Szodoma és Gomora bűnében

 Szodoma és Gomora bűnében

A nyugati liberális demokráciák előttünk járnak. Mutatják az utat, mibe torkollik a nagy liberális szabadság, jobban mondva szabadosság. Ők már elérték Szodoma és Gomora szintjét, amiért az ősi városoknak el kellett pusztulniuk. („Szodoma és Gomora miatt tetéződött a panasz és bűnük nagyon súlyos”(Ter18,20) A bibliai történet szerint Lót házához két idegen férfi érkezett, akik valójában angyalok voltak. Szodoma lakói, miután megtudták, hogy két férfi vendége van, azt követelték tőle: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket”(Ter19,5). („hadd háljunk velük”) Mindebből tudható, hogy Szodoma és Gomora, a homoszexualitás bűnében volt, amiért csak füstgomolyag maradt belőlük. A hazai baloldal ezt tekinti követendő példának, ezt nevezi progresszivitásnak, azért kesereg, mert mi másik úton indultunk el.  Kelet-Nyugat eltérő történelme, különböző jövőbeni utakat jelent. Míg mi a szocializmus alatt nyögtünk, és kereszténységünket elnyomták, addig Nyugat, megtalálta magának a keresztény morált likvidáló liberális és posztmodern toleranciát. Bennünket kényszerítettek a több ezer éves örökségünk a keresztény morál elhagyására, addig Nyugaton a nagyszerű szabadságideál képében sikeres volt az agymosás, miszerint legfőbb érték a tolerancia, aminek már nincsenek morális kritériumai. Fokozatosan adagolták a csalétket, bevezették az iskolákban a relativitás eszméjét, sulykolták az egyenlő jogokat a kisebbségek, a nők, a nemek számára. Ez utóbbiak a kezdeti szinten még teljesen jogosak voltak. Egyes filozófusok ezt soha nem látott „posztmodern misszionálásként” üdvözölték. Nyugat örömmámorban úszott, hogy sohasem volt még a történelemben ilyen toleráns, szabad társadalom.  Csakhogy ebbe a csodálatos szabadságba, kezdettől fogva beleértették a gendert, a homoszexuálisok jogát és a plurális párkapcsolatokat, mely utóbbi, a vadházasságok legitimitását jelentette. Ezen kívül beleértették a születendő gyermekek megölését, a „nő önrendelkezési joga” címszóval az abortuszok legalizálását. Mindez persze fokozatosan ment végbe lépésről lépésre, generációról generációra, míg eljutottunk a mai állapotig, a homoszexuális házasságok legalizálásáig, az LMBTQ követelésekig, egészen a legutóbbi nem nélküli gyermek bejegyzéséig Kanadában. Még mindig van tovább, a vége nem látható. A mentális és lelki állapot fejlettsége, azaz a liberális agymosás mai generációiban Nyugaton most érte el Szodoma és Gomora szintjét. Sorban adják be a derekukat azok a nyugati államok, melyek eddig még tartották magukat, például legutóbb Németország, aki törvényi szintre emelte a szodómiát, a paráználkodást, a homoszexuális házasság engedélyezésével. Csodálkozhatunk e vajon a muszlim veszedelmen, a migránsokkal elárasztott Nyugaton? Ezzel beköltözött a békétlenség, a rendszerszintű terror, ártatlan tömegek halála, nők megerőszakolása és válaszreakciók, mely már polgárháborús helyzetet vizionál.  Mivel a józan észt a nyugati társadalmak már elvesztették, ők maguk hívják be jól megérdemelt gyilkosaikat. A Szentírás, mely Európa kultúrájának alapja, egyértelműen elénk állítja a példát okulásunkra. Ha egy nemzet eltávolodik Isten törvényeitől, elhagyja hitét és bűnökbe esik, a Bibliából látható, hogy megjelennek a vandálok, kegyetlen, harcos népek és lerombolják azt. Most zajlik Nyugaton Szodoma és Gomora lerombolása muszlim tömegek által. Ez egyben a megmaradt kereszténységet is lerombolja.

Minden ország, mely enged a liberális álhumanizmusnak, a keresztény morált nélkülöző „anything goes”(minden megy) eszméjének, újabb szeget kovácsol saját koporsójába. Manapság már a keresztények egy része is hatása alá került a liberális varázsszavaknak, mint a tolerancia, a relativizmus, az „anything goes”, humanizmus, szabadság/szabadosság. Ők szeretetnek hívják, és Jézusra hivatkoznak. Az igaz, hogy a szeretet a belépő a mennyországba, míg a gyűlölet éppen ellenkező helyre visz. Ezt minden muszlimnak a fülébe kellene kiáltani itt a keresztény földön, de mindannak a kereszténynek is, aki gyűlölködő kapcsolatban áll feleségével, férjével, vagy más embertársával. Az is igaz, hogy Jézus mindenkit szeretett és a bűnösök barátja volt, de nem azért hogy bűneikben hagyja őket, hanem hogy megváltsa, az „ó emberből”, „új emberré” tegye. Aki a szeretet nevében támogatja a bűnt, az maga is bűnt követ el. A jézusi szeretetben benne van a morál. Erről azonban megfeledkeznek e szeretetet hirdető keresztények. Aki erre felhívja a figyelmüket, azt maradinak mondják és gúnyolják. A Biblia nagy részét figyelmen kívül hagyják, csak azt tanítják, ami szájuk íze szerint való és beleillik a mai liberális toleranciába. Mesékben hisznek, „fülüket csiklandoztatják”, ahogy ezt a végső időkre vonatkozóan a Szentírás leírja. Nem veszik figyelembe, hogy az Ószövetség kifejezetten gyalázatos bűnnek nevezi a homoszexuális aktust:„Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal szokás hálni: ez gyalázatos dolog.”(Lev 18:22)

 „Ha valaki férfival hál együtt, úgy ahogyan asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, melyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.”(Lev 20,13)

Az Ószövetség eme tanítását az Evangélium megerősíti: „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.”(1Kor 6,9-10)

Az Evangélium újból visszatér erre a tanításra: „Ezért kiszolgáltatta őket Isten saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen elhagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi, férfival űzött ocsmányságot. de meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.  Nem méltatták Istent arra, hogy megismerjék, így  az Isten is romlott eszükre hagyta őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.”(Rom 1,26-28) A Szentírás azt is mondja,hogy aki más tanítást hirdet, mint az Evangélium, megváltoztatja azt, elferdíti, hozzátesz vagy elvesz belőle, az az antikrisztustól van. Sőt ezzel a Szentlelket gyalázza, ami megbocsáthatatlan bűn.

Korunkban már olyanok is akadnak, akik a bibliatudományok doktorának mondják magukat, mégsem ismerik fel a Szentírás tanítását, sőt a „tetteseknek még helyeselnek is.”(Rom1,32) A XX-XXI. századi ember tragédiája, hogy a bűnt képtelen felismerni. A bűn fel nem ismerése, lehetetlenné teszi a megbánást, a megbocsátás kérését, ezzel az ember kizárja magát a jézusi szabadításból, azaz üdvössége útját önkezével zárja el.  

A jézusi szeretetre hivatkozók azt sem veszik figyelembe, hogy a pedofil is szereti a gyereket, akit fajtalanságba visz, a házasságtörő is szereti a szeretőjét, a vadházasságban élő is szereti a párját. A szeretet címszóval nem lehet a bűnöket befedni.

Azok az országok, melyek Szodoma és Gomora bűnében vannak, valamint a szabados kapcsolatok, és más morális bűnök az egeket súrolják, már megtapasztalták a félelmet, sőt állandó fenyegetettségben élnek. Az amerikai 9/11, az angol, a francia, német terrortámadások sorozata, láthatóan őket sújtja. Mindez megegyezik a Szentírás szavaival, mert ahol a morális bűn óriásira duzzad, ott megjelennek a „vandálok” csapatai, a külső ellenség, mely lerombolja az országot. Saját gyilkosaikat hívják be.

Nyugatnak nem kellett Jézus szeretet vallása, elutasította morális törvényeit, itt van hát a gyűlölet. A muszlim gyerekeket kicsi koruktól kezdve a zsidók és a keresztények gyűlöletére nevelik otthon az iskolában és a mecsetekben a Korán tanítása alapján. A Korán legnagyobb része teljes egészében arról szól, hogy a zsidók és a keresztények a muszlimok legfőbb ellenségei, „öljék meg őket ahol csak rájuk leltek”(2:191)- írja a Korán. Ahogy haladunk a Korán olvasásában, egyre agresszívebb hangon fenyegeti a zsidókat, amiért nem hisznek Mohamednek.(4:47) A Koránban nem az bűnhődik, aki öl, hanem aki nem teljesíti az ölési parancsot! Még azt a döbbenetes állítást is megfogalmazza miszerint:„ A megtorlásban élet van a számotokra.”(2:179) Ezzel megfordítja a biblikus „Ne ölj!”szellemét, mert azt tanítja, hogy a legsúlyosabb bűn az ember legfőbb erénye. A mohamedi tanok fegyveres erőszakkal való terjesztésére szólít fel számtalan szúra: „Előíratott nektek a harc” a „hitetlenek” ellen (2: 16). Még az ima is átokkérés, a másik pusztulásáért való fohász:„ A hitetleneket egymáshoz bilincselve egy szűk helyre dobjuk, akkor pusztulásért fohászkodunk ott. Ne egy pusztulásáért, hanem sokért fohászkodjanak... „(25: 13-1). Tilos velük a barátság is. .: „Ha hátat fordítanak nektek, akkor ragadjátok meg őket, ahol csak rájuk akadtok, és ne fogadjatok közülük senkit se testvérbarátul, sem pedig segítőnek.”(4: 89) Ezt többször is megismétli a Koránban, hogy „ne kössetek testvérbarátságot a zsidókkal és keresztényekkel. Ők egymás testvérbarátai”(5:52) Legfőbb csalétek, miszerint ha megölik őket, a paradicsomba kerülnek. Azt írja a Korán: „Allah átka legyen rajtuk!” Ti., azokon a zsidókon és keresztényeken, akik Jézust megváltónak tartják. Ezért robbantják fel gondolkodás nélkül magukat a szerencsétlen félrevezetett muszlim fiatalok. Valóban van a gyűlölködőknek és a gyilkosoknak is helyük a másik világban, csak azt pokolnak hívják. Isten a szeretet, vajon hogyan kerülhetne oda a gyűlölet? A muszlim ima is átokkérés, „sokak pusztulásáért imádkozunk ottan”, mármint a mecsetben, mondja a Korán. Nyugaton meg egyre másra épülnek a mecsetek, ahol a zsidók és keresztények pusztulásáért imádkoznak. Egyetlen zsidó és keresztény sincs többé biztonságban a mai Európában, ahová beeresztették a muszlim tömegeket.

A Palesztinai kérdésnek azért nincs vége, mert kicsi kortól a zsidók gyűlöletére nevelik a gyerekeket. Nem számít, hogy Izrael ősidőktől fogva a zsidóké volt, erre történelmi tények, tárgyi bizonyítékok vannak, melyek naponta kerülnek elő Jeruzsálem városában a régészet által. Ezen alapul a keresztények hite is, hiszen az Ószövetség a Biblia első része írja le a zsidók történelmét, akik Isten „tanúi” a világban. Mindig is maradtak ott zsidók, habár a többség valóban „szétszóratott” a világ minden részére, ahogy ez a Szentírásban szerepel. A II. világháború után megérett a gondolat, a lelki készség a visszaköltözésre eredeti hazájukba. Mintegy sürgetően lépett fel a „numerus clausus” Amerikától kezdve, Oroszországon át, persze Németországig és Magyarországig életbelépő törvénye. Ezt követték a deportálások, milliók halála, ami az ebben részvevők lelkén szárad, de egyúttal jelzés volt a „maradék” számára a hazaköltözésre. Eljött az ideje a visszatérésnek Izraelbe. Így született meg a cionizmus eszméje, amit ma is sokan félreértenek, zsidó világuralomról vizionálnak. A cionizmus pedig nem más, mint a menjünk haza Jeruzsálembe eszméje. Csakhogy az egykori hazát az „Ígéret földjét”, ahová 40 év viszontagsága után eljutottak őseik, ahol Dávid és Salamon király uralkodott, a muszlimok elfoglalták.

 Az ősi időkben azoknak a népeknek nagy része elpusztult, akik addig azon a területen laktak, éppen azért mert ilyen borzalmas testi bűnöket és bálványimádatot követtek el, mint amit századunk embere csinál. Izrael földjére való belépés előtt figyelmeztette őket az Úr: „ne kövessétek azoknak a népeknek a szokásait, amelyeket elűztem előletek, mivel elkövették mindazokat a dolgokat és megutáltam őket. Nektek azonban azt mondtam: birtokba veszitek földeteket, nektek adom tulajdonul a tejjel-mézzel folyó földet”. (Lev20,23-24) Milyen nagy baj, hogy ma az ateistává és liberálissá lett hitetlen zsidók a legfőbb támogatói a Pride-nak és a homoszexuális házassági jogoknak hazánkban! A hitükben megmaradtak természetesen távol tartják magukat e bűntől. Míg a zsidók távol voltak földjüktől szétszóródva a világ minden sarkán, addig a muszlimok benépesítették a területet. Egyiptomhoz hasonlóan ahová bekéredzkedtek, majd szinte teljesen kiirtották a keresztény országot és benépesítették muszlimokkal. Ez a sors vár Európára is, ha a józan eszét nem szerzi vissza, nem parancsol megálljt a véget nem érő muszlim tömegek beáramlásának és nem tér vissza keresztény kultúrájához.  

Nyugalmunkat, békénket csak addig tarthatjuk fent, míg ellenállunk a liberális terrornak és védjük zsidó- keresztény értékeinket.        

Biblikus vitairat: Az értelmiség összezár

Biblikus vitairat: Az értelmiség összezár: Az értelmiség összezár Kell e az értelmiség az Orbán kormánynak? –ez a CEU ügy fő kérdésének látszik. A kormány eszme érzékeny, ami m...

Az értelmiség összezár

Az értelmiség összezár

Kell e az értelmiség az Orbán kormánynak? –ez a CEU ügy fő kérdésének látszik. A kormány eszme érzékeny, ami már önmagában is értelmiségi ügy.  Az egyetemek és a tudományok pedig az eszmék szülőotthonai. Mit szültek és mit tanítottak az egyetemek a XX. században? Főként ateista marxizmus-leninizmust, liberális filozófiát és a posztmodernt. Ezek az ideológiák a legtöbb humán tudományba beszivárogtak, ott vannak az egyetemeken.  Fő eszenciájuk az érték relativizmus, és az a fajta humanizmus, amiben már nincs benne a zsidó-keresztény morál. A relativizmus, kötelező tananyag lett a nyugat európai és az amerikai iskolákban. A világ az előtt a dilemma előtt áll, hogy relativizmust tanítunk tovább, vagy morált? A liberális-konzervatív viták lényegi eleme ez. A posztmodern és liberális relativizmusból születő humanizmus, természetéből fakadóan magában foglalja a „nyitott társadalom” eszményét, a gendert, a homoszexuálisok jogait és a plurális családmodellt is. A konzervatív morális eszmény hívei azonban nem akarják ezt a kultúrát továbbadni gyerekeiknek. Ez egy óriási szellemi csata és a XX. században megerősödött liberális eszmény hívei, még mindig úgy érzik, hogy nyerésre állnak.

Két fő probléma van. Az egyik, hogy a fiatalok már ebben a világtrendben nőttek fel. Az internet, a filmek és a média minden ága, amit használnak, ebben erősíti őket.  Sok esetben nem is értik, hogy mi bajuk van konzervatív szüleiknek a feministákkal, a genderrel, a homoszexuális házassággal, az abortusszal. Ez így humánus, nem? Szeressük egymást gyerekek! Az emberi jogok!- mondják ártatlan szemmel. Generációs problémának gondolják, ahol a szülők képtelenek haladni a korral.  Persze vannak liberális apukák, anyukák és nagypapák, akik benne vannak a fősodorban. Jó fejek, nem? Ők a baloldali pártocskák lelkes hívei, a tág gondolkodású européer papák. Hogy mondhatja meg egy ős európai eszményben hívő saját gyermekének, hogy a halál kultúráját támogatja? A morális gyökerét vesztett Európát, ahol már gyermek csak elvétve születik.

A másik probléma, hogy bár a CEU e liberális ideológia mestertanítója, a tudomány nemzetközi, így minden humán tudomány és egyetem érintett. Vajon mit ér egy jogszabály, amikor az eszme áthat mindent? Szélmalomharc, és ha ezzel valaki szembefordul, az értelmiség összezár. Minden humán tudománynak megvannak a maga nagyjai a XIX. századtól, akik olyan életművet hoztak létre, ami gyökerében rengette meg a morális trendre épülő világot. Konzervatív szemmel kulturális imposztorok ők, de minden egyetem ünnepelt tudósai mind a mai napig. Nem is lehet őket bírálni, mert a tudományos világ szigorúan ellenáll, hiszen elméleteikre számtalan ma is élő irányzat épült. Nem utolsó sorban belesimul a mai liberális és posztmodern világtrendbe.  

 A kulturális imposztorok sérthetetlenek mind a mai napig a bölcsészettudományi karokon. Pedig egy-egy téglát mindannyian lebontottak az európai zsidó-keresztény világrendből. Nekik köszönhető, hogy ma egyetlen egyetemen sem lehet keresztény tudományt művelni. Hatásuk nyomán alakult ki a relativizmus, a liberális humanizmus eszméje, ami azért annyira nem humánus, hogy a keresztény eszményt soraiban megtűrje. A filozófiában ott van például Hegel, aki az „istenbe helyezett gonosz” elméletét hozta létre, amivel lerombolta az Isten csakis jó és Szent keresztény eszményt. Ma még mindig hegeliánus csoportok sokasága ápolja elméleteit a filozófia tanszékeken világszerte. Tabutémának számít megmutatni, mit jelent ez a keresztény Európa számára, doktori disszertációt ilyen témával be sem lehet nyújtani. Pedig ez nem a CEU, ahol Izlandi férfiak feminista csoportjainak vizsgálatából is lehet dolgozat. Folytathatnánk a sort Nietzschével, aki azt mondta, „Isten halott!”, és aki a mai napig a filozófia fő ikonja. Vagy Feuerbach nemzedéke, aki a test és a lélek kettészakításán dolgozott, amivel a keresztény dualitás elvet támadta meg. A XX. században a sort zárja M. Foucault, J. Derrida, J. F. Lyotard posztmodern filozófus nemzedék, akik elméletében a Biblia olyan „nagy narráció”, amit le kell bontani. Nincs igaz és hamis, mert sok igazság van, ami mind egyenlő mértékben igaz.  Meghirdették az „anything goes” világát, a liberális posztmodern komplexum győzelmét, ami mind a mai napig tartja magát a tudományos világban. Sőt szintet lépett, a médián, művészeteken keresztül a mindennapi élet szinterein él, a fiatalok az anyatejjel szívják magukba.

Vannak azért harcok. Némely néprajzi tanszéken a liberális PC nyelv és a konzervatív csata a mindennapok része. A liberális humanizmus annyira humánus a sámánokkal és táltosokkal, varázslókkal, hogy PC nyelvet vezet be, nehogy érzékenységet sértsen. Fogalmi zűrzavart hoz létre megnevezésük, tevékenységeik értelmezése, mert a zsidó-keresztény kultúrával ellentétes felminősítést kapnak.  

A relativizmus a legszembetűnőbb a vallástudományi tanszékeken. Kötelező, kőkemény követelmény, hogy minden vallás egyenlő, a vallások között nem lehet minőségi különbséget tenni. Ezt azt jelenti, hogy a liberális humanizmus eltörölte a pogány vallás fogalmát. Amiről tehát a Biblia azt mondja, hogy pogány és bálványimádat, ez nem létezik többé a posztmodern és liberális eszme szerint. A vallási relativizmus, kötelező tananyaggá vált az egész világon. A vallástudománynak is vannak nagyjai, mint például Mircea Eliade, aki bevezette az archaikus/pogány és a zsidó-kereszténység egyenlőségét. Eliade kötelező tananyag minden egyetemen. Van olyan vallástudományi tanszék, ahol nem lehet párhuzamban bemutatni az archaikus (pl. egyiptomi, indiai) és a keresztény vallást, mert az már a kereszténységgel való befolyásolásnak számít. Máshol van összehasonlító vallástudomány, de nem lehet megmutatni azt a minőségi különbséget, hogy Jézus, egyetemes megváltó, sem azt, hogy ezeket a pogány vallásokat ítéli el az Ószövetség. Hogy a „szerződés az alvilággal” és az „Istennel kötött szövetség” kerül itt egymással szembe.  A jelenlegi tudományban nem lehet önálló véleményed arról, hogy a zsidó-kereszténység Isten egyetemes vallása az egész világ számára. A „független” és „objektív” vallásértelmezés azt jelenti, hogy a pogány vallások egyenlők a zsidó-kereszténységgel, ami egy liberális eszmény. Tehát liberális eszményed lehet, de konzervatív nem.    

„Tele van az ország bálványokkal!”- mondaná az ószövetségi próféta. „De a hazugság menedékét jégeső söpri el!”(Iz28,15)- ígéri.

Bevett fogalom a posztkereszténység, a mai értelmiségi diskurzusokban. Azt akarja mondani, hogy már egy kereszténység utáni világban élünk.  E szerint a liberálisok hátradőlhetnek, győzelmet konstatálva. Ez hazugság, mert még mindig a kereszténység a legnépszerűbb vallás a világon, minden statisztika szerint. Az igazság az, hogy kiélezett harc zajlik, a liberális és konzervatív csaták tétje a keresztény érték megtartása, vagy nem. A konzervatív keresztények nagyon is harcolnak, ezt mutatja a CEU világbotránya, a harc még nem dőlt el. A kormánynak nagy szüksége van az értelmiségre, mert eszme, eszme ellen győzhet.

       „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.(II. Tim 4,7)                      

Biblikus vitairat: Gondolatok a "Testről és Lélekről"

Biblikus vitairat: Gondolatok a "Testről és Lélekről": Gondolatok a „Testről és Lélekről” Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, ...

Gondolatok a "Testről és Lélekről"

Gondolatok a „Testről és Lélekről”

Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, sok kritika jelent meg, de egyik sem gondolt arra a jelentés tartalomra, amit a jelen írás feltár. Vajon az ökumenikus zsűri által miért kapta meg a filmkritikusok díját is? Ez arra utal, hogy valami olyanra talált a film, ami sokak életérzését hordozza. Bár a ’70-es években játszódik, a probléma ma élőbb, mint valaha, sőt magasabb szintre lépett, ami már mindannyiunk számára érezhető. Lehet azonban, hogy csak az érzelmek szintjén, és még nem tudatosult, félünk megfogalmazni, azért nem jelenik meg a kritikákban. Művészi szinten beszél el valamit, ami hat a tudatalattira, de szavaink még nincsenek rá. Úgy gondoljuk, hogy ez a film látlelet a XX. és XXI. század emberéről, aki a Testet és a Lelket elszakította egymástól, a Testet emelte piedesztálra, Lélek nélkül. A film bemutatja ezt a sivár állapotot, mégis ennek legyőzéséről is szól. 

Vágóhíd, és ami erről eszünkbe jut

Már a helyszín, a vágóhíd véres világa, a tömegével leölt barmok látványa, e tocsogó vérben való napi jelenlét is a lélektelenségről beszél. Miközben nézzük a borzalmas naturalista valóságot, az állatok vérének ömlését, halk indiai hangtál szól, aláfestő zeneként. A keleti filozófia, az állatok leölését bűnnek mondja, a szarvasmarha meg egyenesen szent állat, aki ezt megöli, rossz karmára számíthat. E keleti valláselmélet, már a XIX. századtól bekerült a nyugati filozófiába, és a XX. századi pszichológiába, ami folyamatosan változtatta a gondolkodást.  A keresztény gondolat „az ember a természet ura” helyett, az „ember a természet része”, keleti vallási tétel kezdett uralkodni. Ehhez társult az „is”, „is” keleti felfogás, a keresztény „vagy”, „vagy” helyett. Tehát az igaz-hamis, jó-rossz keresztény morális meghatározottság helyett! Ez nagy részben hozzájárult a posztmodern és liberális tolerancia kialakulásához, mely nélkülözi a keresztény értelemben vett, morális kategóriákat. E szerint minden virág virágozhat, ez is jó, meg az is jó. Csak tolerancia és humánum, morális támasz nélkül. Jürgen Habermas német marxista szociológus azt mondta, a Ratzinger bíborossal folytatott vitában, hogy a liberális demokráciából hiányzik a morál. A New York-i Jonathan Haidt, a társas kapcsolatok pszichológusa, meglepő eredményre jutott a liberális és konzervatív morál alappillérjeiről. Bestseller könyvében azt kutatta, hogy a „Jó emberek miért megosztottak a politika és vallás által?”A konzervatívnak nem nevezhető, ateista világképű pszichológus azt találta, hogy a liberális erkölcs alapja hiányos. A konzervatívok szélesebb erkölcsi platformon állnak, mint a liberálisok. Míg a liberálisoknál 3 alappillért talált, addig a konzervatívok 6 erkölcsi alappillérrel rendelkeznek. A törődés/bántalmazás, az igazságosság/méltányosság, a szabadság/elnyomás mellett, a konzervatívok még hárommal több morális dimenzióban gondolkodnak. Ezek: a lojalitás/hűtlenség, tekintély/tisztelet, szentség/tisztátalanság morális dimenziói. Vitatkozva Heidt azon tételével, miszerint a liberálisok is rendelkeznek a szabadság morális értékével, azt látjuk, hogy abba beletartozik, a „vágyak szabad pluralitása”, így a szabadság terén csak a konzervatívok rendelkeznek erkölcsi alappillérrel. A konzervatív szabadságeszményben ugyanis a tisztaságra törekvés áll a középpontban. A konzervatívok értékei, mint pl. a házastársi hűség, tisztelet az idősebbek iránt, a szexuális kapcsolat tisztasága, felülírja a szabadság liberális értelmezését. Az is vélelmezhető, hogy miután a liberálisok erkölcsi alapja hiányos, ez gátolja a konzervatívok megértését, míg fordítva nem igaz.[1]      

 De térjünk vissza a filmhez. A vágóhídi környezet ilyen bemutatása csupán a liberális toleranciának, humánumnak azt a szintemelkedését jelzi a gondolkodásban, ami a film nézőjében lelkiismeret-furdalást ébreszt. Nyugaton, a keleti gyökerű, liberális humanizmus indította el az állatvédő mozgalmakat, ami például hazánkban a libatömés elleni negatív kampányban mutatkozott meg. Látható a vegetarianizmus terjedésében is, holott a keresztény kultúra szerint az állat és növényvilág az ember fenntartására teremtetett, mert semmi sem megvetendő, ami Isten teremtménye. A Biblia téves tanításnak mondja a húsevés tilalmát, ami vallási elméletekkel kapcsolódik egybe. Valószínű a film rendezőjének a naturalisztikus jelenetekkel a lelkiismeret-furdalás keltése volt a célja, ami hatásosnak bizonyult az ezoterikus, liberális és posztmodern tolerancia világtrendjében. Ez is hozzájárulhatott az ökumenikus sikerhez. Persze lehetne tekinteni fogyasztói társadalmunk kritikájának is a nagyüzemi húsfeldolgozás bemutatását, de a keleti hangtállal aláfestve, mégsem tekinthetjük annak. Finom, művészi eszközökkel azt akarta mondani, hogy mennyire lélektelenül, nem humánus módon cselekszik a nyugati keresztény kultúrában élő ember. Az ezoterizált és liberalizált Nyugat ítészei pedig értették.

A korrupció, ami nem korrupció?

Érinti a korrupció témáját is, ami megint csak földünk érdeklődésének középpontjában áll. A világ már egyre nehezebben tűri a korrupciót, a politikusok bukásának ez a leggyakoribb oka. Sokszor a politikai ellenzék ott is korrupciót kiált, ahol ez nem található, mert tudja, ezzel lehet a legnagyobb népharagot kiváltani, hiszen az emberi irigységre épít. Nem csoda, hogy Enyedi Ildikót rögtön erről faggatták a külföldi riporterek, holott a film egy pici jelenetéről van szó. A kérdés arra vonatkozott, hogy a rendőrkorrupció bizonyára kormánykritika volt. A rendezőnő azt mondta, ebben élünk, de a film a szocializmusban játszódik. Miután a rendőrséget kihívták a bugató por ellopása kapcsán, az igazgató nejlon szatyorba húst csomagoltat a nyomozó számára, búcsúzóul, ami a második látogatáskor is megismétlődik. Kérdés, vajon valóban korrupcióról beszélhetünk e, ebben az esetben? Történt e itt lefizetés, valami előny szerzés érdekében? A válaszunk az, hogy nem. A szokásos „repi” ajándékról volt szó, ami a mai napig szokásban van nagyon sok cégnél, de ennek nincs tétje, inkább figyelmesség, ahogy otthon mi is csomagolunk a kedves vendégnek távozáskor. Igaz, a pszichológus nem kapott, így a kérdés nyitva marad.    

A Test cselekedetei

Mégsem ezekről kell itt szólnunk. A vágóhídi környezet, azaz mint munkahely dolgozóiról, és az ott történt eseményekről van szó, mely hordozza a mondanivalót. Szerencsére nem naturalisztikusan ábrázolva, de végig a Test cselekedeteiről beszél az eseményekben. Látszólag ezek mellékes történések, mégsem véletlen, mi veszi körbe ezt a szerelmi történetet. A Testről, és az elsekélyesedett párkapcsolatról szól a bugató por ellopása, a „falu bikájának” megjelenése, a HR-es és feleségének ügye, sőt az igazgató előélete, a szexis pszichológusnő feltűnése és célzott kérdései, a takarítónő jó tanácsai Máriának, az autista jegyeket hordozó főszereplőnek. A HR-es megkérdezi az igazgatót, hogy neki is megvolt-e Jutka a felesége, mert a fél üzemmel lefeküdt már, sőt most is csalja a falu bikájával, az új dolgozóval. Ő maga, - amikor a testre feszülő ruhában és vörösre festett érzéki ajkakkal megjelenik a csinos pszichológusnő, - azt mondja: „De meghúznám!”. Az igazgató mögött is számtalan kaland, rövid életű testi kapcsolat áll, és utólag megjegyzi: „A kevesebb több lett volna!” A pszichológust majd felfalja a szemével, még a szerelem bontakozásának idején is, ágyba bújik egy nővel, bár lelki értelemben nincs hozzá semmi köze, nem is akar tőle semmit, csak éppen a Test cselekményét. Mégis, Ő már valójában belefáradt a sekélyes testiségbe, így válik alkalmassá az igazi kapcsolatra, aminek kibontakozását várjuk a filmben. A sokat megélt takarítónő testre feszülő ruha hordására biztatja Máriát, ha férfit akar fogni. A főszereplőnő pornót néz, hogy tréningezze magát a párkapcsolatra, azt hiszi ez a szerelem. A pszichológusnő kényes kérdéseket tesz fel a szexuális életre vonatkozóan, ami nem is csoda, hiszen a bugató por ellopásáról akar információkat szerezni. Megkérdezi a munkatársak álmait, és nyilván az álomban megjelenő szexualitásra kíváncsi. Váratlanul azonban megjelenik a Lélek cselekedte is, az igazgató és a minőségellenőr Mária, szarvas álmai kapcsán. Mindketten azt álmodják, hogy szarvasként élnek együtt egy idilli erdőben, forrásvizet isznak, összeér az orruk, ám ebből hiányzik a Test cselekménye, hiába várja a pszichológus a szarvas és az ünő párosodását. Itt felcsillan a remény, hogy mégsem minden a Test cselekményeiről szól az életben.

A felsorolt Test cselekményei, melyek körbeveszik a szarvas kapcsolati lélekpár történetét, emlékeztethetnek bennünket a nagy vihart kavart Miskolczi Miklós könyvére. Időben is közel van egymáshoz a filmtörténet, és a szociográfiai könyv születése. A „Színlelni boldog szeretőt”, 1981/82-ben íródott, majd követte a „Hazudni boldog hitvest” 1985-ben. Mindkettő a külső kapcsolatokkal terhelt házasságról, a párkapcsolatok elsekélyesedéséről, a Lélek nélküli Testi kapcsolatok előretöréséről szól. Ne gondoljuk azonban, hogy ez magyar jelenség, és a szocializmus terméke csupán. Igaz, hogy a szocializmusban a kereszténységet, az istentudatot elnyomták, de a vasfüggönyön túl, ugyanezt vitte végbe a liberalizmus terjedése. Sőt, a probléma sokkal korábbi. Visszamehetnénk egészen a Felvilágosodásig, amikor először indult meg a támadás a keresztény egyházak, és keresztény morális világrend ellen. Mégis a XIX. századi filozófiában gyorsultak fel a dolgok, amikor Nietzsche kijelenti, hogy „Isten halott!” Kortársai, és az utána következő filozófus nemzedékek, a Test és a Lélek elszakításán dolgoztak. A Lelket a szellemmel kezdték helyettesíteni, így könnyebb volt az elszakítás. Mindezzel a keresztény dualitás elvet támadták meg. Szent Pál, a Test és a Lélek együttes létéről beszél, az emberi testben. Testi létemben „mást érzek tagjaimban”- mondja -, mint amit a morál, azaz a lelkiség kíván, és ezt a kettőt kell összehangolni. Szól a „Testi ember” és a „Lelki ember” különbségéről, ahol a cél az „újjászületett ember”, azaz a lelki szint elérése, a jézusi megváltás által. A XX. században megvetett Biblia ezt írja: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás”.(Gal 5,19) „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13.)

Korunk azonban a Lelket letagadta, csupán a Testi ember szintjén kezdett élni. Később az elv bekerült a művészetekbe, ahol populáris szinten terjedt tovább a mindennapi gondolkodás felé. Ennek következményei lettek a „Test felszabadító” mozgalmak, a XX. század elején. Előtérbe került a „Test önrendelkezési joga”, mindez a „természetes- természetellenes”, „jó-rossz” keresztény morál fogalmak elvetésével párosult. Ez a gondolkodásmód a posztmodern és liberális világtrend alapkövét jelenti. Ennek lett következménye a homoszexuális jogok kiterjesztése, az azonos neműek házasságának követelése. Az indok szerint a heteroszexuális párkapcsolat nem természetesebb, mint az azonos neműeké, ez csupán előítélet. Szerintük ezzel a Test joga sérül. Mindez pedig nem más, mint a liberális szabadságértelmezés. Tehát Heidt megállapítása sántít, miszerint a liberálisok is rendelkeznek erkölcsi pillérrel a szabadság terén. Ez a keresztény morális értékekkel szemben áll. A morális értékek elvesztése nagymértékben hozzájárul mind a mai napig, a házasság válságához.

Győz a Lélek vagy mégsem?

A Test cselekményeinek problémáját hozza felszínre a „Testről és Lélekről” című film. De a gyönyörű agancsú szarvas és párja, a békés természetben megjelenő képei adják a reményt. Mégsem lehet megfeledkezni a Lélekről! A szarvas jelentése lélekvezető a magyar mondakörben. A magyar ősvallásban a szarvas, transzcendens tulajdonság hordozója, tehát valami lelki dolog. Itt két sérült ember találkozik, egy autista nő, és egy félig béna férfi. A nő magában hordozza az autista magányt, azt is mondhatnánk, szeretet betegsége van. A statisztikák szerint, az autisták száma egyre nő. Máriát a tisztaságmánia, rendmánia, kényszeres precizitás, a szabályok szó szerinti értelmezése, egy részképesség, jelesül a memória túlfejlettsége, és a vészes emberi kapcsolódási képtelenség, az érzelem nélküliség jellemzi. Mai kritika, hogy az autizmus nem betegség, csupán a létezés egy módja. A liberális szabadságeszmény szerint, ahogy vannak plurális együttélési formák, úgy lehet olyan élet, mely nem akar másokkal kapcsolatot. Megszületett az érzelemmentes, a szeretet nélküli ember. Társadalmi látlelet, a beteg társadalom jelképe az autista Mária. Mégis meggyógyul, lelki társra talál.  Az emberek többsége belefáradt már a sekélyes kapcsolatokba, a Lélek nélküli Test cselekedeteibe, ezért is lehetett sikere ennek a filmnek. Súlyos következménye a házasulási kedv elvesztése, a „gyermeknélküli kultúra”, ahogy Fukuyama, az amerikai közgazdász írta. Egy évszázada tart ez a folyamat, most már a társadalmi trendben váltás következik, vagy az elbeszélés itt megszakad. A rendező fricskája, hogy a film egy hosszú, szexuális aktussal zárul. A liberális gondolkodás ezt a boldog beteljesülésként értékeli, de hátha mást akart ezzel üzenni a rendező? A konzervatívok számára mindenesetre, ez újra a Test cselekményéről regél.

Minderről szól e film.    

                                

---

[1] Szabados Ádám PhD doktorandusz, hasonló véleményre jut a liberális erkölcs hiányzó pilléreinek következményeiről, miközben elemzi J. Haidt kutatását a DIVINITY teológiai honlapján. 

Biblikus vitairat: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Biblikus vitairat: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban Változik a világtrend. Ha egy nagyhatalom elnöke azt mondja, hogy tud a keresztények ...

Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Változik a világtrend. Ha egy nagyhatalom elnöke azt mondja, hogy tud a keresztények háttérbe szorításáról és ezen a helyzeten változtatni fog, akkor egy világtrend változhat meg. Trump azt mondta:

 „Ha muszlim voltál bejöhettél Amerikába, de ha keresztény voltál, majdnem lehetetlen volt. Nagyon, nagyon nem volt fair! Így mi most segíteni fogunk nekik.”

Miért is mondható, hogy a kereszténység eddig el volt nyomva? Itt az iszlamizáció veszélye vetette fel a problémát, holott az igen régi. Az iszlám riadalom csak ráirányította a figyelmet arra, hogy Európa kezdett beleveszni a keresztény morál nélküli liberális toleranciájába, abba az álhumanizmusba, mely Isten nélkül való. Ennek az ideológiának a kiépülése és a kereszténység elnyomása főként XIX. századi előzményekre és a XX. századi kivirágzására vezethető vissza. A gyarmatosításokkal kezdődött, amikor a keleti vallás a hódítók kultúrájába behatolt. A hódítók hazahozták a meghódítottak vallási könyveit, amit beépítettek a nyugati tudományokba. Hegel a hinduizmust, Schopenhauer a buddhizmust fordította le a filozófia nyelvére. Az archaikus tanok felélesztését folytatta Nietzsche a görög Dionüszosz elv és a perzsa vallás beépítésével a Zarathusztrában. A XX. század elején C. G. Jung az archaikus tanokat lefordította a pszichológia nyelvére, mely ma is több irányzatában az önmegváltás keleti copingjában van. A vallástudomány kialakulása már a keleti könyvek behozásával megkezdődött. A kereszténység legyőzésére jött létre és a mai napig fő célja, hogy keresztény szempontból ne lehessen a vallásokat elemezni. Később ez az elv, minden tudományra kiterjedt, melyek létrehozták már a XX. században a Politikailag Korrekt (PC) beszédmódot. Hozzájárult mindehhez a múlt század elején Mircea Eliade román valláskutató, aki a „szent dialektikája” elméletét alkotta meg. Ez visszatér a posztmodern liberális gondolkodásban, mely azt mondja, minden vallás egyenlő, minden megváltáskeresést egyenlőnek fogadunk el. Jézus diszkriminálása történt meg ezzel, aki azt mondta” Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Csak „általam” juthattok az Atyához, nincs tehát sok út és sok igazság, ahogy ezt a mai keresztény ellenes liberális posztmodern világrend mondja. Eliade egyenlővé tette az archaikus vallásokat a zsidó-kereszténységgel, a „Világfa” eggyé olvadt a „Kereszttel”. Az ókortudósok munkáiban a „Közel-kelet mítoszai”között egy mítosz lett a zsidó üdvtörténet, az ugariti, hettita, egyiptomi mítoszok között.  C. G. Jung Kelet-Nyugat egyesítését tűzte ki célul, ami a XX. században megvalósult, ennek következménye lett a posztmodern „anything goes”, és a mai PC nyelv, ahogy a tudományokban ez jól nyomon követhető. Jan Assmann egyiptológus folytatta a munkát, amikor meghirdette „Egyiptom méltóságának visszaadását”. Ez egyet jelent a kereszténység tagadásával. A Bibliában ugyanis Egyiptom „mind valós, mind átvitt értelemben” a bűn neve, mert a bálványok és tanaik imádását jelenti. Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Chicagóban, 1993-ban a Világvallások Parlamentjén írásba foglalták, miszerint „eddig a kereszténység agresszív módon az elsőségre tört, de ennek vége, minden vallás egyenlő”. Most úgy látszik, Trump győzelmével ennek a világrendnek lesz vége, mely megtűrte ugyan a kereszténységet, de azt már nem lehetett mondani, hogy egyetemes, sem azt, hogy Jézus a világ Megváltója. Buddha, Jézus és Mohamed egy szintre került, egyenlő vallási tanítók, de Jézus, mint Megváltó szóba sem jöhetett.

A PC beszédmód általánosan bevett a humán tudományokban, mely segít az egyenértékűségi képzet alátámasztásában. Az erkölcsi tankönyvekben együtt találhatók az Apollóni szabályok, Jézus morális tanításai és Buddha aranymondásai. Jelen van a vallástudományban, ahol nem lehet keresztény szempontból elemezni egyetlen más vallást sem. A néprajzban, ahol a táltos, a sámán, a „mágikus/vallási specialista”, a „mediátor” a „kommunikációs szakember egy –egy típusa” és nem lehet keresztény néprajzot művelni. A bibliakritika tudományában, ahol nem lehet azt mondani, hogy a Biblia, Isten ihletett igéje. Mózes sem felel meg a posztmodern liberális toleranciának, mert különválasztotta a jót a rossztól, az assmanni egyiptológiában pejoratív megjelölést kap. Így a kor kiiktatta a „bálvány”, „pogány” szavakat a tudományokból és a mindennapi közbeszédből, nehogy valamilyen érzékenységet megsértsünk. A pogány tanok „bölcsességgé” változtak, mert mindezt megelőzte az értékek átértékelése. Az egyiptomi „fekete mágia” megnevezés még elfogadott volt hazánkban, a ’70-es években, de mára a „mágikus megsemmisítés” nevet kapta. Az „okkult tanok” helyett, ma a PC jegyében, az „ókori bölcsesség” szót használják. A Bibliában tiltott „jel” ill. „jegymagyarázat”, amit a mágusiskolákban tanítottak Babilonban, az előkelő „szemiotika” nevet kapta.  A bálványimádó kultuszok kora, „aranykor” lett. Az „ég seregeivel”, a „gonosz szellemekkel” való Bibliában tiltott érintkezés, az „ég és föld közötti nagyszerű kapcsolattá” változott. Az okkult gyakorlatokat végző „extatikusok”, „mágusok”, „guruk”, a keresztény szentekkel lettek egyenlők. A vallási ismertető könyvekben, a „mágus”, a „táltos” a „szent egy típusa” lett. Babilon mágusai, és népeinek helyei, ahol az okkult ás áldozati szertartásokat végezték, „szent helyek” lettek. Az indiai istenek önmegváltás gyakorlatai, mint a meditáció és jóga, bölcsesség és egészség megőrző technikák lettek Európában. Az „idegen istenek” tanai „szent könyvek” lettek a tudományos nyelvezetben. A Szentírás viszont „nagy narráció” a posztmodernben és „mítosz”az ókortudományban. A bűn helyett bevezették a „tapasztalat”buddhista értelmezését, a „test joga” feminista megjelölést. A „természetes”-„természetellenes” fogalma „előítélet” lett. Az „igaz-hamis”, „jó-rossz” keresztény kategóriák helyett a „sok igazság”, „minden megy” posztmodern szóhasználat jött divatba. A „vagy-vagy” helyébe az „is-is” keleti szóhasználata és kultúrája lépett. Az „igaz vallás” helyett, a „mindegyik egyenlő mértékben igaz”. A többi biblikus fogalommal együtt (pogány, bálvány, okkult) kiiktatták a „tévtan” szót is, mert a Biblia megszűnt viszonyítási alap lenni. Az isteni megváltás helyett, az önmegváltás módozatai lettek elfogadottak, ami főként a pszichológiában, legdominánsabban a transzperszonális pszichológiában lett tanagyag. A „relativitás, kötelező tanagyag lett”, ahogy ezt Fukuyama már korábban megírta Amerikában. A PC szabályai szerint, ezzel nem sértünk meg más vallásokat. A kereszténység sérelme senkinek fel sem tűnt. A liberális tolerancia és álhumanizmus elterjesztette, hogy „minden nép ugyanazt az Istent imádja, csak más nyelvezettel”. Az sem tűnt fel senkinek, hogy nemcsak az isten nevek mások, de az istenkép és a tanítások is eltérnek, és hogy a Biblia éppen ez „idegen istenek” imádatáról beszél, mint legfőbb bűnről. A PC nyelv védősátora alatt, korunkban győzött Egyiptom és Babilon, ami a Jelenések könyvében mégis legyőzetik.                        

Mi a baj a Politikailag Korrekt (PC) nyelvvel? Hiányzik belőle a keresztény morál, mely megkülönböztette az igazat, a hamistól, a jót a rossztól. Semleges név választása, nem más, mint a hamis álhumanizmus, mert az „Isten nélkül is jók vagyunk” vallását hozta a világba. Míg az elején voltak benne hasznos, humánus dolgok, mára a józanész elvesztése fenyeget. Nemcsak nyelvhasználat, ideológia is egyben. Ennek késői következménye az abortuszok, a nemek egybemosása, a nemi identitás váltások divatja, az azonos neműek házassága, a „transzneműek mosdója”, mint a Trump előtti világrend jelképe. A gender elméletben az anya helyett, a „terhes személy” megjelölés lenne az új PC. nyelv. Mindennek oka a kereszténység elnyomása, a Biblia, mint viszonyítási alap megszüntetése.

Reméljük, Trump lavinája, magával sodorja mindezt és végre a kereszténység elfoglalhatja méltó helyét a világban és újra lehet keresztény tudományokat is művelni, Jézus újra a világ, egyetemes Megváltója lehet. Az iszlám hangosan, illegálisan, terrorral, erőszakkal érkezik, hogy felfigyeljünk arra, ami csendben, legálisan, rejtetten a tolerancia és az álhumanizmus képében PC nyelven érkezett kereszténységünk ellen.