődnek...”

 

Hazánkban még van egy ellenzéke a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalásának. Beer Miklós a volt váci megyéspüspök, aki állandó szereplője a balos médiának, ahol liberális elveit gyakran teszik közzé. Most is nyilatkozott, és bizony nem meglepő, amit mondott, eddigi nyilatkozatait ismerve.  Azt mondta: „A melegekhez való hozzáállását (ti. Ferenc pápa) nem tudom másként értelmezni, mint az elesettekkel, hátrányos helyzetűekkel, a valamiféle fogyatékkal élőkkel szemben tanúsított megértést, irgalmas lelkületet, amit megint sokan nem értenek”. Még hozzátette, hogy ezek az emberek sokszor a fájdalmukat fejezik ki, nem tehetnek az irányultságukról, de szeretnének az egyházban maradni.

Mit mondhatunk erre? Ez valójában nem más, mint Isten törvényeit figyelmen kívül hagyó liberális humanizmus, a mi Isten nélkül is jók vagyunk felfogása. Hasonló ehhez Hodász András a kiugrott ma már homoszexuális párkapcsolatban élő volt katolikus pap felfogása. Legutóbbi podcastjában azt fejtegette, hogy azonos neműek is hűségben és szeretetben élhetnek. E szerint a szeretet mindent befed, csakhogy a szeretettel nem lehet bűnöket befedni, mint ahogy ma sokan képzelik.

Egy szent életű katolikus apáca, akinek Jézus megmutatta a mennyet és a poklot, megrázó élményéről így számolt be. A pokolban járva láttam a földön egy homoszexuális kapcsolatban élő lelket, aki iszonyatos kínok között volt és azt mondta, bűnéről. „Szeretetnek neveztük”.

Az egyházszakadás azok között jön létre, akik megmaradtak az igaz hitben, és akik behódoltak a „világ fejedelmének”. Nekünk nem a világhoz kell igazodnunk, hanem Isten Igéjéhez. Addig kell engedelmeskednünk, amíg az egyház parancsai nem állnak ellentmondásban Isten törvényével.