2016. december 20., kedd
Biblikus vitairat: Új könyv: Európai látlelet
Biblikus vitairat: Új könyv: Európai látlelet: Megjelent az Európa látlelet. Keresztény szempontú elemzés, a humán tudományokról. http://my-book.hu/Pok_Katalin http://my-book.hu/Pok...
Új könyv: Európai látlelet
Megjelent az Európa látlelet. Keresztény szempontú elemzés, a humán tudományokról.
2016. november 11., péntek
Biblikus vitairat: Welcome to Trump! Miért sírnak az amerikai diákok?...
Biblikus vitairat: Welcome to Trump! Miért sírnak az amerikai diákok?...: Welcome to Trump! Miért sírnak az amerikai diákok? Az amerikai elnökválasztás kapcsán joggal merül fel bennünk a kérdés, mit jelent T...
Welcome to Trump! Miért sírnak az amerikai diákok?
Welcome to Trump! Miért sírnak az
amerikai diákok?
Az amerikai elnökválasztás kapcsán
joggal merül fel bennünk a kérdés, mit jelent Trump megválasztása a magyaroknak
és a világnak? Mindenekelőtt bejelenti az eddigi posztmodern, liberális
világrend lebomlási folyamatának kezdetét. Nagyon régóta várunk erre, hosszú
volt az út, míg idáig eljutottunk. De nem mindenki örül. E világrend gyermekei,
akik már ebbe születtek bele, sírnak. Vajon miért? Erre keressük a választ,
másrészt felhívjuk a figyelmet arra, tévedés azt gondolni, hogy Amerikából
indul ki minden és úgy terjed szét a világban.
Az igazságkeresők mindig Európából
jöttek. Az új trendek mindig európai filozófusok, írók, nagy gondolkodók
agyából pattantak ki, amit Amerika átvett, felnagyított és gyakorlatra
lebontott exportként adott vissza. A francia forradalomtól eredeztethető a
szabadság, egyenlőség, testvériség liberális elve, mely meghirdette az Isten
nélküli humanizmust és megkezdte a keresztény Európa lebontását. Az Egyház, a
keresztény hit és morál megtámadtatott, a szekularizációval az Egyház és az
állam különvált.
A német filozófusok a XIX. századtól
kezdve folytatták a lebontó munkát, aminek következménye lett a XX. században a
posztmodern, liberális elv világtrenddé válása. Ez átnyúlt a XXI. századra is,
ennek volt reprezentáns képviselője a Clinton család. Nos, ez bukott most meg,
itt szakad meg a XIX. századvégtől felerősödött folyamat, ami átívelt a XX.
századon egészen a mai napig.
De hogyan jutottunk el ahhoz a
folyamathoz, melynek következményeként ma nem lehet egyetlen egyetemen sem
keresztény szempontból semmit bemutatni a keresztény Európában és persze
Amerikában sem? Ez a trend látszik megfordulni, kezdünk eredeti keresztény
gyökereinkhez visszatérni. Amerika melynek Alkotmánya a protestáns etikára épült,
régen elkanyarodott ettől az értéktől, de most felcsillan a remény a
visszatéréshez. Ezért sírnak most az amerikai diákok, liberális tanári karaikkal
együtt Clinton bukásán. A posztmodern, liberális „értékrelativizmus (ugyanis)
kötelező tananyag lett” az oktatás minden szintjén, ahogy ezt az amerikai
társadalomtudós Fukuyama (1992/2000) mondta. Nemhiába, dolgoztak ezen a XIX.
század vége óta európai filozófusaink, Amerika ennek kitűnő megvalósítójává
vált.
Európai gondolkodóink a keleti
vallási filozófiát akarták beültetni a nyugati tudományokba a kereszténység
helyett a XIX. században, igen sikeresen. Schopenhauer német filozófus volt az
első, aki beépítette a nyugati kultúrába a keleti buddhizmust, majd folytatta
Nietzsche, aki megírta az Evangélium pamfletjét a Zarathustrában. Költői mű
volt, nagy tehetséggel megírva, óriási hatása lett. A munkát folytatta C. G.
Jung svájci pszichológus a XX. század elején, aki lefordította a pszichológia
nyelvére a buddhizmust és az ázsiai taot. Mi köze van mindennek ehhez? Nagyon
sok, mert a francia forradalomtól induló ateizmuson kívül ez az alapja a kereszténység
lebontásának és az értékrelativizmus kialakításának. Megrendítették a Szentírás
tekintélyébe vetett hitet, elkezdték egy vallásként kezelni az archaikus keleti
vallások között. Az egyetemeken, a XVIII. századvégen megindult a
vallástudomány oktatása, melynek kiindulási alapja a kereszténység
megrendítése, az Egyház lerombolása volt. A vallástudomány az egyetemeken az
„antiklerikalizmus jegyében jött létre”(Máté-Tóth, 1999) és ez fontos funkciója
a mai napig. Az európai értékrelativizmus gyökere a keleti vallások bekerülése,
innen jutott be a nyugati gondolkodásba az ateizmussal keveredve, ebből alakult
ki a posztmodern, liberális világkép. Ma ott tartunk, hogy keleti guruk mondják
meg, hogy kellene gondolkodnunk,- mondta Ratzinger bíboros a későbbi XVI.
Benedek pápa- a keresztény egyetemesség tudata elveszett.
Honnan jöttek a keleti guruk? Nem
Indiából, hanem Amerikából. Európai gondolkodóink voltak az építőmesterek, de
Amerika tette naggyá a liberális értékrelativizmust. Mikor a guruk látták, hogy
a nyugati filozófia megteremtette az alapot tanaik terjesztéséhez, elkezdtek
beözönleni Amerikába. Amerikában ugyanis rohamléptekkel kezdett fejlődni a
média minden ága a múlt század elejétől és meghatározó véleményformálóvá vált a
világban. Amerikából mentek Európába, majd a rendszerváltás után érkeztek a
guruk hozzánk. A vallásaik által
képviselt gondolat pedig már rég bejutott minden tudományba. A keleti ambivalens istenképből ered tanításuk,
ahol az istenek jók és rosszak egyben. Ebből következik, hogy nincs bűn csak
tapasztalat, nincs jó és rossz. Ez lett a gondolkodás alapjává Európában és
Amerikában az archaikus kor feltámasztásával. A zsidó-kereszténység Istene ugyanis Szent, csakis jó, különválasztja a
jót a rossztól, az igazat a hamistól. Ez a gondolkodás ma tiltott, az
értékrelativizmus a kötelező tananyag és elvárt gondolkodás a világban. Ez is
jó, meg az is jó, ha a szexuális irányultságod a hasonló neműek felé visz, az
is jó. Ha megölöd a megfogant gyermekedet, az is jó, ki szólhat bele? Ki mondja
meg mi az igaz? Ez volt a francia posztmodern filozófusok kérdése a múlt század
közepén. (Lyotard, Foucault) Liberális posztmodern szabadságképük a keresztény
morál nélküli humanizmus, amit álhumanizmusnak nevezhetünk. Trump győzelmével
ennek a világképnek a végét siratják az amerikai egyetemeken. Azt mondják Jézus
olyan próféta volt, mint Buddha, és mint Mohamed nem világmegváltó Krisztus. Lehet,
eljön megint az idő, hogy ez a hazugság megdől. Lehet, eljön az idő, hogy lehet
keresztény pszichológiát művelni, mely nem a keleti önmegváltás copingjában van.
Lehet, eljön az idő, mikor lehet keresztény szempontból bemutatni a
filozófusokat. Amikor lehet keresztény néprajzot művelni ahol nem a „varázsló,
sámán, táltos a szent egy típusa”(Horváth,1996) és nem „kommunikációs szakember”,
hanem az okkultizmus egyik képviselője. Jelenleg még tilos az egyetemeken
keresztény szempontból bármit elemezni Magyarországon és a liberális világban.
Főként F. Lyotard és M. Foucault francia
filozófusok a XX. század második felében tovább építették a liberális,
posztmodern értékrelativizmust melynek magjai a korábbi német filozófusok által
előkészített termékeny talajba hullottak. Ők jelentették ki, hogy „minden virág
virágozhat”, „minden megy”, a Szentírás, mint nagy narráció nem érvényes többé.
Ez is jó és az is jó, az igaz-hamis, jó-rossz, keresztény megkülönböztetésnek
vége. Nos, most éppen ennek a világrendnek és hamis gondolkodásnak van vége.
Amerika csúcsra járatta az európai gondolkodók liberális, posztmodern elvét. A
múltszázad elején innen indultak ki a „testfelszabadító mozgalmak”az európai S.
Freud és Feuerbach filozófus nemzedékének munkái nyomán. Innen indult ki a
gender elmélet is, ami ma már a nemek egybemosása felé tart. Liberális
követelmény lett, ne legyen többé papás, mamás játék az óvodában, amire még
emlékezhetünk mi is az SZDSZ idejéből. A nevelés kezdett bűnként értékelődni, a
liberálisok szerint nem kell nevelni, nem kell megtanítani mi a jó és mi a
rossz. A gyerekeknek azt hazudták a múlt századtól kezdve, hogy az a szabadság,
ha nincsenek morális gátak, a kereszténység Európa neurózis képzője. Mindent
szabad következmények nélkül az emberi jogok nevében. Azt hazudták nekik, hogy
joguk van megölni születendő gyermekeiket, joguk van a szabados kapcsolatokhoz,
ha úgy tetszik fiú-fiúval, vagy lány-lánnyal is. Nincs természetes és
természetellenes. Nincs egyetlen igazság, sok igazság van, a szabadság addig
terjed, míg mások jogait nem sérti. Ebben a humanizmusban és szabadságban morális
kritériumok szóba sem jönnek. A hazugság
századának gyermekei sírnak, a hazugságban születettek. A szabadság mámoros század gyermekeitől most
kezdik megvonni a kábítószert. Oda a humanizmusunk! Oda a mámoros
szabadság! A kábítószer probléma korunkban, ami ugyancsak Amerikából indult ki,
ennek a társadalmi mámornak az anyagi kivetülése. A tisztaságmánia a
tisztítószerektől roskadozó polcok, a lélek tisztulási pótléka, lelki
kivetülése, mert a mámor a lelket piszkolta be, aminek létét is elhazudta az
előző század. A tv, film, videó játék a halálba szórakozás eszközei, melyekből
ömlik a mocsok, a gyilok, a szex, elárasztotta Európát is, mert exportként
visszakapta posztmodern, liberális agyszüleményét Amerikából. „Ahol Krisztus,
ott a szabadság”, ezt titkolták el a mámor gyermekeitől, nehéz lesz a
kijózanodás. A hazugságban született gyermekek siratják a kábítószer mámor
végét.
Amerika rádiói, filmjei, tévé csatornái
és liberális újságjai a mámoros szabadság, az álhumanizmus gondolatait
visszhangozták mindeddig a demokrácia nevében. Vajon milyen demokrácia az, ahol
csak a Clintont ajnározó liberális világképű újságok virágozhattak? Vajon
Németországban milyen demokrácia van, ahol csak a liberális álhumanizmus hírei
jelenhetnek meg?
A liberális álhumanizmus csillaga Trump
győzelmével leáldozóban van. Megüzente a keresztényeknek, tudja, hogy a kereszténység
megtámadtatott, és szándékában áll, ezen változtatni. Látja, hogy a
globalizáció nem működik, a nemzettudaté a jövő. Trump által megszabadultunk mi
és a világ az amerikai erőszakos liberális demokrácia exporttól és a vele járó
feszültségtől. Óriási dühöngő viharokra számíthat azonban Trump a liberális
világ, vicsorgó fészkeiből, ahogyan Magyarországnak állnia kellett és kell a
dühöngő orkánt. Nem mondható hogy Amerika diktál, mert megint Európában jelent
meg az új szellemi irány, vissza keresztény gyökereinkhez és a nemzettudathoz.
Érdekes módon, most a politika színteréről indult egy kicsi országból, amit úgy
hívnak Magyarország. Később szövetségese is akadt, Lengyelország képében és
tudható, hogy mindig Amerika járatja csúcsra az új gondolatot, így óriási
segítségre bukkantunk.
Irodalom:
Fukuyama, Francis: A nagy szétbomlás, Európa, Bp., 2000.
Horváth Pál: Vallásismeret.
Tankönyv pedagógusoknak, tanulóknak. Bp., Calibra kiadó, 1996.
Löwith,
Karl: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei.
Bp., Atlantisz kiadó, 1996.
Máté-Tóth András: Vallástudomány és felsőoktatás. Magyar Tudomány 5/99
(569-579)
Smith,
James, K.: Who's Afraid of Postmodernism? Taking Derrida, Lyotard, and Foucault
to Church, Grand Rapids, MI: Baker Academic, 2006, pp. 15-30.
2016. október 27., csütörtök
Biblikus vitairat: A zsidók féltek '56-ban!
Biblikus vitairat: A zsidók féltek '56-ban!: A zsidók féltek ’56-ban! A „soa” kutatások olvasgatása során került a látóterembe az a kérdés, hogyan élték meg a zsidók ’56-ot. Megl...
A zsidók féltek '56-ban!
A zsidók féltek ’56-ban!
A „soa”
kutatások olvasgatása során került a látóterembe az a kérdés, hogyan élték meg
a zsidók ’56-ot. Meglepetten láttam, hogy a beszámolók a zsidók félelméről
szóltak a forradalom kirobbanása kapcsán. Felmerült bennem a kérdés és a
kíváncsiság, vajon mi okozta a félelmet. Most ez újból eszembe jutott, az
ellenforradalmazó Havas Szófia kapcsán. Ő azt állítja, hogy volt náci diverzáns
csoportok kommunistákat és zsidókat kerestek. Természetesen abszurd dolog a
magyar nép hősies forradalmát ekként ledegradálni, de akkor miért féltek a
zsidók? A következő eredményre jutottam:
Hogy a probléma gyökerét feltárjuk, vissza
kell mennünk a II. világháborúig, sőt még előbb a „numerus clausus” idejére, a
zsidóüldözés kezdetére. Amikor 1945-ben a Szovjet intervenció és a szocialista
rendszer elindult Magyarországon, az új rezsim elnyomást hozott a magyar
embereknek, de természetesen a felszabadulást hozta a zsidóságnak. Ha a Szovjet
tankok nem űzik ki az országból a német katonákat, Hitler elpusztította volna
az egész zsidóságot mind Magyarországon, mind a többi Közép-Kelet európai
országban. Ugyanaz a történelmi esemény, „felszabadulást”
hozott tehát a zsidóságnak és elnyomást a magyar embereknek. A zsidóság számára
pozitív változásokat eredményezett, mert újból lehetőséget kapott a tanulásra a
„numerus clausus” után és a munkára. Számukra a háború utáni rendszer
megmentővé vált, így az eufória mámorában sokan váltak a szocializmus híveivé. Így
jelentős pozíciókat szereztek a szocialista rendszerben a „sztálini rendszer
vezérkarának.. nagyobb hányadát tették ki a zsidó származású káderek, mint
egyebütt, élükön a hírhedt „négyes fogattal”(Rákosi, Gerő, Révai, Farkas), nem
beszélve az Államvédelmi Hatóság magas
rangú - éppoly gyűlölt, mint rettegett - vezetőitől.”(Karády, 2000,448.) Mindez megmagyarázza a zsidóság politikai
baloldali orientációját a rendszerváltás után a szocialista utódpártban, (MSZP)
vagy a Liberális Pártban való részvételét is.
Nézzük azonban
most ’56-ot! A szituáció a háború utánihoz hasonló. Ami a szabadság reményét jelentette a magyar népnek, ugyanez félelmet
keltett a zsidóság nagy részében, hiszen jelentős pozíciókat vállaltak a
szocialista rezsimben. De féltek a fasizmus korábbi magyar támogatói miatt
is, akik a szélsőjobboldallal kapcsolódtak egybe. Ahogy vannak rendőrgyilkoló
szélsőséges kis csoportok az országban, ahogy ezt a napokban láthattuk, úgy
elképzelhető, hogy felbukkantak akkor ’56-ban is.
Ha belekezdtünk,
már elmondjuk, mi a probléma kis hazánkban a mai napig. Ehhez vissza kell
mennünk ’89-hez. Új helyzet állt elő, a rendszerváltás után feléledt a zsidó
vallás és ugyanúgy a keresztény Egyház is. Sok zsidó ember kezdett újra hinni
„Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak istenében”, ahogyan a keresztények is hisznek
benne. Egy nemzetközileg ismert, zsidó filozófus részéről megszületik a
„leltárkészítés a modernről” és a felismerés, hogy a „test szellemitől
független teljes autonómiáját hirdető morál tarthatatlan”(Heller,1993,51-56).
Továbbá a „testfelszabadító mozgalmak választották el végérvényesen a testet a
szellemitől”, így a megoldás, hogy „be kell lépnünk a test-lélek dualitásának
szférájába” (Heller,1993, 210-218). Felismerés a „család válságáról”, miszerint
a „szabadság-élet”, „házasság, család- plurális családmodell”, a „szülő-gyerek
kapcsolat” párharca mind az értékvesztés miatt következett be és „az elbeszélés
itt az önpusztítás folytán megszakad”(Heller, 1993,13-56). Megszületik a keresztény
morált lebontó nietzschei filozófia kritikája, miszerint „illúzió, hogy a
kreatív tehetség feleslegessé tehet, minden külső normát, értéket és morált”. A
következtetések levonására való figyelmeztetés: „A 19. sz. gyümölcse beérett,
mindenfajta nihilizmus szövetségre lépett, hogy a poklot a földre
szabadítsa”(Heller, 1994,7).
De a magyar zsidóság közöttük az idézett
filozófus, a történelmi politikai bal identitása miatt, ami csupán az
elhatárolódás neve a korábbi jobb oldaltól, önellentmondásba került önmagával.
A vallásos zsidóság, miután hisz Istenben és küzd Izraelért - amit hite szerint
Isten örökre a zsidóságnak adott- a valóságban jobboldali értéket képvisel. A politikai liberális identitása azonban arra
készteti, hogy olyan morális értékek ellen támadjon - a jelen politikai
szférában, mint pl. csak a férfi és nő házassága, az abortusz ect.- amit saját Istene adott neki, és amit a keresztény
jobboldal felvállal. Ma Magyarországon, nagyobb az aránya a zsidóknak a
Meleg fesztiválokon, mint a valódi homoszexuálisok száma (Pécsi Polner, 2011).
Miközben e morális törvényeket Isten adta a zsidóságnak örök törvényként azért,
hogy megtartsák és hírül vigyék a világban, így kapták cserébe Israelt örökre.
Ez a zsidóság „Istennel kötött szövetségének” alapja, melynek része a fent
említett morális törvény. Szükséges tehát
a felismerés, hogy a zsidóság önellentmondásban van önmagával és a liberalizmus
csak egy pseudo kabát az elhatárolódás neve, amit ideje lenne letenni, hiszen a
korábbi történelmi körülmények már nem állnak fenn. Azt is fel kellene ismerni,
hogy a keresztények az ő természetes szövetségeseik és nem ellenségeik. Másik
probléma a teljes „vallási elközömbösülés” (Karády, 2000, 438), ami többnyire a
szocialista marxista befolyás öröksége. Holott a zsidó identitás alapja, hogy a
zsidóság Isten bizonyítéka és tanúja a világban. („Magatok vagytok a tanúim”Iz43,10).
Ez a fel nem ismert kettős probléma okoz
konfliktust, megosztottságot Izraelben pl. a neológ-ortodox vitában és itthon a
bal-jobb vitában.
Ma a posztmodern liberális világ áll szemben
a keresztény morális renddel, ami 2000 évig Európa kultúrájának alapja volt és
fundamentális alapját képezte az európai jognak. A morális értékeket a
posztmodern lerombolta. A Közép – Kelet európai zsidóság pedig nem ismeri fel,
hogy saját Istene ellen küzd, amikor a posztmodern liberális Nyugattal köt
szövetséget saját országa keresztény jobboldala ellen, úgy állítva be
törekvéseit a morál felé, mintha a demokrácia lenne veszélyben Magyarországon.
Jelenleg a csata már nyíltan a világ színpadán
zajlik. Elsősorban a posztmodern „anything goes” és a keresztény morál között.
Másrészt a történelmileg sértett (Holocaust) magyar zsidóság és a történelmileg
ugyancsak sértett (zsidó szerepvállalás a szocializmusban) magyar többségi
jobboldali társadalom között.
Itt lenne az ideje, a kibékülésnek!
Irodalomjegyzék:
Fukuyama, F.,: A nagy
szétbomlás Európa Könyvkiadó, Bp., 2000.
Habermas, J.: A posztmodern
állapot (Habermas, J., Lyotard, J. F., Rorty,R., Századvég, Bp., 1993.
Heller Ágnes- Fehér Ferenc: A
modernitás ingája, T-Twins, Bp., 1993.
Heller Ágnes: Nietzsche és a
Parszifál Századvég, Bp., 1994.
Hernádi Miklós: Magyar zsidó
Kommunisták a Holocaustról (1944-1974) Zsidóság- Tradicionalitás és modernitás
Vallástudományi konferencia, WJLF Vallástudományi konferencia, Bp., 2011,
12.14-16.
Karády Viktor: Zsidóság
Európában, a modern korban, Új Mandátum, Bp.,(magy. ford. 1999) 2000
Vallástudományi konferencia,
Bp., 2011, 12. 14-16.
Pécsi Polner Katalin: Duplán
kisebbségben –zsidó nők a magyar irodalomban a holokauszt előtt és után,
Zsidóság –tradicionalitás és modernitás WJFL Vallástudományi konferencia, Bp.,
2011, 12.14-16.
2016. október 23., vasárnap
Biblikus vitairat: Identitás. "Ruszkik haza!"
Biblikus vitairat: Identitás. "Ruszkik haza!": Identitás. „Ruszkik haza!” A Jobbik szélsőség felé tartó identitása már a múlté. K...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)