Szodoma és Gomora bűnében

 Szodoma és Gomora bűnében

A nyugati liberális demokráciák előttünk járnak. Mutatják az utat, mibe torkollik a nagy liberális szabadság, jobban mondva szabadosság. Ők már elérték Szodoma és Gomora szintjét, amiért az ősi városoknak el kellett pusztulniuk. („Szodoma és Gomora miatt tetéződött a panasz és bűnük nagyon súlyos”(Ter18,20) A bibliai történet szerint Lót házához két idegen férfi érkezett, akik valójában angyalok voltak. Szodoma lakói, miután megtudták, hogy két férfi vendége van, azt követelték tőle: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket”(Ter19,5). („hadd háljunk velük”) Mindebből tudható, hogy Szodoma és Gomora, a homoszexualitás bűnében volt, amiért csak füstgomolyag maradt belőlük. A hazai baloldal ezt tekinti követendő példának, ezt nevezi progresszivitásnak, azért kesereg, mert mi másik úton indultunk el.  Kelet-Nyugat eltérő történelme, különböző jövőbeni utakat jelent. Míg mi a szocializmus alatt nyögtünk, és kereszténységünket elnyomták, addig Nyugat, megtalálta magának a keresztény morált likvidáló liberális és posztmodern toleranciát. Bennünket kényszerítettek a több ezer éves örökségünk a keresztény morál elhagyására, addig Nyugaton a nagyszerű szabadságideál képében sikeres volt az agymosás, miszerint legfőbb érték a tolerancia, aminek már nincsenek morális kritériumai. Fokozatosan adagolták a csalétket, bevezették az iskolákban a relativitás eszméjét, sulykolták az egyenlő jogokat a kisebbségek, a nők, a nemek számára. Ez utóbbiak a kezdeti szinten még teljesen jogosak voltak. Egyes filozófusok ezt soha nem látott „posztmodern misszionálásként” üdvözölték. Nyugat örömmámorban úszott, hogy sohasem volt még a történelemben ilyen toleráns, szabad társadalom.  Csakhogy ebbe a csodálatos szabadságba, kezdettől fogva beleértették a gendert, a homoszexuálisok jogát és a plurális párkapcsolatokat, mely utóbbi, a vadházasságok legitimitását jelentette. Ezen kívül beleértették a születendő gyermekek megölését, a „nő önrendelkezési joga” címszóval az abortuszok legalizálását. Mindez persze fokozatosan ment végbe lépésről lépésre, generációról generációra, míg eljutottunk a mai állapotig, a homoszexuális házasságok legalizálásáig, az LMBTQ követelésekig, egészen a legutóbbi nem nélküli gyermek bejegyzéséig Kanadában. Még mindig van tovább, a vége nem látható. A mentális és lelki állapot fejlettsége, azaz a liberális agymosás mai generációiban Nyugaton most érte el Szodoma és Gomora szintjét. Sorban adják be a derekukat azok a nyugati államok, melyek eddig még tartották magukat, például legutóbb Németország, aki törvényi szintre emelte a szodómiát, a paráználkodást, a homoszexuális házasság engedélyezésével. Csodálkozhatunk e vajon a muszlim veszedelmen, a migránsokkal elárasztott Nyugaton? Ezzel beköltözött a békétlenség, a rendszerszintű terror, ártatlan tömegek halála, nők megerőszakolása és válaszreakciók, mely már polgárháborús helyzetet vizionál.  Mivel a józan észt a nyugati társadalmak már elvesztették, ők maguk hívják be jól megérdemelt gyilkosaikat. A Szentírás, mely Európa kultúrájának alapja, egyértelműen elénk állítja a példát okulásunkra. Ha egy nemzet eltávolodik Isten törvényeitől, elhagyja hitét és bűnökbe esik, a Bibliából látható, hogy megjelennek a vandálok, kegyetlen, harcos népek és lerombolják azt. Most zajlik Nyugaton Szodoma és Gomora lerombolása muszlim tömegek által. Ez egyben a megmaradt kereszténységet is lerombolja.

Minden ország, mely enged a liberális álhumanizmusnak, a keresztény morált nélkülöző „anything goes”(minden megy) eszméjének, újabb szeget kovácsol saját koporsójába. Manapság már a keresztények egy része is hatása alá került a liberális varázsszavaknak, mint a tolerancia, a relativizmus, az „anything goes”, humanizmus, szabadság/szabadosság. Ők szeretetnek hívják, és Jézusra hivatkoznak. Az igaz, hogy a szeretet a belépő a mennyországba, míg a gyűlölet éppen ellenkező helyre visz. Ezt minden muszlimnak a fülébe kellene kiáltani itt a keresztény földön, de mindannak a kereszténynek is, aki gyűlölködő kapcsolatban áll feleségével, férjével, vagy más embertársával. Az is igaz, hogy Jézus mindenkit szeretett és a bűnösök barátja volt, de nem azért hogy bűneikben hagyja őket, hanem hogy megváltsa, az „ó emberből”, „új emberré” tegye. Aki a szeretet nevében támogatja a bűnt, az maga is bűnt követ el. A jézusi szeretetben benne van a morál. Erről azonban megfeledkeznek e szeretetet hirdető keresztények. Aki erre felhívja a figyelmüket, azt maradinak mondják és gúnyolják. A Biblia nagy részét figyelmen kívül hagyják, csak azt tanítják, ami szájuk íze szerint való és beleillik a mai liberális toleranciába. Mesékben hisznek, „fülüket csiklandoztatják”, ahogy ezt a végső időkre vonatkozóan a Szentírás leírja. Nem veszik figyelembe, hogy az Ószövetség kifejezetten gyalázatos bűnnek nevezi a homoszexuális aktust:„Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal szokás hálni: ez gyalázatos dolog.”(Lev 18:22)

 „Ha valaki férfival hál együtt, úgy ahogyan asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, melyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.”(Lev 20,13)

Az Ószövetség eme tanítását az Evangélium megerősíti: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”(1Kor 6,9-10)

Az Evangélium újból visszatér erre a tanításra: „Ezért kiszolgáltatta őket Isten saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen elhagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi, férfival űzött ocsmányságot. de meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.  Nem méltatták Istent arra, hogy megismerjék, így  az Isten is romlott eszükre hagyta őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.”(Rom 1,26-28) A Szentírás azt is mondja,hogy aki más tanítást hirdet, mint az Evangélium, megváltoztatja azt, elferdíti, hozzátesz vagy elvesz belőle, az az antikrisztustól van. Sőt ezzel a Szentlelket gyalázza, ami megbocsáthatatlan bűn.

Korunkban már olyanok is akadnak, akik a bibliatudományok doktorának mondják magukat, mégsem ismerik fel a Szentírás tanítását, sőt a „tetteseknek még helyeselnek is.”(Rom1,32) A XX-XXI. századi ember tragédiája, hogy a bűnt képtelen felismerni. A bűn fel nem ismerése, lehetetlenné teszi a megbánást, a megbocsátás kérését, ezzel az ember kizárja magát a jézusi szabadításból, azaz üdvössége útját önkezével zárja el.  

A jézusi szeretetre hivatkozók azt sem veszik figyelembe, hogy a pedofil is szereti a gyereket, akit fajtalanságba visz, a házasságtörő is szereti a szeretőjét, a vadházasságban élő is szereti a párját. A szeretet címszóval nem lehet a bűnöket befedni.

Azok az országok, melyek Szodoma és Gomora bűnében vannak, valamint a szabados kapcsolatok, és más morális bűnök az egeket súrolják, már megtapasztalták a félelmet, sőt állandó fenyegetettségben élnek. Az amerikai 9/11, az angol, a francia, német terrortámadások sorozata, láthatóan őket sújtja. Mindez megegyezik a Szentírás szavaival, mert ahol a morális bűn óriásira duzzad, ott megjelennek a „vandálok” csapatai, a külső ellenség, mely lerombolja az országot. Saját gyilkosaikat hívják be.

Nyugatnak nem kellett Jézus szeretet vallása, elutasította morális törvényeit, itt van hát a gyűlölet. A muszlim gyerekeket kicsi koruktól kezdve a zsidók és a keresztények gyűlöletére nevelik otthon az iskolában és a mecsetekben a Korán tanítása alapján. A Korán legnagyobb része teljes egészében arról szól, hogy a zsidók és a keresztények a muszlimok legfőbb ellenségei, „öljék meg őket ahol csak rájuk leltek”(2:191)- írja a Korán. Ahogy haladunk a Korán olvasásában, egyre agresszívebb hangon fenyegeti a zsidókat, amiért nem hisznek Mohamednek.(4:47) A Koránban nem az bűnhődik, aki öl, hanem aki nem teljesíti az ölési parancsot! Még azt a döbbenetes állítást is megfogalmazza miszerint:„ A megtorlásban élet van a számotokra.”(2:179) Ezzel megfordítja a biblikus „Ne ölj!”szellemét, mert azt tanítja, hogy a legsúlyosabb bűn az ember legfőbb erénye. A mohamedi tanok fegyveres erőszakkal való terjesztésére szólít fel számtalan szúra: „Előíratott nektek a harc” a „hitetlenek” ellen (2: 16). Még az ima is átokkérés, a másik pusztulásáért való fohász:„ A hitetleneket egymáshoz bilincselve egy szűk helyre dobjuk, akkor pusztulásért fohászkodunk ott. Ne egy pusztulásáért, hanem sokért fohászkodjanak... „(25: 13-1). Tilos velük a barátság is. .: „Ha hátat fordítanak nektek, akkor ragadjátok meg őket, ahol csak rájuk akadtok, és ne fogadjatok közülük senkit se testvérbarátul, sem pedig segítőnek.”(4: 89) Ezt többször is megismétli a Koránban, hogy „ne kössetek testvérbarátságot a zsidókkal és keresztényekkel. Ők egymás testvérbarátai”(5:52) Legfőbb csalétek, miszerint ha megölik őket, a paradicsomba kerülnek. Azt írja a Korán: „Allah átka legyen rajtuk!” Ti., azokon a zsidókon és keresztényeken, akik Jézust megváltónak tartják. Ezért robbantják fel gondolkodás nélkül magukat a szerencsétlen félrevezetett muszlim fiatalok. Valóban van a gyűlölködőknek és a gyilkosoknak is helyük a másik világban, csak azt pokolnak hívják. Isten a szeretet, vajon hogyan kerülhetne oda a gyűlölet? A muszlim ima is átokkérés, „sokak pusztulásáért imádkozunk ottan”, mármint a mecsetben, mondja a Korán. Nyugaton meg egyre másra épülnek a mecsetek, ahol a zsidók és keresztények pusztulásáért imádkoznak. Egyetlen zsidó és keresztény sincs többé biztonságban a mai Európában, ahová beeresztették a muszlim tömegeket.

A Palesztinai kérdésnek azért nincs vége, mert kicsi kortól a zsidók gyűlöletére nevelik a gyerekeket. Nem számít, hogy Izrael ősidőktől fogva a zsidóké volt, erre történelmi tények, tárgyi bizonyítékok vannak, melyek naponta kerülnek elő Jeruzsálem városában a régészet által. Ezen alapul a keresztények hite is, hiszen az Ószövetség a Biblia első része írja le a zsidók történelmét, akik Isten „tanúi” a világban. Mindig is maradtak ott zsidók, habár a többség valóban „szétszóratott” a világ minden részére, ahogy ez a Szentírásban szerepel. A II. világháború után megérett a gondolat, a lelki készség a visszaköltözésre eredeti hazájukba. Mintegy sürgetően lépett fel a „numerus clausus” Amerikától kezdve, Oroszországon át, persze Németországig és Magyarországig életbelépő törvénye. Ezt követték a deportálások, milliók halála, ami az ebben részvevők lelkén szárad, de egyúttal jelzés volt a „maradék” számára a hazaköltözésre. Eljött az ideje a visszatérésnek Izraelbe. Így született meg a cionizmus eszméje, amit ma is sokan félreértenek, zsidó világuralomról vizionálnak. A cionizmus pedig nem más, mint a menjünk haza Jeruzsálembe eszméje. Csakhogy az egykori hazát az „Ígéret földjét”, ahová 40 év viszontagsága után eljutottak őseik, ahol Dávid és Salamon király uralkodott, a muszlimok elfoglalták.

 Az ősi időkben azoknak a népeknek nagy része elpusztult, akik addig azon a területen laktak, éppen azért mert ilyen borzalmas testi bűnöket és bálványimádatot követtek el, mint amit századunk embere csinál. Izrael földjére való belépés előtt figyelmeztette őket az Úr: „ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindazokat a dolgokat és megutáltam őket. Nektek azonban azt mondtam: birtokba veszitek földeteket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet”. (Lev20,23-24) Milyen nagy baj, hogy ma az ateistává és liberálissá lett hitetlen zsidók a legfőbb támogatói a Pride-nak és a homoszexuális házassági jogoknak hazánkban! A hitükben megmaradtak természetesen távol tartják magukat e bűntől. Míg a zsidók távol voltak földjüktől szétszóródva a világ minden sarkán, addig a muszlimok benépesítették a területet. Egyiptomhoz hasonlóan ahová bekéredzkedtek, majd szinte teljesen kiirtották a keresztény országot és benépesítették muszlimokkal. Ez a sors vár Európára is, ha a józan eszét nem szerzi vissza, nem parancsol megálljt a véget nem érő muszlim tömegek beáramlásának és nem tér vissza keresztény kultúrájához.  

Nyugalmunkat, békénket csak addig tarthatjuk fent, míg ellenállunk a liberális terrornak és védjük zsidó- keresztény értékeinket.        

Gondolatok a "Testről és Lélekről"

Gondolatok a „Testről és Lélekről”

Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, sok kritika jelent meg, de egyik sem gondolt arra a jelentés tartalomra, amit a jelen írás feltár. Vajon az ökumenikus zsűri által miért kapta meg a filmkritikusok díját is? Ez arra utal, hogy valami olyanra talált a film, ami sokak életérzését hordozza. Bár a ’70-es években játszódik, a probléma ma élőbb, mint valaha, sőt magasabb szintre lépett, ami már mindannyiunk számára érezhető. Lehet azonban, hogy csak az érzelmek szintjén, és még nem tudatosult, félünk megfogalmazni, azért nem jelenik meg a kritikákban. Művészi szinten beszél el valamit, ami hat a tudatalattira, de szavaink még nincsenek rá. Úgy gondoljuk, hogy ez a film látlelet a XX. és XXI. század emberéről, aki a Testet és a Lelket elszakította egymástól, a Testet emelte piedesztálra, Lélek nélkül. A film bemutatja ezt a sivár állapotot, mégis ennek legyőzéséről is szól. 

Vágóhíd, és ami erről eszünkbe jut

Már a helyszín, a vágóhíd véres világa, a tömegével leölt barmok látványa, e tocsogó vérben való napi jelenlét is a lélektelenségről beszél. Miközben nézzük a borzalmas naturalista valóságot, az állatok vérének ömlését, halk indiai hangtál szól, aláfestő zeneként. A keleti filozófia, az állatok leölését bűnnek mondja, a szarvasmarha meg egyenesen szent állat, aki ezt megöli, rossz karmára számíthat. E keleti valláselmélet, már a XIX. századtól bekerült a nyugati filozófiába, és a XX. századi pszichológiába, ami folyamatosan változtatta a gondolkodást.  A keresztény gondolat „az ember a természet ura” helyett, az „ember a természet része”, keleti vallási tétel kezdett uralkodni. Ehhez társult az „is”, „is” keleti felfogás, a keresztény „vagy”, „vagy” helyett. Tehát az igaz-hamis, jó-rossz keresztény morális meghatározottság helyett! Ez nagy részben hozzájárult a posztmodern és liberális tolerancia kialakulásához, mely nélkülözi a keresztény értelemben vett, morális kategóriákat. E szerint minden virág virágozhat, ez is jó, meg az is jó. Csak tolerancia és humánum, morális támasz nélkül. Jürgen Habermas német marxista szociológus azt mondta, a Ratzinger bíborossal folytatott vitában, hogy a liberális demokráciából hiányzik a morál. A New York-i Jonathan Haidt, a társas kapcsolatok pszichológusa, meglepő eredményre jutott a liberális és konzervatív morál alappillérjeiről. Bestseller könyvében azt kutatta, hogy a „Jó emberek miért megosztottak a politika és vallás által?”A konzervatívnak nem nevezhető, ateista világképű pszichológus azt találta, hogy a liberális erkölcs alapja hiányos. A konzervatívok szélesebb erkölcsi platformon állnak, mint a liberálisok. Míg a liberálisoknál 3 alappillért talált, addig a konzervatívok 6 erkölcsi alappillérrel rendelkeznek. A törődés/bántalmazás, az igazságosság/méltányosság, a szabadság/elnyomás mellett, a konzervatívok még hárommal több morális dimenzióban gondolkodnak. Ezek: a lojalitás/hűtlenség, tekintély/tisztelet, szentség/tisztátalanság morális dimenziói. Vitatkozva Heidt azon tételével, miszerint a liberálisok is rendelkeznek a szabadság morális értékével, azt látjuk, hogy abba beletartozik, a „vágyak szabad pluralitása”, így a szabadság terén csak a konzervatívok rendelkeznek erkölcsi alappillérrel. A konzervatív szabadságeszményben ugyanis a tisztaságra törekvés áll a középpontban. A konzervatívok értékei, mint pl. a házastársi hűség, tisztelet az idősebbek iránt, a szexuális kapcsolat tisztasága, felülírja a szabadság liberális értelmezését. Az is vélelmezhető, hogy miután a liberálisok erkölcsi alapja hiányos, ez gátolja a konzervatívok megértését, míg fordítva nem igaz.[1]      

 De térjünk vissza a filmhez. A vágóhídi környezet ilyen bemutatása csupán a liberális toleranciának, humánumnak azt a szintemelkedését jelzi a gondolkodásban, ami a film nézőjében lelkiismeret-furdalást ébreszt. Nyugaton, a keleti gyökerű, liberális humanizmus indította el az állatvédő mozgalmakat, ami például hazánkban a libatömés elleni negatív kampányban mutatkozott meg. Látható a vegetarianizmus terjedésében is, holott a keresztény kultúra szerint az állat és növényvilág az ember fenntartására teremtetett, mert semmi sem megvetendő, ami Isten teremtménye. A Biblia téves tanításnak mondja a húsevés tilalmát, ami vallási elméletekkel kapcsolódik egybe. Valószínű a film rendezőjének a naturalisztikus jelenetekkel a lelkiismeret-furdalás keltése volt a célja, ami hatásosnak bizonyult az ezoterikus, liberális és posztmodern tolerancia világtrendjében. Ez is hozzájárulhatott az ökumenikus sikerhez. Persze lehetne tekinteni fogyasztói társadalmunk kritikájának is a nagyüzemi húsfeldolgozás bemutatását, de a keleti hangtállal aláfestve, mégsem tekinthetjük annak. Finom, művészi eszközökkel azt akarta mondani, hogy mennyire lélektelenül, nem humánus módon cselekszik a nyugati keresztény kultúrában élő ember. Az ezoterizált és liberalizált Nyugat ítészei pedig értették.

A korrupció, ami nem korrupció?

Érinti a korrupció témáját is, ami megint csak földünk érdeklődésének középpontjában áll. A világ már egyre nehezebben tűri a korrupciót, a politikusok bukásának ez a leggyakoribb oka. Sokszor a politikai ellenzék ott is korrupciót kiált, ahol ez nem található, mert tudja, ezzel lehet a legnagyobb népharagot kiváltani, hiszen az emberi irigységre épít. Nem csoda, hogy Enyedi Ildikót rögtön erről faggatták a külföldi riporterek, holott a film egy pici jelenetéről van szó. A kérdés arra vonatkozott, hogy a rendőrkorrupció bizonyára kormánykritika volt. A rendezőnő azt mondta, ebben élünk, de a film a szocializmusban játszódik. Miután a rendőrséget kihívták a bugató por ellopása kapcsán, az igazgató nejlon szatyorba húst csomagoltat a nyomozó számára, búcsúzóul, ami a második látogatáskor is megismétlődik. Kérdés, vajon valóban korrupcióról beszélhetünk e, ebben az esetben? Történt e itt lefizetés, valami előny szerzés érdekében? A válaszunk az, hogy nem. A szokásos „repi” ajándékról volt szó, ami a mai napig szokásban van nagyon sok cégnél, de ennek nincs tétje, inkább figyelmesség, ahogy otthon mi is csomagolunk a kedves vendégnek távozáskor. Igaz, a pszichológus nem kapott, így a kérdés nyitva marad.    

A Test cselekedetei

Mégsem ezekről kell itt szólnunk. A vágóhídi környezet, azaz mint munkahely dolgozóiról, és az ott történt eseményekről van szó, mely hordozza a mondanivalót. Szerencsére nem naturalisztikusan ábrázolva, de végig a Test cselekedeteiről beszél az eseményekben. Látszólag ezek mellékes történések, mégsem véletlen, mi veszi körbe ezt a szerelmi történetet. A Testről, és az elsekélyesedett párkapcsolatról szól a bugató por ellopása, a „falu bikájának” megjelenése, a HR-es és feleségének ügye, sőt az igazgató előélete, a szexis pszichológusnő feltűnése és célzott kérdései, a takarítónő jó tanácsai Máriának, az autista jegyeket hordozó főszereplőnek. A HR-es megkérdezi az igazgatót, hogy neki is megvolt-e Jutka a felesége, mert a fél üzemmel lefeküdt már, sőt most is csalja a falu bikájával, az új dolgozóval. Ő maga, - amikor a testre feszülő ruhában és vörösre festett érzéki ajkakkal megjelenik a csinos pszichológusnő, - azt mondja: „De meghúznám!”. Az igazgató mögött is számtalan kaland, rövid életű testi kapcsolat áll, és utólag megjegyzi: „A kevesebb több lett volna!” A pszichológust majd felfalja a szemével, még a szerelem bontakozásának idején is, ágyba bújik egy nővel, bár lelki értelemben nincs hozzá semmi köze, nem is akar tőle semmit, csak éppen a Test cselekményét. Mégis, Ő már valójában belefáradt a sekélyes testiségbe, így válik alkalmassá az igazi kapcsolatra, aminek kibontakozását várjuk a filmben. A sokat megélt takarítónő testre feszülő ruha hordására biztatja Máriát, ha férfit akar fogni. A főszereplőnő pornót néz, hogy tréningezze magát a párkapcsolatra, azt hiszi ez a szerelem. A pszichológusnő kényes kérdéseket tesz fel a szexuális életre vonatkozóan, ami nem is csoda, hiszen a bugató por ellopásáról akar információkat szerezni. Megkérdezi a munkatársak álmait, és nyilván az álomban megjelenő szexualitásra kíváncsi. Váratlanul azonban megjelenik a Lélek cselekedte is, az igazgató és a minőségellenőr Mária, szarvas álmai kapcsán. Mindketten azt álmodják, hogy szarvasként élnek együtt egy idilli erdőben, forrásvizet isznak, összeér az orruk, ám ebből hiányzik a Test cselekménye, hiába várja a pszichológus a szarvas és az ünő párosodását. Itt felcsillan a remény, hogy mégsem minden a Test cselekményeiről szól az életben.

A felsorolt Test cselekményei, melyek körbeveszik a szarvas kapcsolati lélekpár történetét, emlékeztethetnek bennünket a nagy vihart kavart Miskolczi Miklós könyvére. Időben is közel van egymáshoz a filmtörténet, és a szociográfiai könyv születése. A „Színlelni boldog szeretőt”, 1981/82-ben íródott, majd követte a „Hazudni boldog hitvest” 1985-ben. Mindkettő a külső kapcsolatokkal terhelt házasságról, a párkapcsolatok elsekélyesedéséről, a Lélek nélküli Testi kapcsolatok előretöréséről szól. Ne gondoljuk azonban, hogy ez magyar jelenség, és a szocializmus terméke csupán. Igaz, hogy a szocializmusban a kereszténységet, az istentudatot elnyomták, de a vasfüggönyön túl, ugyanezt vitte végbe a liberalizmus terjedése. Sőt, a probléma sokkal korábbi. Visszamehetnénk egészen a Felvilágosodásig, amikor először indult meg a támadás a keresztény egyházak, és keresztény morális világrend ellen. Mégis a XIX. századi filozófiában gyorsultak fel a dolgok, amikor Nietzsche kijelenti, hogy „Isten halott!” Kortársai, és az utána következő filozófus nemzedékek, a Test és a Lélek elszakításán dolgoztak. A Lelket a szellemmel kezdték helyettesíteni, így könnyebb volt az elszakítás. Mindezzel a keresztény dualitás elvet támadták meg. Szent Pál, a Test és a Lélek együttes létéről beszél, az emberi testben. Testi létemben „mást érzek tagjaimban”- mondja -, mint amit a morál, azaz a lelkiség kíván, és ezt a kettőt kell összehangolni. Szól a „Testi ember” és a „Lelki ember” különbségéről, ahol a cél az „újjászületett ember”, azaz a lelki szint elérése, a jézusi megváltás által. A XX. században megvetett Biblia ezt írja: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás”.(Gal 5,19) „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13.)

Korunk azonban a Lelket letagadta, csupán a Testi ember szintjén kezdett élni. Később az elv bekerült a művészetekbe, ahol populáris szinten terjedt tovább a mindennapi gondolkodás felé. Ennek következményei lettek a „Test felszabadító” mozgalmak, a XX. század elején. Előtérbe került a „Test önrendelkezési joga”, mindez a „természetes- természetellenes”, „jó-rossz” keresztény morál fogalmak elvetésével párosult. Ez a gondolkodásmód a posztmodern és liberális világtrend alapkövét jelenti. Ennek lett következménye a homoszexuális jogok kiterjesztése, az azonos neműek házasságának követelése. Az indok szerint a heteroszexuális párkapcsolat nem természetesebb, mint az azonos neműeké, ez csupán előítélet. Szerintük ezzel a Test joga sérül. Mindez pedig nem más, mint a liberális szabadságértelmezés. Tehát Heidt megállapítása sántít, miszerint a liberálisok is rendelkeznek erkölcsi pillérrel a szabadság terén. Ez a keresztény morális értékekkel szemben áll. A morális értékek elvesztése nagymértékben hozzájárul mind a mai napig, a házasság válságához.

Győz a Lélek vagy mégsem?

A Test cselekményeinek problémáját hozza felszínre a „Testről és Lélekről” című film. De a gyönyörű agancsú szarvas és párja, a békés természetben megjelenő képei adják a reményt. Mégsem lehet megfeledkezni a Lélekről! A szarvas jelentése lélekvezető a magyar mondakörben. A magyar ősvallásban a szarvas, transzcendens tulajdonság hordozója, tehát valami lelki dolog. Itt két sérült ember találkozik, egy autista nő, és egy félig béna férfi. A nő magában hordozza az autista magányt, azt is mondhatnánk, szeretet betegsége van. A statisztikák szerint, az autisták száma egyre nő. Máriát a tisztaságmánia, rendmánia, kényszeres precizitás, a szabályok szó szerinti értelmezése, egy részképesség, jelesül a memória túlfejlettsége, és a vészes emberi kapcsolódási képtelenség, az érzelem nélküliség jellemzi. Mai kritika, hogy az autizmus nem betegség, csupán a létezés egy módja. A liberális szabadságeszmény szerint, ahogy vannak plurális együttélési formák, úgy lehet olyan élet, mely nem akar másokkal kapcsolatot. Megszületett az érzelemmentes, a szeretet nélküli ember. Társadalmi látlelet, a beteg társadalom jelképe az autista Mária. Mégis meggyógyul, lelki társra talál.  Az emberek többsége belefáradt már a sekélyes kapcsolatokba, a Lélek nélküli Test cselekedeteibe, ezért is lehetett sikere ennek a filmnek. Súlyos következménye a házasulási kedv elvesztése, a „gyermeknélküli kultúra”, ahogy Fukuyama, az amerikai közgazdász írta. Egy évszázada tart ez a folyamat, most már a társadalmi trendben váltás következik, vagy az elbeszélés itt megszakad. A rendező fricskája, hogy a film egy hosszú, szexuális aktussal zárul. A liberális gondolkodás ezt a boldog beteljesülésként értékeli, de hátha mást akart ezzel üzenni a rendező? A konzervatívok számára mindenesetre, ez újra a Test cselekményéről regél.

Minderről szól e film.    

                                

---

[1] Szabados Ádám PhD doktorandusz, hasonló véleményre jut a liberális erkölcs hiányzó pilléreinek következményeiről, miközben elemzi J. Haidt kutatását a DIVINITY teológiai honlapján. 

A zsidók féltek '56-ban!

A zsidók féltek ’56-ban!

A „soa” kutatások olvasgatása során került a látóterembe az a kérdés, hogyan élték meg a zsidók ’56-ot. Meglepetten láttam, hogy a beszámolók a zsidók félelméről szóltak a forradalom kirobbanása kapcsán. Felmerült bennem a kérdés és a kíváncsiság, vajon mi okozta a félelmet. Most ez újból eszembe jutott, az ellenforradalmazó Havas Szófia kapcsán. Ő azt állítja, hogy volt náci diverzáns csoportok kommunistákat és zsidókat kerestek. Természetesen abszurd dolog a magyar nép hősies forradalmát ekként ledegradálni, de akkor miért féltek a zsidók? A következő eredményre jutottam:

 Hogy a probléma gyökerét feltárjuk, vissza kell mennünk a II. világháborúig, sőt még előbb a „numerus clausus” idejére, a zsidóüldözés kezdetére. Amikor 1945-ben a Szovjet intervenció és a szocialista rendszer elindult Magyarországon, az új rezsim elnyomást hozott a magyar embereknek, de természetesen a felszabadulást hozta a zsidóságnak. Ha a Szovjet tankok nem űzik ki az országból a német katonákat, Hitler elpusztította volna az egész zsidóságot mind Magyarországon, mind a többi Közép-Kelet európai országban. Ugyanaz a történelmi esemény, „felszabadulást” hozott tehát a zsidóságnak és elnyomást a magyar embereknek. A zsidóság számára pozitív változásokat eredményezett, mert újból lehetőséget kapott a tanulásra a „numerus clausus” után és a munkára. Számukra a háború utáni rendszer megmentővé vált, így az eufória mámorában sokan váltak a szocializmus híveivé. Így jelentős pozíciókat szereztek a szocialista rendszerben a „sztálini rendszer vezérkarának.. nagyobb hányadát tették ki a zsidó származású káderek, mint egyebütt, élükön a hírhedt „négyes fogattal”(Rákosi, Gerő, Révai, Farkas), nem beszélve  az Államvédelmi Hatóság magas rangú - éppoly gyűlölt, mint rettegett - vezetőitől.”(Karády, 2000,448.) Mindez megmagyarázza a zsidóság politikai baloldali orientációját a rendszerváltás után a szocialista utódpártban, (MSZP) vagy a Liberális Pártban való részvételét is.

Nézzük azonban most ’56-ot! A szituáció a háború utánihoz hasonló. Ami a szabadság reményét jelentette a magyar népnek, ugyanez félelmet keltett a zsidóság nagy részében, hiszen jelentős pozíciókat vállaltak a szocialista rezsimben. De féltek a fasizmus korábbi magyar támogatói miatt is, akik a szélsőjobboldallal kapcsolódtak egybe. Ahogy vannak rendőrgyilkoló szélsőséges kis csoportok az országban, ahogy ezt a napokban láthattuk, úgy elképzelhető, hogy felbukkantak akkor ’56-ban is.

Ha belekezdtünk, már elmondjuk, mi a probléma kis hazánkban a mai napig. Ehhez vissza kell mennünk ’89-hez. Új helyzet állt elő, a rendszerváltás után feléledt a zsidó vallás és ugyanúgy a keresztény Egyház is. Sok zsidó ember kezdett újra hinni „Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak istenében”, ahogyan a keresztények is hisznek benne. Egy nemzetközileg ismert, zsidó filozófus részéről megszületik a „leltárkészítés a modernről” és a felismerés, hogy a „test szellemitől független teljes autonómiáját hirdető morál tarthatatlan”(Heller,1993,51-56). Továbbá a „testfelszabadító mozgalmak választották el végérvényesen a testet a szellemitől”, így a megoldás, hogy „be kell lépnünk a test-lélek dualitásának szférájába” (Heller,1993, 210-218). Felismerés a „család válságáról”, miszerint a „szabadság-élet”, „házasság, család- plurális családmodell”, a „szülő-gyerek kapcsolat” párharca mind az értékvesztés miatt következett be és „az elbeszélés itt az önpusztítás folytán megszakad”(Heller, 1993,13-56). Megszületik a keresztény morált lebontó nietzschei filozófia kritikája, miszerint „illúzió, hogy a kreatív tehetség feleslegessé tehet, minden külső normát, értéket és morált”. A következtetések levonására való figyelmeztetés: „A 19. sz. gyümölcse beérett, mindenfajta nihilizmus szövetségre lépett, hogy a poklot a földre szabadítsa”(Heller, 1994,7).

De a magyar zsidóság közöttük az idézett filozófus, a történelmi politikai bal identitása miatt, ami csupán az elhatárolódás neve a korábbi jobb oldaltól, önellentmondásba került önmagával. A vallásos zsidóság, miután hisz Istenben és küzd Izraelért - amit hite szerint Isten örökre a zsidóságnak adott- a valóságban jobboldali értéket képvisel. A politikai liberális identitása azonban arra készteti, hogy olyan morális értékek ellen támadjon - a jelen politikai szférában, mint pl. csak a férfi és nő házassága, az abortusz ect.- amit saját Istene adott neki, és amit a keresztény jobboldal felvállal. Ma Magyarországon, nagyobb az aránya a zsidóknak a Meleg fesztiválokon, mint a valódi homoszexuálisok száma (Pécsi Polner, 2011). Miközben e morális törvényeket Isten adta a zsidóságnak örök törvényként azért, hogy megtartsák és hírül vigyék a világban, így kapták cserébe Israelt örökre. Ez a zsidóság „Istennel kötött szövetségének” alapja, melynek része a fent említett morális törvény. Szükséges tehát a felismerés, hogy a zsidóság önellentmondásban van önmagával és a liberalizmus csak egy pseudo kabát az elhatárolódás neve, amit ideje lenne letenni, hiszen a korábbi történelmi körülmények már nem állnak fenn. Azt is fel kellene ismerni, hogy a keresztények az ő természetes szövetségeseik és nem ellenségeik. Másik probléma a teljes „vallási elközömbösülés” (Karády, 2000, 438), ami többnyire a szocialista marxista befolyás öröksége. Holott a zsidó identitás alapja, hogy a zsidóság Isten bizonyítéka és tanúja a világban. („Magatok vagytok a tanúim”Iz43,10).  Ez a fel nem ismert kettős probléma okoz konfliktust, megosztottságot Izraelben pl. a neológ-ortodox vitában és itthon a bal-jobb vitában.

Ma a posztmodern liberális világ áll szemben a keresztény morális renddel, ami 2000 évig Európa kultúrájának alapja volt és fundamentális alapját képezte az európai jognak. A morális értékeket a posztmodern lerombolta. A Közép – Kelet európai zsidóság pedig nem ismeri fel, hogy saját Istene ellen küzd, amikor a posztmodern liberális Nyugattal köt szövetséget saját országa keresztény jobboldala ellen, úgy állítva be törekvéseit a morál felé, mintha a demokrácia lenne veszélyben Magyarországon.

Jelenleg a csata már nyíltan a világ színpadán zajlik. Elsősorban a posztmodern „anything goes” és a keresztény morál között. Másrészt a történelmileg sértett (Holocaust) magyar zsidóság és a történelmileg ugyancsak sértett (zsidó szerepvállalás a szocializmusban) magyar többségi jobboldali társadalom között.

Itt lenne az ideje, a kibékülésnek!

Irodalomjegyzék:

Fukuyama, F.,: A nagy szétbomlás Európa Könyvkiadó, Bp., 2000.

Habermas, J.: A posztmodern állapot (Habermas, J., Lyotard, J. F., Rorty,R., Századvég, Bp., 1993.

Heller Ágnes- Fehér Ferenc: A modernitás ingája, T-Twins, Bp., 1993.

Heller Ágnes: Nietzsche és a Parszifál Századvég, Bp., 1994.

Hernádi Miklós: Magyar zsidó Kommunisták a Holocaustról (1944-1974) Zsidóság- Tradicionalitás és modernitás Vallástudományi konferencia, WJLF Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12.14-16.

Karády Viktor: Zsidóság Európában, a modern korban, Új Mandátum, Bp.,(magy. ford. 1999) 2000

Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12. 14-16.

Pécsi Polner Katalin: Duplán kisebbségben –zsidó nők a magyar irodalomban a holokauszt előtt és után, Zsidóság –tradicionalitás és modernitás WJFL Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12.14-16.