Pogányság, kereszténység és a fogalmi zűrzavar

Pogányság, kereszténység és a fogalmi zűrzavar

A XX. századi posztmodern gondolkodók vetették fel, hogy „ki mondja meg mi az igaz”, ergo nincs egyetlen igaz. A múlt század posztmodern gondolkodása azt mondta, hogy nincs egyedüli igaz, sok igazság van és mind egyenlő mértékben érvényes. Többek között ennek közvetlen előzménye volt Mircea Eliade valláskutató a „szent dialektikája” elmélete, mely egyenlő rangra emelte az archaikus vallásokat a zsidó-kereszténységgel. Könyvei kötelező tananyagok lettek a felsőoktatásban, mind a mai napig. Ez is szentség, az is szentség, tehát a pogány, bálvány szavak illegitimmé váltak. Az „egyiptomi” és a „zsidó” egymás ellentétei voltak az Ószövetség óta, egészen a XX. századig. Az „egyiptomi” a pogány bálványimádatot jelképezte, a „zsidó” pedig Isten népét, törvényeinek hordozóját. Az egyik az „alvilággal kötött szerződés” a másik az „Istennel kötött szövetség” ellentéteit hordozta. A XX. századi egyiptológusok azonban, különösen Jan Assmann ellentétes értelmet kezdett neki adni, sőt „Egyiptom méltóságának visszaadását” tűzte ki célul. A Szentírásban pedig, „Egyiptom és Babilon” a bűn neve „mind valós, mint átvitt értelemben”, mert az „idegen istenek” és tanaik imádatát jelenti. Kérdésünk, hogy igaza van e a posztmodernnek - a XX. század fő ideológiájának, ami mind a mai napig hat – abban, hogy az archaikus kor vallásai ugyanoda visznek, egyenlő értékűek, egyformán igazak a zsidó-kereszténység Istenének tanításával. Milyen bizonyíték van az archaikus vallások, mint az egyiptomi-görög, perzsa, és indiai istenek és tanok igazságára és milyen bizonyítékkal szolgál a Biblia az igaz Istenre és igaz tanításra?      

Indiai istenek

  Az indiai vallás a hinduizmus alapirodalma a Védák és az Upanisadok, mely utóbbit papok, bölcselők állították össze. A tant tanító brahmanok csatolták hozzá saját tudásukat, akik életük végén az erdőben remeteként éltek. Ők lettek a guruk, a titkos beavatás mesterei. A halál utáni létről, a személytelen beleolvadást tanítják a létezőbe, aki már nem tudja, hogy ki volt előtte. Eléggé sivár jövőt festenek a személyes testben való feltámadás keresztény reményéhez képest. A lélekvándorlás tana a Védákban is benne van, de az Upanisadokban van kifejtve. Az archaikus vallások egyik alapvető sajátossága ez, amivel szemben a zsidó-kereszténység az egyetlen életet állítja. Ahogy a többi ókori vallásban, szabadulást a körforgás láncából csak a tudás hoz. Meghirdeti a semmi cselekedetet, ami nem idéz újabb életet, sem jót sem rosszat, amivel a szeretet létét is tagadja, ami pedig lényege a Szentírás tanításának.

Az indiai misztikus

Az archaikus vallások mindegyike úgy jött létre, hogy egy misztikus ember találkozott valami spirituális erővel, aki neki tanításokat adott. Tanúk azonban nincsenek, mindezek igaz voltára. A Védák könyvei az elsődlegesek és misztikus eredetűek, a védikus alapműnek számító Bhagavad-gíta esetében ez konkrét formában is látható. A mester és tanítvány viszonylata itt is alapját képezi a könyvben megjelenő tanításnak. Ahogyan az egyiptomi és iráni vallás esetében, Krisna személyében felfedezhető a „valami erő”(szellemvilági) megtestesítője, Ardjuna pedig a misztikus ember. Ő az, aki a tanítást képes fogadni, majd közvetíteni, amit később leírnak, így alapját képezve a köré épülő vallásnak. Ha a Szentírásra tekintünk, akkor egyértelmű, hogy a tan az „ég seregeitől” érkezik, az „idegen istenektől”, a „levegőégben lakó, láthatatlan földi hatalmasságoktól”, aminek veszélyére Sz. Pál figyelmeztet. Ha a tanítás alapelemeit nézzük, ugyanazt találjuk, mint más archaikus vallás és archaikus isten esetében. A lélek örök, ám a test börtönében sínylődik, amit önmegváltó gyakorlatokkal ki kell szabadítani, és persze imádni kell a tanítást adó isteni lényt. A Védák azt írják le, hogyan kell istenekként imádni ezeket a szellemi lényeket szertartásokkal, áldozatokkal, himnuszokkal, énekekkel, varázsigékkel, tánccal. Ahogy Egyiptomban Hermész azt mondta, „Egy varázslata a világ”, Perzsiában Ahura Mazda a „sors ura”, a „legnagyobb mágia” atyja, Indiában „Brahma varázslata a világ”. A „varázslat” kíséri az „idegen istenek” tevékenységét, amit az ókori nép is bevett szokásai közé, ami viszont tiltott a Szentírásban, csakúgy, mint a politeizmus, ami minden archaikus kultúra jellemzője. Ambivalens istenek jelennek meg ezekben a vallásokban, Egyiptomtól kezdve egészen Indiáig. A Brahma nevű varázsló spirituális erőn kívül Visnu a jó, Síva a romboló istenek, ahogy Osiris és Szét szemben áll egymással Egyiptomban. Visnuhoz kötődik a visnuizmus, a neohinduizmus terméke a Krisna tudat, melynek könyve a korábban említett Bhagavad-gíta. Ardjuna, a misztikus tanítvány azonban nem tud szolgálni bizonyítékkal, ahogyan Hermész fiú tanítványa sem, és Zarathusztra sem arra vonatkozóan, hogy igaz isten és igaz tanítás lenne, amit kapott. Egyedüli misztikusokként kapták a tant, nincsenek „tanúk”, mint a zsidó-kereszténységben, ahogyan ezt majd látni fogjuk.

Krisna is ezoterikus tudásnak nevezi a tanítást, ahogyan a más területeken működő szellemi entitások. Mindegyik „idegen isten” tanításának jellemzője a titkos tanok, beavatás, mester-tanítvány viszonylat, szabadulás, önmegváltó gyakorlatok. Az önmegváltás legfőbb eszközei a meditáció és jóga, valamint a Krisnának való teljes odaadás a Bhagavad-gítában. Tanítást ad: „hogyan ismerhetnek meg engem teljesen, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával”[1]- olvasható az indiai iratban. Ezután nem gondolhatja senki, aki Európában könnyed egészségügyi gyakorlatnak véli a jógát, hogy valóban az, és nem idegen szellemi hatások alá visz. Aki őt imádja és gyakorlatait követi, az ő mennyországába jut, ahol „borral folyó patakok” várják őket - ígérete szerint. Megjegyezzük, az iszlámban ezt ígéri Allah is követőinek, aki ugyancsak egy misztikusnak Mohamednek adta tanításait, ám neki sincs semmi bizonyítéka az igaz istenre és igaz vallásra, ellentétben a zsidó-kereszténységgel ahol egy egész népcsoport, próféták sora és a 12 apostol egymást igazolja.

Krisna azt mondja, a „félistenek imádói a hozzá tartozó bolygókra jutnak,”[2] de Ő hatalmasabb, a legfelsőbb bolygók ura, így követői oda kerülnek. Azt állítja: „megnyilvánulatlan formában, ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény bennem van, de én nem vagyok bennük. …Íme, misztikus hatalmam[3]”. A misztikus hatalommal való felruházottság, megfelel a szent páli meghatározásnak a levegőégben lakó láthatatlan földi hatalmasságokról. Ebből a vallási iratból bizonyosodhatunk meg róla, hogy valóban léteznek ilyen spirituális hatalmak, akik a lelkek megszerzésében mesterkednek. A szüntelen imádkozás hozzá, nevének mantrázása, leborulás, testrészein való meditálás, kötött táncmozdulatok és a jóga által valósul meg az uralma alá kerülés. Láthatóan attól függ ki hová tartozik, melyik istenséghez, vagy félistenhez, vagy szellemhez, kihez fohászkodik és kinek a tanait követi, ez dönti el sorsát halála után. Tudjuk, hogy a Szentírás spirituális harcról beszél, amikor a „világosság angyala”, Isten ellen fordul és magával rántja az angyalok egy részét, akik az emberek félrevezetésében vesznek részt. Vezérüket sátánnak nevezi a Biblia és követőit bukott angyaloknak. Az Ószövetségben az ember halála után egyik oldalon az őrzőangyala, másikon a sátán áll, aki igyekszik bizonyítani, hogy életében őt követte, így övé a lélek. Aki tehát a bukott angyalsereg tanait követi az hozzájuk tartozik, viszi magával a saját szellemi terébe. Ezek a szellemi erők, láthatóan különböző saját mennyeket és poklokat alkottak. A Szentírás azonban a végítéletben azt ígéri, miután Krisztus kapott „hatalmat mennyen és földön”, aki nem hozzá tartozik, az ellenség, és végleg elpusztul. Krisna is azt hangoztatja azonban magáról, hogy „megnyilvánulatlan formában, ezt az egész univerzumot áthatom”, „ez az egész kozmikus megnyilvánulás, nekem van alárendelve.[4]”Nem azt mondja e a Biblia, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van”(1Ján 5,19) a bűnbeesés óta? Jézus azért jött, hogy „a sátán művét lerontsa”, és „megmentse, ami elveszett”.(Mt18,11) Ő az, aki szabadságot ad azáltal, hogy megszabadít a bűn fogságából, ami a sátánhoz köt. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság”(2Kor3,17). A bűn nemcsak testi lehet, de a bálványimádat, az „idegen istenek” és tanainak követése is. Áldozatok bemutatása az „idegen isteneknek”, a csillagokba vetett hit ez a leggyakrabban előforduló bűn az Ószövetségben, amit Egyiptom jelképez, de minden nemzet ebben van, és a „választott nép” is beleesik időnként ebbe a „csapdába és hurokba”, amit a bálványimádó népek szokásai jelentenek. „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem a sátánnak áldozzák”(1Kor10,20-21)- mondja a próféta.

Tibeti túlvilág

A Tibeti Halottaskönyv leírása szerint számtalan „békés és haragvó” istenségen kell meditálnia a halandó léleknek. Tulajdonképpen ez istenségekkel akarnak azonosulni, vannak közöttük „vérszívó hóruszok”, de lehetnek békések is. A róluk készült képek szerint mind nagy hasú, sokszor állatfejű, taszító külsővel ábrázolt alakok. Ráadásul párjukkal, nemi aktusban egyesülve ábrázoltak. Az ősi irat tanítja, hogyan kell a „békés és haragvó isteneken” meditálni. Aki az istenek testén meditál, az halálában vele egyesül, tulajdonképpen a tudatáthelyezés műveletét végzi, ami veszélyes okkult praktika. A végcél beolvadni valamely istenségbe és azt mondja igaz tanításnak, ha nem az evilági élettel foglalkozik valaki, hanem ilyen okkult gyakorlatozással. Halál előtt fohászkodnak a Buddhákhoz, ne engedje, hogy rossz karma hatása alá kerüljenek. Buddha célja ugyanaz, az életek körforgásának megállítása volt, csakhogy ő elvetette mindenféle isten létét. A T.H.-ban viszont a megszabadulás eszköze a békés és haragvó isteneken való meditálás, fel kell őket ismerni, ami azonnali szabadulást eredményez[5]. Ez a tibeti buddhizmus könyve, létrehozása körül lámákat látunk és itt is feltűnik egy mitikus, isteni vagy félisteni személy, Padmaszambhava. A Tibet kutatók azt mondják a lámák valóban jártak „odaát”, mert olyan élethű képet adnak a másik világról. Miről van szó? Miután folyamatosan okkult gyakorlatokat végeznek, meditációs víziókban, vagy testelhagyó gyakorlatok során valóban láthatják azt a szellemvilágot, amit megidéznek hiteik és gyakorlataik által. Ebben a szellemvilágban „vérszívó istenségek, ijesztő külsejű fúriák, bestiák, hárpiák, békés és haragvó istenségek[6]” jelennek meg, mantráik nyomán. Ez keresztény szemszögből nyilvánvalóan a tisztátalan szellemvilág, az „idegen istenek” által létrehozott spirituális térség, az ő lelkeikre ennek a szellemvilágnak a „valami erői” tartanak igényt, attól függően mire koncentrálnak, mit mantráznak, melyek tanaiban hisznek. A keresztény spontán misztikusok, akik sohasem végeznek okkult gyakorlatokat, ők a jézusi mennyország tagjait látják és haláluk után hozzá kerülnek. A zsidó-keresztény tanítás szerint, az idegen istenek és követőik ki fognak veszni a világból, Egyiptom és Babilon elpusztul, csak a Jézusi szellemvilág marad meg és erre „tanúk” vannak, ellentétben egy-egy okkult misztikus által létrehozott vallással.

---

[1] Bhag. 1. v.

[2] Bhag. 23. v.

[3] Bhag. 4-5.v.

[4] Bhag. 4-7.v.

[5] T. H. 2009. 61.

[6] T. H. 2009. 99.

Szodoma és Gomora bűnében

 Szodoma és Gomora bűnében

A nyugati liberális demokráciák előttünk járnak. Mutatják az utat, mibe torkollik a nagy liberális szabadság, jobban mondva szabadosság. Ők már elérték Szodoma és Gomora szintjét, amiért az ősi városoknak el kellett pusztulniuk. („Szodoma és Gomora miatt tetéződött a panasz és bűnük nagyon súlyos”(Ter18,20) A bibliai történet szerint Lót házához két idegen férfi érkezett, akik valójában angyalok voltak. Szodoma lakói, miután megtudták, hogy két férfi vendége van, azt követelték tőle: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket”(Ter19,5). („hadd háljunk velük”) Mindebből tudható, hogy Szodoma és Gomora, a homoszexualitás bűnében volt, amiért csak füstgomolyag maradt belőlük. A hazai baloldal ezt tekinti követendő példának, ezt nevezi progresszivitásnak, azért kesereg, mert mi másik úton indultunk el.  Kelet-Nyugat eltérő történelme, különböző jövőbeni utakat jelent. Míg mi a szocializmus alatt nyögtünk, és kereszténységünket elnyomták, addig Nyugat, megtalálta magának a keresztény morált likvidáló liberális és posztmodern toleranciát. Bennünket kényszerítettek a több ezer éves örökségünk a keresztény morál elhagyására, addig Nyugaton a nagyszerű szabadságideál képében sikeres volt az agymosás, miszerint legfőbb érték a tolerancia, aminek már nincsenek morális kritériumai. Fokozatosan adagolták a csalétket, bevezették az iskolákban a relativitás eszméjét, sulykolták az egyenlő jogokat a kisebbségek, a nők, a nemek számára. Ez utóbbiak a kezdeti szinten még teljesen jogosak voltak. Egyes filozófusok ezt soha nem látott „posztmodern misszionálásként” üdvözölték. Nyugat örömmámorban úszott, hogy sohasem volt még a történelemben ilyen toleráns, szabad társadalom.  Csakhogy ebbe a csodálatos szabadságba, kezdettől fogva beleértették a gendert, a homoszexuálisok jogát és a plurális párkapcsolatokat, mely utóbbi, a vadházasságok legitimitását jelentette. Ezen kívül beleértették a születendő gyermekek megölését, a „nő önrendelkezési joga” címszóval az abortuszok legalizálását. Mindez persze fokozatosan ment végbe lépésről lépésre, generációról generációra, míg eljutottunk a mai állapotig, a homoszexuális házasságok legalizálásáig, az LMBTQ követelésekig, egészen a legutóbbi nem nélküli gyermek bejegyzéséig Kanadában. Még mindig van tovább, a vége nem látható. A mentális és lelki állapot fejlettsége, azaz a liberális agymosás mai generációiban Nyugaton most érte el Szodoma és Gomora szintjét. Sorban adják be a derekukat azok a nyugati államok, melyek eddig még tartották magukat, például legutóbb Németország, aki törvényi szintre emelte a szodómiát, a paráználkodást, a homoszexuális házasság engedélyezésével. Csodálkozhatunk e vajon a muszlim veszedelmen, a migránsokkal elárasztott Nyugaton? Ezzel beköltözött a békétlenség, a rendszerszintű terror, ártatlan tömegek halála, nők megerőszakolása és válaszreakciók, mely már polgárháborús helyzetet vizionál.  Mivel a józan észt a nyugati társadalmak már elvesztették, ők maguk hívják be jól megérdemelt gyilkosaikat. A Szentírás, mely Európa kultúrájának alapja, egyértelműen elénk állítja a példát okulásunkra. Ha egy nemzet eltávolodik Isten törvényeitől, elhagyja hitét és bűnökbe esik, a Bibliából látható, hogy megjelennek a vandálok, kegyetlen, harcos népek és lerombolják azt. Most zajlik Nyugaton Szodoma és Gomora lerombolása muszlim tömegek által. Ez egyben a megmaradt kereszténységet is lerombolja.

Minden ország, mely enged a liberális álhumanizmusnak, a keresztény morált nélkülöző „anything goes”(minden megy) eszméjének, újabb szeget kovácsol saját koporsójába. Manapság már a keresztények egy része is hatása alá került a liberális varázsszavaknak, mint a tolerancia, a relativizmus, az „anything goes”, humanizmus, szabadság/szabadosság. Ők szeretetnek hívják, és Jézusra hivatkoznak. Az igaz, hogy a szeretet a belépő a mennyországba, míg a gyűlölet éppen ellenkező helyre visz. Ezt minden muszlimnak a fülébe kellene kiáltani itt a keresztény földön, de mindannak a kereszténynek is, aki gyűlölködő kapcsolatban áll feleségével, férjével, vagy más embertársával. Az is igaz, hogy Jézus mindenkit szeretett és a bűnösök barátja volt, de nem azért hogy bűneikben hagyja őket, hanem hogy megváltsa, az „ó emberből”, „új emberré” tegye. Aki a szeretet nevében támogatja a bűnt, az maga is bűnt követ el. A jézusi szeretetben benne van a morál. Erről azonban megfeledkeznek e szeretetet hirdető keresztények. Aki erre felhívja a figyelmüket, azt maradinak mondják és gúnyolják. A Biblia nagy részét figyelmen kívül hagyják, csak azt tanítják, ami szájuk íze szerint való és beleillik a mai liberális toleranciába. Mesékben hisznek, „fülüket csiklandoztatják”, ahogy ezt a végső időkre vonatkozóan a Szentírás leírja. Nem veszik figyelembe, hogy az Ószövetség kifejezetten gyalázatos bűnnek nevezi a homoszexuális aktust:„Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal szokás hálni: ez gyalázatos dolog.”(Lev 18:22)

 „Ha valaki férfival hál együtt, úgy ahogyan asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, melyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.”(Lev 20,13)

Az Ószövetség eme tanítását az Evangélium megerősíti: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”(1Kor 6,9-10)

Az Evangélium újból visszatér erre a tanításra: „Ezért kiszolgáltatta őket Isten saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen elhagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi, férfival űzött ocsmányságot. de meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.  Nem méltatták Istent arra, hogy megismerjék, így  az Isten is romlott eszükre hagyta őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.”(Rom 1,26-28) A Szentírás azt is mondja,hogy aki más tanítást hirdet, mint az Evangélium, megváltoztatja azt, elferdíti, hozzátesz vagy elvesz belőle, az az antikrisztustól van. Sőt ezzel a Szentlelket gyalázza, ami megbocsáthatatlan bűn.

Korunkban már olyanok is akadnak, akik a bibliatudományok doktorának mondják magukat, mégsem ismerik fel a Szentírás tanítását, sőt a „tetteseknek még helyeselnek is.”(Rom1,32) A XX-XXI. századi ember tragédiája, hogy a bűnt képtelen felismerni. A bűn fel nem ismerése, lehetetlenné teszi a megbánást, a megbocsátás kérését, ezzel az ember kizárja magát a jézusi szabadításból, azaz üdvössége útját önkezével zárja el.  

A jézusi szeretetre hivatkozók azt sem veszik figyelembe, hogy a pedofil is szereti a gyereket, akit fajtalanságba visz, a házasságtörő is szereti a szeretőjét, a vadházasságban élő is szereti a párját. A szeretet címszóval nem lehet a bűnöket befedni.

Azok az országok, melyek Szodoma és Gomora bűnében vannak, valamint a szabados kapcsolatok, és más morális bűnök az egeket súrolják, már megtapasztalták a félelmet, sőt állandó fenyegetettségben élnek. Az amerikai 9/11, az angol, a francia, német terrortámadások sorozata, láthatóan őket sújtja. Mindez megegyezik a Szentírás szavaival, mert ahol a morális bűn óriásira duzzad, ott megjelennek a „vandálok” csapatai, a külső ellenség, mely lerombolja az országot. Saját gyilkosaikat hívják be.

Nyugatnak nem kellett Jézus szeretet vallása, elutasította morális törvényeit, itt van hát a gyűlölet. A muszlim gyerekeket kicsi koruktól kezdve a zsidók és a keresztények gyűlöletére nevelik otthon az iskolában és a mecsetekben a Korán tanítása alapján. A Korán legnagyobb része teljes egészében arról szól, hogy a zsidók és a keresztények a muszlimok legfőbb ellenségei, „öljék meg őket ahol csak rájuk leltek”(2:191)- írja a Korán. Ahogy haladunk a Korán olvasásában, egyre agresszívebb hangon fenyegeti a zsidókat, amiért nem hisznek Mohamednek.(4:47) A Koránban nem az bűnhődik, aki öl, hanem aki nem teljesíti az ölési parancsot! Még azt a döbbenetes állítást is megfogalmazza miszerint:„ A megtorlásban élet van a számotokra.”(2:179) Ezzel megfordítja a biblikus „Ne ölj!”szellemét, mert azt tanítja, hogy a legsúlyosabb bűn az ember legfőbb erénye. A mohamedi tanok fegyveres erőszakkal való terjesztésére szólít fel számtalan szúra: „Előíratott nektek a harc” a „hitetlenek” ellen (2: 16). Még az ima is átokkérés, a másik pusztulásáért való fohász:„ A hitetleneket egymáshoz bilincselve egy szűk helyre dobjuk, akkor pusztulásért fohászkodunk ott. Ne egy pusztulásáért, hanem sokért fohászkodjanak... „(25: 13-1). Tilos velük a barátság is. .: „Ha hátat fordítanak nektek, akkor ragadjátok meg őket, ahol csak rájuk akadtok, és ne fogadjatok közülük senkit se testvérbarátul, sem pedig segítőnek.”(4: 89) Ezt többször is megismétli a Koránban, hogy „ne kössetek testvérbarátságot a zsidókkal és keresztényekkel. Ők egymás testvérbarátai”(5:52) Legfőbb csalétek, miszerint ha megölik őket, a paradicsomba kerülnek. Azt írja a Korán: „Allah átka legyen rajtuk!” Ti., azokon a zsidókon és keresztényeken, akik Jézust megváltónak tartják. Ezért robbantják fel gondolkodás nélkül magukat a szerencsétlen félrevezetett muszlim fiatalok. Valóban van a gyűlölködőknek és a gyilkosoknak is helyük a másik világban, csak azt pokolnak hívják. Isten a szeretet, vajon hogyan kerülhetne oda a gyűlölet? A muszlim ima is átokkérés, „sokak pusztulásáért imádkozunk ottan”, mármint a mecsetben, mondja a Korán. Nyugaton meg egyre másra épülnek a mecsetek, ahol a zsidók és keresztények pusztulásáért imádkoznak. Egyetlen zsidó és keresztény sincs többé biztonságban a mai Európában, ahová beeresztették a muszlim tömegeket.

A Palesztinai kérdésnek azért nincs vége, mert kicsi kortól a zsidók gyűlöletére nevelik a gyerekeket. Nem számít, hogy Izrael ősidőktől fogva a zsidóké volt, erre történelmi tények, tárgyi bizonyítékok vannak, melyek naponta kerülnek elő Jeruzsálem városában a régészet által. Ezen alapul a keresztények hite is, hiszen az Ószövetség a Biblia első része írja le a zsidók történelmét, akik Isten „tanúi” a világban. Mindig is maradtak ott zsidók, habár a többség valóban „szétszóratott” a világ minden részére, ahogy ez a Szentírásban szerepel. A II. világháború után megérett a gondolat, a lelki készség a visszaköltözésre eredeti hazájukba. Mintegy sürgetően lépett fel a „numerus clausus” Amerikától kezdve, Oroszországon át, persze Németországig és Magyarországig életbelépő törvénye. Ezt követték a deportálások, milliók halála, ami az ebben részvevők lelkén szárad, de egyúttal jelzés volt a „maradék” számára a hazaköltözésre. Eljött az ideje a visszatérésnek Izraelbe. Így született meg a cionizmus eszméje, amit ma is sokan félreértenek, zsidó világuralomról vizionálnak. A cionizmus pedig nem más, mint a menjünk haza Jeruzsálembe eszméje. Csakhogy az egykori hazát az „Ígéret földjét”, ahová 40 év viszontagsága után eljutottak őseik, ahol Dávid és Salamon király uralkodott, a muszlimok elfoglalták.

 Az ősi időkben azoknak a népeknek nagy része elpusztult, akik addig azon a területen laktak, éppen azért mert ilyen borzalmas testi bűnöket és bálványimádatot követtek el, mint amit századunk embere csinál. Izrael földjére való belépés előtt figyelmeztette őket az Úr: „ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindazokat a dolgokat és megutáltam őket. Nektek azonban azt mondtam: birtokba veszitek földeteket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet”. (Lev20,23-24) Milyen nagy baj, hogy ma az ateistává és liberálissá lett hitetlen zsidók a legfőbb támogatói a Pride-nak és a homoszexuális házassági jogoknak hazánkban! A hitükben megmaradtak természetesen távol tartják magukat e bűntől. Míg a zsidók távol voltak földjüktől szétszóródva a világ minden sarkán, addig a muszlimok benépesítették a területet. Egyiptomhoz hasonlóan ahová bekéredzkedtek, majd szinte teljesen kiirtották a keresztény országot és benépesítették muszlimokkal. Ez a sors vár Európára is, ha a józan eszét nem szerzi vissza, nem parancsol megálljt a véget nem érő muszlim tömegek beáramlásának és nem tér vissza keresztény kultúrájához.  

Nyugalmunkat, békénket csak addig tarthatjuk fent, míg ellenállunk a liberális terrornak és védjük zsidó- keresztény értékeinket.        

Fontos! Megjelent új könyvem: "A reinkarnáció és az egyetlen élet paradigmája" címmel.

Fontos! Megjelent új könyvem: "A reinkarnáció és az egyetlen élet paradigmája" címmel.

Miről szól?

Senki sem adott még választ arra a világot megosztó kérdésre, hogyan lehetséges a reinkarnáció és az egyetlen élet hite egyetlen földgolyón? A főként hittudományi felsőoktatásnak, vallástudományi tanszékeknek, vallási közösségeknek szóló tudományos igénnyel írott könyv olyan megoldást kínál, ami eddig írott formában nem látott napvilágot. Keleti vallással foglalkozók, ezoterikus csoportok és minden ember, akit érdekel lelkének sorsa, haszonnal forgathatja. 2000 évig egyértelmű volt az európai ember számára a Szentírás szava, mely szerint „minden ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és ítéletben legyen része”. A keleti féltekén azonban, az ókortól kezdve mindig is létezett a reinkarnációba, a több életbe vetett hit. A XX. században a keleti vallások Nyugatra való bekerülésével, a keresztények is hinni kezdtek benne. Sőt az amerikai Stevenson professzor kisgyerekek beszámolóit térképezte fel, akik pontosan emlékeznek előző életeikre. Talán a „világ két törvényével” találkoztunk? Ki alkotta az egyiket és ki a másikat? A könyv Hénoch prófétától, tehát a Vízözön előtti kortól kezdve, bemutatja a föld spirituális történetét. Majd az egyiptomi és indiai vallásokat, melyeknek része a reinkarnáció hite és vallási irataikban különböző menny és pokol leírások találhatók. Felmerül a kérdés, hogy a földnek több spirituális területe, a levegőégben lakó „láthatatlan földi hatalmassága”, több mennye és pokla lenne? Talán éppen megdől az emberiség eddigi hite az egyetlen mennyben és pokolban? 

Hol rendelhető? 

az alábbi linken: 

https://publioboox.com/hu_HU/a-reinkarnacio-es-az-egyetlen-elet-paradigmaja