Biblikus vitairat: Bulányi tanai és az Evangélium

Biblikus vitairat: Bulányi tanai és az Evangélium: Bulányi tanai és az Evangélium Ki volt Bulányi György? Bulányi György (1919-2010) piarista tanár volt, a Bokor katolikus bázi...

Bulányi tanai és az Evangélium

Bulányi tanai és az Evangélium

Ki volt Bulányi György?

Bulányi György (1919-2010) piarista tanár volt, a Bokor katolikus bázisközösség vezetője. Munkásságának, tanításának jellemzője, hogy az Ószövetség és az Újszövetség bizonyos részeit megtagadta, elfogadni nem tudta. A szocializmusban a pártállam azért ítélte el, mert illegális államellenes szervezkedés bűnében találta vétkesnek, miután tanítványai megtagadták a katonai szolgálatot. Nemcsak az állam, de az Egyház ítéletét is magára vonta eretnekség miatt, mert a Bibliára vonatkozó sajátos tanításon kívül, az Egyház helyett, a kisközösségek működését szorgalmazta. Az államhatalom e fenti vád miatt börtönre ítélte 1952-ben, innen 56-ban szabadult, majd kétévi bujkálás után újból börtönévek következtek, de 1960-ban véglegesen kiszabadult. 1982-ben a Püspöki kar elítélte tanait, ahol a Hittani Kongregáció prefektusa Joseph Ratzinger bíboros a későbbi XVI. Benedek pápa volt. Felszólította, hogy vonja vissza „téves, veszedelmes, és kétértelmű” tanításait. Felmerült az eretnekség vádja, így sokáig nem misézhetett. Nem volt hajlandó aláírni a II. Vatikáni zsinat 12 pontját, csak azzal a kitétellel, hogy az ember „csak lelkiismeretének tartozik engedelmességgel”. Végül kompromisszum született, bekerült a dokumentumba az ő kitétele, így 1992-ben rehabilitálták.

Milyen tanításokat hirdetett Bulányi?

Bulányi György tanainak ma is sok követője van, így nem mindegy mit hirdetett. Először egy Jobbikhoz kötődő honlapon találkoztam meghökkentő írásával. Megdöbbenve olvastam, hogy az Ószövetséget, tehát a zsidó nép, azaz az Isten által „választott nép” történetét ő nem hajlandó az szentmisében használni, helyette költőket idéz. Ennek az olvasóközönség rendkívüli módon örült. Eszembe jutott a Szentírás figyelmeztetése, hogy aki Jézus Krisztust nem fogadja el Megváltónak, az előtt homályban marad az Ószövetség. Aztán ismerőseim körében kezdtem hallani, hogy „bulányista” voltam.  Így nem csoda, hogy felkeltette érdeklődésemet az, hogy mit vall az Evangéliumról, így források után kezdtem kutatni.   

A Bokor közösség oldalán sok Bulányi írást találtam, amiből láthattam, hogy ma is élő a követők csapata, sokan vallják ma is ugyanazt, amiről XVI. Benedek pápa azt mondta, hogy eretnekség. Ő pedig hittani kérdésekben nem szokott tévedni. Mi hát az igazság?

A Jézusi örökség című írásában, rögtön egy Babits idézetre bukkantam, amivel tulajdonképpen a Szentírást akarta cáfolni. Babits azt írja: „Ő sem az a véres Isten: a véres Isten nincsen. Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban”. Rögtön utána azt találtam, hogy „nem várja Isten, hogy embervérrel, Istenvér ontásával, engeszteljék ki, alig oltható haragját”. Tehát azt mondja Bulányi, Jézus nem azért jött, hogy kereszthalálával, az ott kiontott vérével megváltsa az embert bűneitől, amivel kiengeszteli Isten igazságosságát. Ezzel az egész Evangélium lényegét tagadja meg, hogy Krisztus az ember megváltásáért érkezett a világba. Megfeledkezik arról, hogy Isten nemcsak a szerető Isten, hanem az igazságos Isten is. Nem látja be azt a mély szakadékot, ami a nem e-világból való szentség és a földi ember között húzódik, ami szükségesség tette ezt a nagy áldozatot.

 Miért jött? –teszi fel a kérdést. Logikus választ ad rá, mert azt mondja, hogy a szeretet okán jött és ebben természetesen igaza van. Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta megmentésére, hogy élete feláldozása árán, szerezzen neki belépőt a mennyországba. Csakhogy Bulányi nem erre hivatkozik, hanem Jézus tanítóságára. Ő szerinte csakis azért jött, hogy megmutassa, megtanítsa, hogyan kell „istenarcúnak” lenni. Azt kérdezhetjük, ha Jézus csak tanítónak jött volna, mi különböztetné meg a többi vallástól? Mi különböztetné meg Buddhától, Hermésztől és más tanítóktól? Ez a Bulányi féle felfogás jellegzetesen a XX. századi posztmodern, liberális, ezoterikus gondolkodáshoz hasonlatos, mely szerint Buddha, Mohamed, Jézus nagyszerű tanítók voltak, ám azt már nem mondják, hogy Jézus a világ Megváltója.    

A Hegyi beszéd, az ember tudatos viselkedése központi helyen áll tanaiban. Azt mondja, az ember képes a szeretetre nemcsak a mennyországban, hanem itt a földön is. Ebben igaza van, jól tudjuk, Jézus a szeretet parancsát hagyta ránk. Ezzel nincs is semmi gondunk, nagyon fontos természetesen a keresztényi életvitel. Aki nem váltja tettekre a tanítást, az hasonlatos ahhoz, mint aki homokra építi a házát. Ezt is tudjuk Jézus tanításaiból, csakhogy Ő ettől sokkal több számunkra. Keresztáldozata válik semmissé egy csapásra Bulányi elméletében. Egyenesen azt mondja, „megmérgezik a lelket az olyan tanítások, hogy Ádám bűne miatt, Isten eredeti bűnnel verte meg az embert, hogy Isten Fia véres halála által hajlandó kiengesztelődni, az ember iránt”. Ezt az „áruló írástudók teológiájának” nevezi. Természetesen Isten nem vert meg senkit az eredendő bűnnel, hanem saját maga került a bűn hatalmába, tette miatt. Ebből a rabszolgaságból menti ki az embert, mert megkönyörült a világon, képes volt egyetlen Fia életét adni az emberért. Bulányi ennek elutasításával, nemcsak az isteni igazságosságot, hanem Isten irgalmasságát is tagadja. Mi vitte ennyire félre Bulányit? Talán a vértől, erőszaktól való irtózása? Lehet jobban járt volna, ha Buddha tanai mellé szegődik, és nem csonkítja meg az Evangéliumot. A Szentírás szerint ugyanis ehhez sem hozzátenni, sem elvenni nem szabad, az a Szentlélek elleni bűn, ami soha sem bocsátható meg.

A magatartásbeli azonosság c. írásában tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan hasznosítsuk Jézus tanítását, mivel csak a tanítással hajlandó foglalkozni. Azt mondja, át kell alakítani az ember gondolkodásmódját, hogy ellenségnek senkit se tekintsen, csak felebarátnak. Erről a gnózis juthat eszünkbe, a tudatosulás, a tudás általi fejlődés. Holott a tanítás az, hogy Jézus az, aki átalakít, nem az emberi erőfeszítés, hanem a hit által. A „régi emberből”, a megtérés által lesz „új ember”, aki már nem a régi módon viselkedik. Egyébként a gnoszticizmus az, amelyik Jézust tanítóként tiszteli, őt utánozva kell egyre magasabb szintre emelkedni, ám Jézus kereszthalálát, megváltását letagadja. A gnoszticizmus „szentségtelen, üres beszéde” ellen a korai Egyház sokat küzdött, az apostoli figyelmeztetés nyomán.

Az uralomvágyról le kell mondani, szolgálni kell minden embert - írja Bulányi. Ezzel egyetértünk, de amikor azt mondja, hogy Isten nem uralkodik, csak szeret, ez ellentmond a Bibliának. Jézus is Úrnak mondja magát, és megkülönböztet szolgát, igaz, arra tanít, nem nagyobb az Úr a szolgánál. Isten a világ ura, Jézus a királya, mert „hatalmat kapott mennyen és földön”. Ez a hatalom pedig a kereszthalálból származik. Isten az, aki megteremtette a világot, a teremtményeket, és ő kormányozza azt. Ő határozta meg az ember megmentését, amit az Ószövetségben meghirdetett, ezért várták az emberek a Messiást, a megmentőt. Ő az, aki örök életet ad, ő az, aki irgalmasságot gyakorol, mert szeret. Hogyan mondható akkor, hogy Isten nem ura a világnak?

Kifogásolja Szent Pál tanításait, mert túl hangsúlyossá tette az ember megváltását, Jézus kereszthalála által. „Megváltásgyümölcsélvezésnek” hívja, és megint a tudat átalakítását hangsúlyozza. Debreceni disputa c. írásában fény derül arra, hogy nemcsak Szent Pált utasítja el, tehát az Újszövetség nagy részét, de az Ószövetséget, az egyiptomi kivonulást is, amikor az egyiptomiak belefulladtak a vízbe, míg a választott nép megmenekült. Az Isten által vezetett bálványimádó népek elleni harcot agressziónak titulálja, ami elvezeti egészen a katonaság elutasításának tévedéséhez. Ezzel Isten tervét, a bálványimádat elleni harcot veti el, annak a nemzetnek a küzdelmét, melyből a Megváltó és a számára is elfogadható tanító megszületett. Mivel megveti Jézus Krisztus kereszthalál áldozatát, azt sem érti meg, hogy az „Ószövetséget okulásunkra írták meg”. Nem érzékeli a bálványimádatba süllyedt világ bűnösségét, reménytelenségét az üdvösségre, amíg Jézus meg nem jött, és nem, mint tanító, hanem mint Megváltó.

Mit mond a négy Evangélium? Miért jött Jézus?

Bulányi azt mondja, Pál kitalálta a maga Evangéliumát, mert ő nem lehetett Jézus tanítványa. Az apostolok évekig hallgatták Jézust, így szerinte feszültség van a négy Evangélium és a páli levelek között. A keresztény felekezetekben pálizmus van-írja Bulányi. Érdemes hát megnéznünk az Evangéliumokat, hogy valóban nem beszélnek e, Jézus keresztre feszítésének jelentőségéről. Már az elején le kell szögeznünk, hogy nyilván más volt a feladata annak, aki Jézussal élt évekig és más, aki nem volt a tanítványa. A négy evangélistánál így hangsúlyosabb szerep jut annak, hogy mit csinált, mit mondott Jézus. Mindent pontosan lejegyeztek és amint látni fogjuk, ebben bizony benne van az, hogy miért jött valójában. Igaz, ez nagyon lassan bontakozik ki, Jézus sokáig nem jelenti ki magát, sokszor csak példabeszédekben, hiszen nem jött még el az ideje. „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”- mondja az apostol, de még hallgatnia kell.

Jézus a feljegyzések szerint, soha nem mondta azt, hogy tanítónak jött volna.   Rögtön Máténál azt találjuk, hogy a „bűnösökért jött”(Mt8,12), nyilván nekik van a legnagyobb szükségük Isten irgalmára, a jézusi megváltásra a bűn rabságából, hogy az Úr országába kerülhessen. Ha tetteit nézzük, azt látjuk, hogy folyamatosan gyógyított. Ilyenkor azt mondta, „hited meggyógyított téged”, „megbocsáttattak bűneid”. Tehát azért jött, hogy higgyenek benne, abban, aki a bűnöket feloldja. „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk? (Mt10,12) –kérdezik Keresztelő János tanítványai. Messiást vártak, és megjött, azért hogy a bűnöket megbocsássa, hogy üdvösségre vigyen ez által. Nem egyszerű tanítót vártak, nem csak prófétát. Tanítónak ott voltak előtte a próféták, ott volt Keresztelő János, de nagyobb volt ott, aki életét adta értük. Ennek előre jelzése, végig vonul az Ószövetségen, melyet Bulányi elvetett a Megváltóval együtt.  

Máté evangéliuma kimondja, miért jött: hogy „odaadja az életét, váltságul sokakért”(Mt20,28) A többieknél is találunk erre vonatkozóan igét, így nem igaz, hogy csak Pál beszél erről. Ugyanő az Utolsó vacsorán elhangzó Jézus szavait idézi: „ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára”(Mt26,28) Nincs tehát itt semmi feszültség Pál és az apostolok között, csak Bulányinak van vériszonya, ami miatt tévedésekbe esik.

 „Te vagy a Messiás?- kérdezi a főpap.  Magad Mondtad”- szól Jézus. Tehát nem tagadja, hogy ő az, akiről az ószövetségi próféták már régen hírt adtak, aki sokat fog szenvedni, meghal, de üdvösséget szerez az embereknek. Ő sem azt kérdezte, hogy tanító vagy? Próféta vagy? Márknál azt olvassuk, hogy „hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül.” Az Evangélium szó maga azt jelenti, hogy örömhír. Nem az a hír, hogy tanító érkezett, hanem az, hogy az üdvösség szerzője jelent meg a világban. A megkeresztelkedés maga jelzi a kereszthalált, ami záloga az emberek megváltásának.

Lukácsnál a Magnificatban, Isten irgalmáról esik szó Jézus születése kapcsán, mert ezzel telik be a régi ígéret: „megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért”(Lk1,54-55). Zakariás eltelve a Szentlélekkel így beszélt: „Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta, és megváltotta népét. Erős szabadítót támasztott nekünk”(Lk1,68,69). Ő sem tanítóról beszél, akinek majd fia János készíti az utat, hanem a nép Megváltójáról, Szabadítóról szól. Ugyancsak Lukácsnál található, hogy „népét üdvösségre tanítsd, ami a bűnök bocsánatában van”(Lk1,77). Nem a példabeszédek tanítására hívja fel a figyelmet, hanem a bűnök bocsánatára, ami Jézus által érhető el. A Pásztorok hódolata kapcsán ezt tartja fontosnak elmondani: „Ma megszületett a Megváltónk, Krisztus az Úr, Dávid városában”(Lk2,11) Nem azt mondja, hogy megszületett a tanítónk, hanem a Megváltóról beszél.

Jánosnál találjuk: „Nézzétek az Isten báránya!”, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak. A bárányt pedig tudjuk, leölni viszik, élő áldozatul sokakért, hogy vére által megváltást szerezzen. Jézus mondja: „Bontsátok le ezt a templomot és harmadnapra fölépítem”(Jan2,19). Itt pedig Jézus saját keresztre feszítéséről és feltámadásáról beszél. Azért küldte őt az Isten, hogy „üdvösséget szerezzen a világnak”. Nem tanító hivatal ez, hanem a küldetés a halálra az emberekért, mert Isten annyira szereti őket, hogy gondoskodik róluk, el ne vesszenek: „Aki hisz benne, az nem esik az ítélet alá…aki hisz a Fiúban, az örökké él…” Bulányi abban hisz, hogy saját magát meg tudja váltani a tudata által, ő képes arra, nincs szüksége Jézus megváltására. Jézus pedig János szerint is egyértelműen kinyilvánítja, miért jött: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér. A kenyér, amelyet adok, a testem, a világ életéért”(Jn6,51) Bulányi szerint Jézus halála a hűség jele az Atyához. Holott Jézus teste feláldozásról beszél, a világért. Óriási melléfogás!

Jézus azt mondja: „Én vagyok a kapu. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor, életét adja a juhaiért”(Jn11,11). Nem azt mondja, hogy én vagyok a jó tanító, hanem azt, hogy életét adja az emberért, hogy rajta mint kapun bejusson a mennyországba. Ő „odaadja az életét, hogy másoknak örök élete legyen.” Kaifás a főpap is megjövendöli, hogy „Jézus meghal a népért”. Jézus így beszél: Talán mondjam azt, hogy „Atyám szabadíts meg az órától? De hiszen, éppen ezért az óráért jöttem!”(Jn12,27). 

Van még több kérdés, hogy miért jött Jézus?        

Biblikus vitairat: Baloldali antiszemitizmus és keresztényüldözés

Biblikus vitairat: Baloldali antiszemitizmus és keresztényüldözés: Baloldali antiszemitizmus és keresztényüldözés http://polgarportal.hu/pok- katalin-baloldali- antiszemitizmus-es- keresztenyuldozes/

Baloldali antiszemitizmus és keresztényüldözés

Baloldali antiszemitizmus és keresztényüldözés
http://polgarportal.hu/pok-katalin-baloldali-antiszemitizmus-es-keresztenyuldozes/

Biblikus vitairat: Disznók elé gyöngyöt vetni

Biblikus vitairat: Disznók elé gyöngyöt vetni: Disznók elé gyöngyöt vetni Aradszki KDNP-s képviselő felszólalása a Parlamentben, azóta sem szűnő gyalázkodást váltott ki az ellenz...

Disznók elé gyöngyöt vetni

Disznók elé gyöngyöt vetni

Aradszki KDNP-s képviselő felszólalása a Parlamentben, azóta sem szűnő gyalázkodást váltott ki az ellenzéki média csatornáin. Energiáikat, táplálékukat nyerik e témából is, mert lételemük a gyűlölködés és gyalázkodás. Ki tudja jobban gyalázni a kormányt és képviselőit ettől függ fizetésük ettől függően kapnak újabb meghívásokat a következő műsorba. Ha a kormány és képviselői nem nyújtanának kenyeret nekik, éhen halnának és munkájuk sem lenne. Mesterségük címere a hazudozás, gyűlölködés, gyűlöletkeltés és hergelés, meggyalázása mindannak, ami szent a másik oldalon. Miért kímélnék a vallásos érzületet éppen, hiszen többségük ateizmusban és korunk bálványimádatában a liberalizmusban szenved. 

  „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket ne szórjátok a disznók elé, különben még eltapossák lábukkal és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6)- figyelmezet a Biblia.

Nem kellett volna ebeknek adni és disznók elé vetni a gyöngyöket a Parlamentben, azt, ami szent a katolikus hitben. Lám mi történt? A disznók lábaikkal megtaposták és visszafordulva megszaggatták az embert, aki beszélt a rózsafüzérről, Mária hitről a sátánnal való küzdelemről. Sőt mindez magával hozta a katolikus vallás gyalázását is, de hát ebben az országban mindent meglehet tenni, mert szólásszabadság van. Sőt az itt nincs szólásszabadság, mantráját lehet üvölteni, miközben meg sem tehetnék mindezt, ha nem lenne szólásszabadság. 

A katolikus Mária tisztelet és a rózsafüzér ügye a teológiai konferenciákra való, még ott sincs konszenzus benne. A reformáció ugyanis bálványimádatnak minősítette a Mária tiszteletet és ugyebár a magyar lakosság egy része katolikus másik része református. A jobboldali érzelmű emberek is ebben a megosztottságban vannak, amit nem érdemes a Parlamentbe bevinni. A Parlamentben való megjelenése automatikusan magával hozza a szentséggyalázást, mert egy profán politikai térben hangzik el az, ami a legnagyobb félreértést hozta eddig is a vallási területen. A bálványimádat fogalmának félreértelmezéséről van szó, ami biblikus fogalom és ilyen minőségében hogyan is tartozna a politikára. A világban is a legtöbb problémát a bálványimádat fogalmának félreértése adta, ami a mai napig megosztottságot okoz a nagy vallások és népek között.

A zsidók miután nem fogadták el Jézust Isten fiának, ahogyan a keresztények, csak bálványimádatra gondolhattak, mert ki lenne méltó a Teremtőhöz, akit egyetlen istenként kell tisztelni. Ezt folytatták a muszlimok, akik a Mária tiszteletet, és Jézust a Teremtő melletti „társistenek” imádatának vették, tévesen. És jött a reformáció mely felvette ezt a fonalat, jóllehet sok pozitívumot hozott, és az üdvösség tanában a mai álláspont szerint nem tér el egymástól a református, evangélikus és katolikus tanítás. Ám Mária és a rózsafüzér kérdése még mindig vitatott, holott István király Máriának ajánlotta az országot utód hiányában és mély hittől vezérelve. Erre épül az Alkotmányunk, a Szent István-i örökségre. Ezért erről beszélnünk kell, ha nem is a Parlament a legjobb hely erre. Arra mindenesetre jó volt, hogy felszínre dobja ezt az ellentmondást és megoldatlan problémát.

Aktuális beszélni róla más tereken, hogy mi valójában a bálványimádat. Az ország és a világ liberális része ugyanis bálványimádatba esett, saját maguknak építettek fel egy vallást, amit ma már neoliberalizmusnak hívunk. No, éppen ez a bálványimádat! Bálványimádat még az „idegen istenek” és tanaik imádata. Ha például elkezdenénk imádni és követni a keleti istenek és istennők tanításait, akkor bálványimádatba esnénk a Szentírás szerint. Márpedig a bálványimádat fogalma a Bibliában jelent meg és éppen ezt a kettőt jelenti. Még egyszer: amikor az ember sajátmagának alkot egy vallást/elméletet, ami jelenleg a liberalizmus. Vagy idegen pl. a keleti istenek tanait követi, azaz az önmegváltás hiteit és módszereit. A keresztényeknek van Megváltójuk, de a keleti istenek tanai az önmegváltás paradigmájában vannak, aminek eszközei a jóga és keleti meditáció. Vajon mentesek vagyunk ettől ebben a keresztény kultúrában itt a XXI. század elején?

Hogyan is lehetne a keresztény mennyország tagja Mária a bálványimádat alanya, mikor a katolikusok sohasem tisztelték Jézus édesanyját istenként? Már erre Pázmány Péter világosan rámutatott a reformáció kezdetén. A katolikusok csak kérik, hogy imádkozzon velük vagy értük, de nem, mint istennő, hanem mint édesanya, aki a legközelebb áll a Fiúhoz. Csupán 500 éves félreértésről van szó, éppen most van az évfordulója. Ezt az apróságot még tisztáznunk kell, ha már a Szent István országát építjük.

De befejezem, nehogy úgy járjak, mint ama képviselő a gyöngyökkel.

Ám van még egy téma.              

A képviselő szájából elhangzott, hogy a Sátán legnagyobb, végső csapása a családok elleni támadás lesz a Mária jelenések szerint, amelynek jelei már mutatkoznak az abortusz, az egyneműek házassága és a genderelmélet terjedésén is. Ha azt a csúnya szót kihagyta volna, a „szétdobálót”, ami nem Parlamentbe való téma, és a liberalizmusra, mint tévtanításra mutatott volna, nem hagyott volna ennyi támadási felületet. Soros, mint maga a sátán nem hangzott el, ez a baloldali média hazugsága. De igenis sátáni terv létezhet, hiszen „Az egész világ a gonosz hatalmában van”a Szentírás szerint. Nagyon lehetséges, hogy a gonosz hatalmában van a család szétrombolásán túl, az erőszakos migráns betelepítés Európába, mely minden előrejelzés szerint gyökeresen átalakítja a földrészt.

Késői következményként lehet ezután már csak múlt időben beszélhetünk a keresztény Európáról.

Ezt tényleg nem hagyhatjuk szó nélkül!

A nemzeti+keresztény és a liberális

  „István a király” liberális átértelmezése

Augusztus 20-a Magyarországon Szent István egykori tettéről szól, arról az államalapításról, ami a kereszténység útjára állította az országot. Nem volt ez mindig így. A szocializmus éveiben, célzottan visszaszorították az akkori kormányok a nemzeti és keresztény érzést. Ennek következményeként beállt egy amnézia a Szent István-i örökségről, elfelejtettük, hogy majdnem 2000 évig keresztény ország voltunk. Ennek volt előzménye Szent István királyunk küzdelme a pogány örökséggel. Erre emlékeztetett bennünket Szörényi-Bródy remekműve, az István a király rockopera, mely műfaj a XX. században jelent meg. A szerzőpáros szinte zseniálisan ráérzett arra, hogy most már más idők következnek, így vált a rendszerváltás nyitányává az 1983-ban bemutatott rockopera, az István a király. A műnek óriási hatása volt, szinte robbant. Felszakította az elnyomott érzelmeket, felnyitotta a csukott szemeket, megszüntette az amnéziát. Az emberek többsége katartikus élményt élt át, amikor megnézte a rockoperát, ami a szabadság érzését adta. Hozott egy rácsodálkozást, hogy nekünk, magyaroknak is van nemzettörténetünk, van Szent koronánk, és van István királyunk, akinek az európai kultúrába való betagolódásunkat, és keresztény örökségünket köszönhetjük. Mi volt a domináns érzés a mű látásakor? A tiszta, a felemelő, az euforikus, és a szabadság érzése.

2013. augusztus 20-án, Alföldi Róbert rendezésében, István a király azt mutatta meg nekünk, hogy létezik egy másik, egy ezzel ellentétes látásmód Magyarországon. Alföldi elhagyva az István korabeli kosztümöket, modern XX. századi ruhába öltöztette szereplőit, amivel jelezte, hogy mondanivalója jelenkori életünkre is érvényes. A darab a szimbolizmus nyelvén azt közvetítette, hogy felesleges István királyt és fő törekvését, a kereszténység útját ünnepelnünk, mert a rabságot hozta el nekünk. Már a bemutatás helyszíne is szimbolikus a szegedi Dóm téren, Isten temploma előtt. Itt mutat fricskát neki és rombolja a hitet, hogy Isten országa a szabadság volna. 

Amikor egyforma szürke öltönybe öltözteti Koppányt és Istvánt, amikor István négykézláb araszol a földön Istenhez fohászkodva, ezzel egyrészt azt mondja, a pogány és a szent között nincs különbség. Másrészt alávetettségben élsz, egy felettes hatalom önkényeskedik fölötted (ti. Isten). Ez szinkronban van azzal a XX. századi posztmodern és liberális gondolkodással, ami azt mondja „minden virág virágozhat”, minden egyenértékű, a pogány vallások és a kereszténység között nincs különbség. Sok igazság van, ez is igaz és az is igaz, a kereszténység csak egy vallás a többi között. A „fölöttes hatalom” felfogás nem új keletű, már megjelenik Hegelnél, a 20. században pedig legközismertebben C.G. Jungnál és Rudolf Steinernél. Ez szinkronban van azzal is, amikor a kígyó azt mondja a Paradicsomban, hogy szakadjatok el Istentől, ti is „istenek vagytok”, amivel megfordítja a szabadság fogalmát. Az Evangélium szerint ugyanis „Ahol Krisztus lelke, ott a szabadság”. Az Alföldi darab pedig azt közvetíti, hogy ahol Isten, ott rabság van. Ennek legszimbolikusabb képe a Szent korona, mint rabrács és a belé zárt emberek a darab, záró képében.

Alföldi ki akar bennünket ábrándítani abból, hogy amit 1983-ban láttunk, és amit István tett, az tiszta, felemelő volt és szabadságot adott. Azt akarja mondani: ez nem az, aminek hittétek, mert itt csak vér, gyilok és gyűlölet van. Hatásos eszközt talál mondanivalójához, gyakran a mediatizált, média agresszivitás képeivel élve. Folyik a vér, illetve a piros festék minden mennyiségben, a jelenetek horrorisztikusak és egyben parodisztikusak. Lásd. a vonagló véres tömeg, a véres sámán, a lefejezett ló,amiből látványosan, naturalisztikusan folyik a piros festék. Ezt nevetés nélkül a közönség sem tudta megállni Szegeden, már-már Tarantino fanyar és gunyoros horror világát idézi. Sok ötlet van benne, hiszen Alföldi tehetséges, kreatív alkotó. Játszik, mint a gyerek, és azt az érzetet kelti, hogy gúnyosan mosolyog a háttérben. A darab nevezhető zenés pamfletnek is, mert a néha csujjogató tánckar, az énekléssel próbálkozó színészek játéka nem nevezhető rock operának, ami egykor volt. A Trabantból kilépő régi szereplők bohókás tétovasága, a napszemüveges rendőrök bizarrsága, a punk fejű sámán, csorgó piros festékkel a fején, a szürke öltönyös négykézláb mászó István király, a szentség, a szent emlék eltávolítására tett hatásos kísérlet. Míg a 83-as bemutatás visszavezetés volt Istenhez, addig az Alföldi 2013-as rendezés az eltávolítást szolgálja. Az előző felemelt, az utóbbi a mélybe taszított. Katarzis helyett vér és döghalál. Még a liberális filozófus Heller Ágnes is azt mondta Nietzsche munkásságáról, aki a Zarathusztrában megírta az Evangélium pamfletjét: „A kreatív tehetség sem tehet semmissé erkölcsöt és morált.”

A szimbolizmus itt, az európai kultúra legfőbb szimbólumának, a Kereszt értelmének megfordítását célozta meg. A Kereszt mindig is az élet jelképe volt. Az üdvtörténet szerint, Jézus kereszthalálával szerzett nekünk örök életet. Ő a híd, csak „általa” juthatunk vissza a Teremtőhöz. Ennek értelmében a pogányság az emberi lélek halálát jelenti, mert nincs Megváltója, aki örök életet adjon neki. Alföldi ezt fordítja meg abban a szimbolikus jelenetben, amikor a kereszttel döfik át az embereket. Ezzel a horrorisztikus és naturalisztikus jelenettel azt mondja, hogy a kereszt a halál, a halálosztó, a gyilkos hatalom jelképe. A kép megint csak Tarantino-t idézi (lásd. Született gyilkosok), és a médiával elkábított fiatalság nagy részének mind a tartalom, mind a megjelenítés tetszik. 

Amikor a 83-as itthoni bemutatás után, egy történelmi esemény színhelyén Spanyolországban is bemutatták a darabot, ott is eufóriát váltott ki. Azt mondták, ezt a nehéz múlt emlékét őrző helyet ez a rock opera megszentelte. Az Alföldi bemutatás láttán most, a megszentelés helyett a meggyalázás juthat eszünkbe. Nesze nektek, keresztény érzület! Nesze nektek nemzeti érzés! Alföldi csak önmagát adta, mert ő a korszellem, a „posztmodern és liberális toleráns” tudat egyik képviselője. A posztmodern liberális tolerancia nem épít, hanem rombol, mert nincsenek morális értékei. A darabban van polgárpukkasztás, kreatív játék és saját liberális filozófia, ami Nyugat Európa domináns gondolkodásmódját tükrözi. Benne van a posztmodern és liberális szinkretizmus, az álságos békevágy, ami az antagonisztikus ellentétet egyenlőnek látja. Ezt sugallja az „unom a politikát” kihangsúlyozása, a pogány és a keresztény, a politikai bal és a jobb oldal egy kalitkába zártsága. Ezzel a maga hit nélküli, posztmodern liberális toleráns módján azt mondja: legyen béke már. 

Miután Istent kiiktatta, a nemzeti és keresztény érzelmeket megszüntette, vajon békét remélni, lehet e?