Bulányi tanai és az Evangélium

Bulányi tanai és az Evangélium

Ki volt Bulányi György?

Bulányi György (1919-2010) piarista tanár volt, a Bokor katolikus bázisközösség vezetője. Munkásságának, tanításának jellemzője, hogy az Ószövetség és az Újszövetség bizonyos részeit megtagadta, elfogadni nem tudta. A szocializmusban a pártállam azért ítélte el, mert illegális államellenes szervezkedés bűnében találta vétkesnek, miután tanítványai megtagadták a katonai szolgálatot. Nemcsak az állam, de az Egyház ítéletét is magára vonta eretnekség miatt, mert a Bibliára vonatkozó sajátos tanításon kívül, az Egyház helyett, a kisközösségek működését szorgalmazta. Az államhatalom e fenti vád miatt börtönre ítélte 1952-ben, innen 56-ban szabadult, majd kétévi bujkálás után újból börtönévek következtek, de 1960-ban véglegesen kiszabadult. 1982-ben a Püspöki kar elítélte tanait, ahol a Hittani Kongregáció prefektusa Joseph Ratzinger bíboros a későbbi XVI. Benedek pápa volt. Felszólította, hogy vonja vissza „téves, veszedelmes, és kétértelmű” tanításait. Felmerült az eretnekség vádja, így sokáig nem misézhetett. Nem volt hajlandó aláírni a II. Vatikáni zsinat 12 pontját, csak azzal a kitétellel, hogy az ember „csak lelkiismeretének tartozik engedelmességgel”. Végül kompromisszum született, bekerült a dokumentumba az ő kitétele, így 1992-ben rehabilitálták.

Milyen tanításokat hirdetett Bulányi?

Bulányi György tanainak ma is sok követője van, így nem mindegy mit hirdetett. Először egy Jobbikhoz kötődő honlapon találkoztam meghökkentő írásával. Megdöbbenve olvastam, hogy az Ószövetséget, tehát a zsidó nép, azaz az Isten által „választott nép” történetét ő nem hajlandó az szentmisében használni, helyette költőket idéz. Ennek az olvasóközönség rendkívüli módon örült. Eszembe jutott a Szentírás figyelmeztetése, hogy aki Jézus Krisztust nem fogadja el Megváltónak, az előtt homályban marad az Ószövetség. Aztán ismerőseim körében kezdtem hallani, hogy „bulányista” voltam.  Így nem csoda, hogy felkeltette érdeklődésemet az, hogy mit vall az Evangéliumról, így források után kezdtem kutatni.   

A Bokor közösség oldalán sok Bulányi írást találtam, amiből láthattam, hogy ma is élő a követők csapata, sokan vallják ma is ugyanazt, amiről XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy eretnekség. Ő pedig hittani kérdésekben nem szokott tévedni. Mi hát az igazság?

A Jézusi örökség című írásában, rögtön egy Babits idézetre bukkantam, amivel tulajdonképpen a Szentírást akarta cáfolni. Babits azt írja: „Ő sem az a véres Isten: a véres Isten nincsen. Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban”. Rögtön utána azt találtam, hogy „nem várja Isten, hogy embervérrel, Istenvér ontásával, engeszteljék ki, alig oltható haragját”. Tehát azt mondja Bulányi, Jézus nem azért jött, hogy kereszthalálával, az ott kiontott vérével megváltsa az embert bűneitől, amivel kiengeszteli Isten igazságosságát. Ezzel az egész Evangélium lényegét tagadja meg, hogy Krisztus az ember megváltásáért érkezett a világba. Megfeledkezik arról, hogy Isten nemcsak a szerető Isten, hanem az igazságos Isten is. Nem látja be azt a mély szakadékot, ami a nem e-világból való szentség és a földi ember között húzódik, ami szükségesség tette ezt a nagy áldozatot.

 Miért jött? –teszi fel a kérdést. Logikus választ ad rá, mert azt mondja, hogy a szeretet okán jött és ebben természetesen igaza van. Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta megmentésére, hogy élete feláldozása árán, szerezzen neki belépőt a mennyországba. Csakhogy Bulányi nem erre hivatkozik, hanem Jézus tanítóságára. Ő szerinte csakis azért jött, hogy megmutassa, megtanítsa, hogyan kell „istenarcúnak” lenni. Azt kérdezhetjük, ha Jézus csak tanítónak jött volna, mi különböztetné meg a többi vallástól? Mi különböztetné meg Buddhától, Hermésztől és más tanítóktól? Ez a Bulányi féle felfogás jellegzetesen a XX. századi posztmodern, liberális, ezoterikus gondolkodáshoz hasonlatos, mely szerint Buddha, Mohamed, Jézus nagyszerű tanítók voltak, ám azt már nem mondják, hogy Jézus a világ Megváltója.    

A Hegyi beszéd, az ember tudatos viselkedése központi helyen áll tanaiban. Azt mondja, az ember képes a szeretetre nemcsak a mennyországban, hanem itt a földön is. Ebben igaza van, jól tudjuk, Jézus a szeretet parancsát hagyta ránk. Ezzel nincs is semmi gondunk, nagyon fontos természetesen a keresztényi életvitel. Aki nem váltja tettekre a tanítást, az hasonlatos ahhoz, mint aki homokra építi a házát. Ezt is tudjuk Jézus tanításaiból, csakhogy Ő ettől sokkal több számunkra. Keresztáldozata válik semmissé egy csapásra Bulányi elméletében. Egyenesen azt mondja, „megmérgezik a lelket az olyan tanítások, hogy Ádám bűne miatt, Isten eredeti bűnnel verte meg az embert, hogy Isten Fia véres halála által hajlandó kiengesztelődni, az ember iránt”. Ezt az „áruló írástudók teológiájának” nevezi. Természetesen Isten nem vert meg senkit az eredendő bűnnel, hanem saját maga került a bűn hatalmába, tette miatt. Ebből a rabszolgaságból menti ki az embert, mert megkönyörült a világon, képes volt egyetlen Fia életét adni az emberért. Bulányi ennek elutasításával, nemcsak az isteni igazságosságot, hanem Isten irgalmasságát is tagadja. Mi vitte ennyire félre Bulányit? Talán a vértől, erőszaktól való irtózása? Lehet jobban járt volna, ha Buddha tanai mellé szegődik, és nem csonkítja meg az Evangéliumot. A Szentírás szerint ugyanis ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad, az a Szentlélek elleni bűn, ami soha sem bocsátható meg.

A magatartásbeli azonosság c. írásában tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan hasznosítsuk Jézus tanítását, mivel csak a tanítással hajlandó foglalkozni. Azt mondja, át kell alakítani az ember gondolkodásmódját, hogy ellenségnek senkit se tekintsen, csak felebarátnak. Erről a gnózis juthat eszünkbe, a tudatosulás, a tudás általi fejlődés. Holott a tanítás az, hogy Jézus az, aki átalakít, nem az emberi erőfeszítés, hanem a hit által. A „régi emberből”, a megtérés által lesz „új ember”, aki már nem a régi módon viselkedik. Egyébként a gnoszticizmus az, amelyik Jézust tanítóként tiszteli, őt utánozva kell egyre magasabb szintre emelkedni, ám Jézus kereszthalálát, megváltását letagadja. A gnoszticizmus „szentségtelen, üres beszéde” ellen a korai Egyház sokat küzdött, az apostoli figyelmeztetés nyomán.

Az uralomvágyról le kell mondani, szolgálni kell minden embert - írja Bulányi. Ezzel egyetértünk, de amikor azt mondja, hogy Isten nem uralkodik, csak szeret, ez ellentmond a Bibliának. Jézus is Úrnak mondja magát, és megkülönböztet szolgát, igaz, arra tanít, nem nagyobb az Úr a szolgánál. Isten a világ ura, Jézus a királya, mert „hatalmat kapott mennyen és földön”. Ez a hatalom pedig a kereszthalálból származik. Isten az, aki megteremtette a világot, a teremtményeket, és ő kormányozza azt. Ő határozta meg az ember megmentését, amit az Ószövetségben meghirdetett, ezért várták az emberek a Messiást, a megmentőt. Ő az, aki örök életet ad, ő az, aki irgalmasságot gyakorol, mert szeret. Hogyan mondható akkor, hogy Isten nem ura a világnak?

Kifogásolja Szent Pál tanításait, mert túl hangsúlyossá tette az ember megváltását, Jézus kereszthalála által. „Megváltásgyümölcsélvezésnek” hívja, és megint a tudat átalakítását hangsúlyozza. Debreceni disputa c. írásában fény derül arra, hogy nemcsak Szent Pált utasítja el, tehát az Újszövetség nagy részét, de az Ószövetséget, az egyiptomi kivonulást is, amikor az egyiptomiak belefulladtak a vízbe, míg a választott nép megmenekült. Az Isten által vezetett bálványimádó népek elleni harcot agressziónak titulálja, ami elvezeti egészen a katonaság elutasításának tévedéséhez. Ezzel Isten tervét, a bálványimádat elleni harcot veti el, annak a nemzetnek a küzdelmét, melyből a Megváltó és a számára is elfogadható tanító megszületett. Mivel megveti Jézus Krisztus kereszthalál áldozatát, azt sem érti meg, hogy az „Ószövetséget okulásunkra írták meg”. Nem érzékeli a bálványimádatba süllyedt világ bűnösségét, reménytelenségét az üdvösségre, amíg Jézus meg nem jött, és nem, mint tanító, hanem mint Megváltó.

Mit mond a négy Evangélium? Miért jött Jézus?

Bulányi azt mondja, Pál kitalálta a maga Evangéliumát, mert ő nem lehetett Jézus tanítványa. Az apostolok évekig hallgatták Jézust, így szerinte feszültség van a négy Evangélium és a páli levelek között. A keresztény felekezetekben pálizmus van-írja Bulányi. Érdemes hát megnéznünk az Evangéliumokat, hogy valóban nem beszélnek e, Jézus keresztre feszítésének jelentőségéről. Már az elején le kell szögeznünk, hogy nyilván más volt a feladata annak, aki Jézussal élt évekig és más, aki nem volt a tanítványa. A négy evangélistánál így hangsúlyosabb szerep jut annak, hogy mit csinált, mit mondott Jézus. Mindent pontosan lejegyeztek és amint látni fogjuk, ebben bizony benne van az, hogy miért jött valójában. Igaz, ez nagyon lassan bontakozik ki, Jézus sokáig nem jelenti ki magát, sokszor csak példabeszédekben, hiszen nem jött még el az ideje. „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”- mondja az apostol, de még hallgatnia kell.

Jézus a feljegyzések szerint, soha nem mondta azt, hogy tanítónak jött volna.   Rögtön Máténál azt találjuk, hogy a „bűnösökért jött”(Mt8,12), nyilván nekik van a legnagyobb szükségük Isten irgalmára, a jézusi megváltásra a bűn rabságából, hogy az Úr országába kerülhessen. Ha tetteit nézzük, azt látjuk, hogy folyamatosan gyógyított. Ilyenkor azt mondta, „hited meggyógyított téged”, „megbocsáttattak bűneid”. Tehát azért jött, hogy higgyenek benne, abban, aki a bűnöket feloldja. „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? (Mt10,12) –kérdezik Keresztelő János tanítványai. Messiást vártak, és megjött, azért hogy a bűnöket megbocsássa, hogy üdvösségre vigyen ez által. Nem egyszerű tanítót vártak, nem csak prófétát. Tanítónak ott voltak előtte a próféták, ott volt Keresztelő János, de nagyobb volt ott, aki életét adta értük. Ennek előre jelzése, végig vonul az Ószövetségen, melyet Bulányi elvetett a Megváltóval együtt.  

Máté evangéliuma kimondja, miért jött: hogy „odaadja az életét, váltságul sokakért”(Mt20,28) A többieknél is találunk erre vonatkozóan igét, így nem igaz, hogy csak Pál beszél erről. Ugyanő az Utolsó vacsorán elhangzó Jézus szavait idézi: „ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára”(Mt26,28) Nincs tehát itt semmi feszültség Pál és az apostolok között, csak Bulányinak van vériszonya, ami miatt tévedésekbe esik.

 „Te vagy a Messiás?- kérdezi a főpap.  Magad Mondtad”- szól Jézus. Tehát nem tagadja, hogy ő az, akiről az ószövetségi próféták már régen hírt adtak, aki sokat fog szenvedni, meghal, de üdvösséget szerez az embereknek. Ő sem azt kérdezte, hogy tanító vagy? Próféta vagy? Márknál azt olvassuk, hogy „hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül.” Az Evangélium szó maga azt jelenti, hogy örömhír. Nem az a hír, hogy tanító érkezett, hanem az, hogy az üdvösség szerzője jelent meg a világban. A megkeresztelkedés maga jelzi a kereszthalált, ami záloga az emberek megváltásának.

Lukácsnál a Magnificatban, Isten irgalmáról esik szó Jézus születése kapcsán, mert ezzel telik be a régi ígéret: „megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért”(Lk1,54-55). Zakariás eltelve a Szentlélekkel így beszélt: „Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta, és megváltotta népét. Erős szabadítót támasztott nekünk”(Lk1,68,69). Ő sem tanítóról beszél, akinek majd fia János készíti az utat, hanem a nép Megváltójáról, Szabadítóról szól. Ugyancsak Lukácsnál található, hogy „népét üdvösségre tanítsd, ami a bűnök bocsánatában van”(Lk1,77). Nem a példabeszédek tanítására hívja fel a figyelmet, hanem a bűnök bocsánatára, ami Jézus által érhető el. A Pásztorok hódolata kapcsán ezt tartja fontosnak elmondani: „Ma megszületett a Megváltónk, Krisztus az Úr, Dávid városában”(Lk2,11) Nem azt mondja, hogy megszületett a tanítónk, hanem a Megváltóról beszél.

Jánosnál találjuk: „Nézzétek az Isten báránya!”, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak. A bárányt pedig tudjuk, leölni viszik, élő áldozatul sokakért, hogy vére által megváltást szerezzen. Jézus mondja: „Bontsátok le ezt a templomot és harmadnapra fölépítem”(Jan2,19). Itt pedig Jézus saját keresztre feszítéséről és feltámadásáról beszél. Azért küldte őt az Isten, hogy „üdvösséget szerezzen a világnak”. Nem tanító hivatal ez, hanem a küldetés a halálra az emberekért, mert Isten annyira szereti őket, hogy gondoskodik róluk, el ne vesszenek: „Aki hisz benne, az nem esik az ítélet alá…aki hisz a Fiúban, az örökké él…” Bulányi abban hisz, hogy saját magát meg tudja váltani a tudata által, ő képes arra, nincs szüksége Jézus megváltására. Jézus pedig János szerint is egyértelműen kinyilvánítja, miért jött: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér. A kenyér, amelyet adok, a testem, a világ életéért”(Jn6,51) Bulányi szerint Jézus halála a hűség jele az Atyához. Holott Jézus teste feláldozásról beszél, a világért. Óriási melléfogás!

Jézus azt mondja: „Én vagyok a kapu. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor, életét adja a juhaiért”(Jn11,11). Nem azt mondja, hogy én vagyok a jó tanító, hanem azt, hogy életét adja az emberért, hogy rajta mint kapun bejusson a mennyországba. Ő „odaadja az életét, hogy másoknak örök élete legyen.” Kaifás a főpap is megjövendöli, hogy „Jézus meghal a népért”. Jézus így beszél: Talán mondjam azt, hogy „Atyám szabadíts meg az órától? De hiszen, éppen ezért az óráért jöttem!”(Jn12,27). 

Van még több kérdés, hogy miért jött Jézus?        

"Kegyetlen úr kezébe adom" 2.

„Kegyetlen úr kezébe adom…”(Iz19, 4) 2.

Párizs, London, Berlin, Brüsszel után most Barcelona! A sor jelképes, nem teljes, akit érdekel, csak beírja a kulcsszót, „iszlám terror” és részletes listát kap az interneten. Miért történik ez velünk? Erre sokféle magyarázat születik naponta, pedig kultúránk alapirodalma a Biblia erre kimerítő választ ad. A szinte mindennapossá vált terrorizmus és migrációs szorongattatás az európai területeken egyre sürgetőbb figyelmeztetés. A hitét vesztett és az álhumanizmus liberális ideológiájába süllyedt Európának szól a sürgetés. A mind sűrűbbé és kegyetlenebbé váló gyilkosságok emlékeztetnek a Szentírás ószövetségi részének történéseire. Az Ószövetséget a próféták szerint, „okulásunkra írták meg”, örök emlékeztetőként. Miről szól a történet? Ahányszor a „választott nép”eltávolodott Istentől és törvényeitől, erkölcsi válságba jutott, felhangzott a próféták szava: „térjetek meg”. Ha nem használt a felszólítás, idegen nemzetek, erőszakos, kegyetlen népek invázióját szenvedték el. Ilyenkor jött az előrejelző prófécia: „kegyetlen úr kezébe adom”, ami rendszerint egy kegyetlen nép invázióját és pusztítását jelentette: „Mert íme, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.” (Hab, 1,6)  Így volt ez más nemzetek, például Egyiptomot esetében is:  „Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonják fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet.”(Ez 28,7)

A keresztény francia pap megölése, a gyilkos, oltár mögötti gyűlöletbeszéde jelképes szinten világos üzenet volt. A „gyilkosok az oltár mögött” üzenete a legsúlyosabb figyelmeztetés Európának. Arról szól, hogy gyilkosok veszik át a helyeteket, lerombolják és megbecstelenítik oltáraitokat, ha meg nem tértek. Ma Európában minden területen nyílt szembehelyezkedés történik a törvényhozásban és az életvitelben Isten törvényeivel. A liberális álhumanizmus megöli az életet, amit Istentől kaptunk. Az embernek nincs joga elvenni az életet az abortusz, az eutanázia és a „gyermeknélküli kultúra”[1]által. Az embernek nincs joga a házasságot megszentségteleníteni a „plurális együttélési formáknak” nevezett szabadosság és a homoszexuális jogok álhumanista elvei által. Az embernek nincs joga tönkretenni a természetet - saját találmányai és pénzhajhász életmódja által-, amit Isten teremtett számára. („belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”(Róm 1-21,22). 

Az ember ma nemcsak a természetet, de saját testét is megbecsteleníti. A szabados életmód, a testépítés kultusza, a tetoválással, szoláriummal tönkretett bőr a minél több élvezet és szórakozás igénye jelzik a mai ember „értékeit”. „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma?- kérdezi Pál az Evangéliumban. A Szentírásban egyértelmű a bűn és a betegség kapcsolata. Amikor Jézus gyógyít, egyúttal megváltja bűneitől és azt mondja: „Ne vétkezz többé!” Az ószövetségi történetben az emberek a pusztában kísértették Istent. Ő „átadta őket bűnös vágyaiknak és hagyta, hogy a betegség kikezdje őket”. A gyógyszeripar a legjövedelmezőbb üzletté lett, mert az ember a gyógyszert keresi és nem a baj forrását akarja megszüntetni. Az erkölcsi válságnak ezen a fokán a fokozódó klímaváltozás, természeti katasztrófák után lépett színre a migráns invázió és a terrorizmus soha nem látott szintje. Nem állítja meg pusztán a külső védelem, belső védelmi eszköz kell, az erkölcsi rend helyreállítása!

A „kegyetlen úr kezébe adom” büntetése mindig a bálványimádat, az „idegen istenek” ünneplése miatt következett be, ami magával hozta az erkölcsi romlást. Újkori bálványimádat a testkultusz, a szex-kultusz, a pénzkultusz, a sztárok istenítése, és ekkor még nem beszéltünk a vallások relativista felfogásáról. A minden vallás egyenlősége, a minden út ugyanoda visz posztmodern liberális tanai, kimerítik az „idegen istenek” imádatának bűnét, ami ma az álhumanizmus köpenye alatt egész Európa jellemzője. Ma ugyanúgy elmondható, mint az ókorban hogy „tele van az ország, jósokkal, jövendőmondókkal”. Ugyanakkor az ezotérián kívül a tudományokba is bejutottak a keleti istenek tanai az ókori világkép lényeges elemei. Fogalmi zűrzavar jött létre. Ma a sámánokat, táltosokat, halott látókat, jósokat tehát az okkult dolgokkal foglalkozókat „kommunikációs szakemberek” és „mediátor specialisták” különböző típusainak nevezik a néprajz egyes tudósai és tevékenységük legitimálására törekszenek[2]. A világvallásokat bemutató könyvek pedig a „szent különböző típusainak” minősítik őket[3]. A valláskutatók a [4]„szent dialektikáját” hozták létre, ahol az archaikus kor vallásai és a történeti kereszténység egyenlő. A pszichológia lényeges ágai az önmegváltás keleti tanaira épülnek és gyakorlatait használják. A filozófiába már a XIX. századtól bejutottak a keleti tanok főként Schopenhauer és Nietzsche által. Ezen a nyomvonalon haladva alakult ki a posztmodern filozófia a XX. században, mely a keleti értékrelativizmust építette be elméletébe. A posztmodern relativizmus elveti a Szentírás „és” kultúráját, azaz a jó és a rossz az igaz és a hamis különválasztását. Helyette az „is”, „is” ideáját ünnepli, ahogyan az ókori pogány vallások, mivel isteneik jók és rosszak egyben. Az eredeti üzenet: „Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot”. Egyiptom mi vagyunk, a mai Európa. Kutatóink „Egyiptom méltóságának visszaadásán”[5] dolgoznak, mert szerintük a Biblia méltánytalanul negatívan ítélte meg a Jelenések könyvével bezáróan. („Egyiptom és Babilon a bűn neve” Jel.)Csodálkozhatunk e ezek után a „kegyetlen nép” felbukkanásán?     

Az Úr haragja nyilvánult meg pl. az asszírok betörésével Egyiptomba: „Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön, sietve, gyorsan”(Iz, 5, 26). Jól ismert a Bibliából, hogy megbűnhődnek az országba behatoló gyilkosok is. Jaj nekik „mert embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost, és mind aki benne lakik”(Hab2,17/IV)A muszlim gyilkosok abban a tévhitben vannak hogy az Allahnak hozott emberáldozat, őket a mennybe juttatja. „A sátánnak áldoztatok, nem Istennek”- hangzik az Úr szava. A gyűlölet a gyilkosság bűne jól tudjuk, a pokol tartományához tartozik. Istenhez a szeretet az irgalmasság és az igazságosság. Nem Isten az, aki a rosszat teszi a világban, csak megengedi a sátánnak, hogy tegye, mert az embernek szabad akaratot adott. Választhatja a törvényt és a törvénytelenséget, a jót és a rosszat ám annak következményeit viselnie kell. Isten ott van, ahová hívják. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”A gonosz ott van ahol a bűn. Az érem másik oldala, hogy az apostolok majdnem mind vértanúhalált haltak, ahogyan a francia katolikus pap. Mert nem az a vértanú, aki megöli magát és más ártatlan embereket, hanem aki a Jézusi megváltás hitéért hal meg, ezért őt megölik. Az Istenhez tartozó szeretet és a sátánhoz tartozó gyűlölet áll egymással szemben a muszlim terrortámadás eseteiben.

Az amerikai liberális demokrácia arab területekre történő exportja volt a terrorizmus kiindulópontja, ami az „arab tavasz” néven lett ismertté. Amerika mely rég eltávolodott a protestáns etikától, ami alapításának kezdetén gyökere volt, ma Európához hasonlóan a liberális álhumanizmus csapdájában vergődik. Európában két ország ellenáll ennek (Magyarország és Lengyelország), de a migránsválság és terrorizmus által generált feszültség valószínű még több európai országot indít el a gyökerekhez való visszatéréshez a keresztény értékekhez. Amerika most választóvonalhoz érkezett. Obama és Clinton pártolói vagy Trump hívei győznek, mert a választással a csata nem ért véget. Ezen áll vagy bukik Amerika sorsa és ezzel Európáé is. Vagy a Clinton és a kanadai Trudeau féle liberális álhumanizmus, morál nélküli szabadságeszmény vagy a biblikus értékekhez való visszatérés győz. A migrációs nyomás és terrorizmus megállítása a tét. Csakis a belső védelmi erő a hithez, keresztény erkölcshöz, Istenhez való visszatérés állítja meg, a külső eszközök csak ezután válnak hatékonnyá.

Európa sorsa jelenleg, a „kegyetlen úr kezébe adom..”. De ne feledkezzünk meg az amerikai 9/11 –ről sem! Rajtunk múlik folytatása. Vajon képes lesz e Európa és Amerika visszatérni a morális világrendhez?

„Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!”(Zsolt 71,4)

---

[1] Fukuyama, Francis: A nagy szétbomlás, Európa, 2000.

[2] Pócs, 2013 ápr. Magyar Őstörténeti Konferencia

[3] Horváth Pál: Vallásismeret. Calibra, 1996.

[4] Mircea Eliade. Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris, 1976.

[5] Assmann, Jan: Mózes az egyiptomi, Osiris, 2003.