A zsidók féltek '56-ban!

A zsidók féltek ’56-ban!

A „soa” kutatások olvasgatása során került a látóterembe az a kérdés, hogyan élték meg a zsidók ’56-ot. Meglepetten láttam, hogy a beszámolók a zsidók félelméről szóltak a forradalom kirobbanása kapcsán. Felmerült bennem a kérdés és a kíváncsiság, vajon mi okozta a félelmet. Most ez újból eszembe jutott, az ellenforradalmazó Havas Szófia kapcsán. Ő azt állítja, hogy volt náci diverzáns csoportok kommunistákat és zsidókat kerestek. Természetesen abszurd dolog a magyar nép hősies forradalmát ekként ledegradálni, de akkor miért féltek a zsidók? A következő eredményre jutottam:

 Hogy a probléma gyökerét feltárjuk, vissza kell mennünk a II. világháborúig, sőt még előbb a „numerus clausus” idejére, a zsidóüldözés kezdetére. Amikor 1945-ben a Szovjet intervenció és a szocialista rendszer elindult Magyarországon, az új rezsim elnyomást hozott a magyar embereknek, de természetesen a felszabadulást hozta a zsidóságnak. Ha a Szovjet tankok nem űzik ki az országból a német katonákat, Hitler elpusztította volna az egész zsidóságot mind Magyarországon, mind a többi Közép-Kelet európai országban. Ugyanaz a történelmi esemény, „felszabadulást” hozott tehát a zsidóságnak és elnyomást a magyar embereknek. A zsidóság számára pozitív változásokat eredményezett, mert újból lehetőséget kapott a tanulásra a „numerus clausus” után és a munkára. Számukra a háború utáni rendszer megmentővé vált, így az eufória mámorában sokan váltak a szocializmus híveivé. Így jelentős pozíciókat szereztek a szocialista rendszerben a „sztálini rendszer vezérkarának.. nagyobb hányadát tették ki a zsidó származású káderek, mint egyebütt, élükön a hírhedt „négyes fogattal”(Rákosi, Gerő, Révai, Farkas), nem beszélve  az Államvédelmi Hatóság magas rangú - éppoly gyűlölt, mint rettegett - vezetőitől.”(Karády, 2000,448.) Mindez megmagyarázza a zsidóság politikai baloldali orientációját a rendszerváltás után a szocialista utódpártban, (MSZP) vagy a Liberális Pártban való részvételét is.

Nézzük azonban most ’56-ot! A szituáció a háború utánihoz hasonló. Ami a szabadság reményét jelentette a magyar népnek, ugyanez félelmet keltett a zsidóság nagy részében, hiszen jelentős pozíciókat vállaltak a szocialista rezsimben. De féltek a fasizmus korábbi magyar támogatói miatt is, akik a szélsőjobboldallal kapcsolódtak egybe. Ahogy vannak rendőrgyilkoló szélsőséges kis csoportok az országban, ahogy ezt a napokban láthattuk, úgy elképzelhető, hogy felbukkantak akkor ’56-ban is.

Ha belekezdtünk, már elmondjuk, mi a probléma kis hazánkban a mai napig. Ehhez vissza kell mennünk ’89-hez. Új helyzet állt elő, a rendszerváltás után feléledt a zsidó vallás és ugyanúgy a keresztény Egyház is. Sok zsidó ember kezdett újra hinni „Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak istenében”, ahogyan a keresztények is hisznek benne. Egy nemzetközileg ismert, zsidó filozófus részéről megszületik a „leltárkészítés a modernről” és a felismerés, hogy a „test szellemitől független teljes autonómiáját hirdető morál tarthatatlan”(Heller,1993,51-56). Továbbá a „testfelszabadító mozgalmak választották el végérvényesen a testet a szellemitől”, így a megoldás, hogy „be kell lépnünk a test-lélek dualitásának szférájába” (Heller,1993, 210-218). Felismerés a „család válságáról”, miszerint a „szabadság-élet”, „házasság, család- plurális családmodell”, a „szülő-gyerek kapcsolat” párharca mind az értékvesztés miatt következett be és „az elbeszélés itt az önpusztítás folytán megszakad”(Heller, 1993,13-56). Megszületik a keresztény morált lebontó nietzschei filozófia kritikája, miszerint „illúzió, hogy a kreatív tehetség feleslegessé tehet, minden külső normát, értéket és morált”. A következtetések levonására való figyelmeztetés: „A 19. sz. gyümölcse beérett, mindenfajta nihilizmus szövetségre lépett, hogy a poklot a földre szabadítsa”(Heller, 1994,7).

De a magyar zsidóság közöttük az idézett filozófus, a történelmi politikai bal identitása miatt, ami csupán az elhatárolódás neve a korábbi jobb oldaltól, önellentmondásba került önmagával. A vallásos zsidóság, miután hisz Istenben és küzd Izraelért - amit hite szerint Isten örökre a zsidóságnak adott- a valóságban jobboldali értéket képvisel. A politikai liberális identitása azonban arra készteti, hogy olyan morális értékek ellen támadjon - a jelen politikai szférában, mint pl. csak a férfi és nő házassága, az abortusz ect.- amit saját Istene adott neki, és amit a keresztény jobboldal felvállal. Ma Magyarországon, nagyobb az aránya a zsidóknak a Meleg fesztiválokon, mint a valódi homoszexuálisok száma (Pécsi Polner, 2011). Miközben e morális törvényeket Isten adta a zsidóságnak örök törvényként azért, hogy megtartsák és hírül vigyék a világban, így kapták cserébe Israelt örökre. Ez a zsidóság „Istennel kötött szövetségének” alapja, melynek része a fent említett morális törvény. Szükséges tehát a felismerés, hogy a zsidóság önellentmondásban van önmagával és a liberalizmus csak egy pseudo kabát az elhatárolódás neve, amit ideje lenne letenni, hiszen a korábbi történelmi körülmények már nem állnak fenn. Azt is fel kellene ismerni, hogy a keresztények az ő természetes szövetségeseik és nem ellenségeik. Másik probléma a teljes „vallási elközömbösülés” (Karády, 2000, 438), ami többnyire a szocialista marxista befolyás öröksége. Holott a zsidó identitás alapja, hogy a zsidóság Isten bizonyítéka és tanúja a világban. („Magatok vagytok a tanúim”Iz43,10).  Ez a fel nem ismert kettős probléma okoz konfliktust, megosztottságot Izraelben pl. a neológ-ortodox vitában és itthon a bal-jobb vitában.

Ma a posztmodern liberális világ áll szemben a keresztény morális renddel, ami 2000 évig Európa kultúrájának alapja volt és fundamentális alapját képezte az európai jognak. A morális értékeket a posztmodern lerombolta. A Közép – Kelet európai zsidóság pedig nem ismeri fel, hogy saját Istene ellen küzd, amikor a posztmodern liberális Nyugattal köt szövetséget saját országa keresztény jobboldala ellen, úgy állítva be törekvéseit a morál felé, mintha a demokrácia lenne veszélyben Magyarországon.

Jelenleg a csata már nyíltan a világ színpadán zajlik. Elsősorban a posztmodern „anything goes” és a keresztény morál között. Másrészt a történelmileg sértett (Holocaust) magyar zsidóság és a történelmileg ugyancsak sértett (zsidó szerepvállalás a szocializmusban) magyar többségi jobboldali társadalom között.

Itt lenne az ideje, a kibékülésnek!

Irodalomjegyzék:

Fukuyama, F.,: A nagy szétbomlás Európa Könyvkiadó, Bp., 2000.

Habermas, J.: A posztmodern állapot (Habermas, J., Lyotard, J. F., Rorty,R., Századvég, Bp., 1993.

Heller Ágnes- Fehér Ferenc: A modernitás ingája, T-Twins, Bp., 1993.

Heller Ágnes: Nietzsche és a Parszifál Századvég, Bp., 1994.

Hernádi Miklós: Magyar zsidó Kommunisták a Holocaustról (1944-1974) Zsidóság- Tradicionalitás és modernitás Vallástudományi konferencia, WJLF Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12.14-16.

Karády Viktor: Zsidóság Európában, a modern korban, Új Mandátum, Bp.,(magy. ford. 1999) 2000

Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12. 14-16.

Pécsi Polner Katalin: Duplán kisebbségben –zsidó nők a magyar irodalomban a holokauszt előtt és után, Zsidóság –tradicionalitás és modernitás WJFL Vallástudományi konferencia, Bp., 2011, 12.14-16.