Biblikus vitairat: Gondolatok a "Testről és Lélekről"

Biblikus vitairat: Gondolatok a "Testről és Lélekről": Gondolatok a „Testről és Lélekről” Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, ...

Gondolatok a "Testről és Lélekről"

Gondolatok a „Testről és Lélekről”

Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, sok kritika jelent meg, de egyik sem gondolt arra a jelentés tartalomra, amit a jelen írás feltár. Vajon az ökumenikus zsűri által miért kapta meg a filmkritikusok díját is? Ez arra utal, hogy valami olyanra talált a film, ami sokak életérzését hordozza. Bár a ’70-es években játszódik, a probléma ma élőbb, mint valaha, sőt magasabb szintre lépett, ami már mindannyiunk számára érezhető. Lehet azonban, hogy csak az érzelmek szintjén, és még nem tudatosult, félünk megfogalmazni, azért nem jelenik meg a kritikákban. Művészi szinten beszél el valamit, ami hat a tudatalattira, de szavaink még nincsenek rá. Úgy gondoljuk, hogy ez a film látlelet a XX. és XXI. század emberéről, aki a Testet és a Lelket elszakította egymástól, a Testet emelte piedesztálra, Lélek nélkül. A film bemutatja ezt a sivár állapotot, mégis ennek legyőzéséről is szól. 

Vágóhíd, és ami erről eszünkbe jut

Már a helyszín, a vágóhíd véres világa, a tömegével leölt barmok látványa, e tocsogó vérben való napi jelenlét is a lélektelenségről beszél. Miközben nézzük a borzalmas naturalista valóságot, az állatok vérének ömlését, halk indiai hangtál szól, aláfestő zeneként. A keleti filozófia, az állatok leölését bűnnek mondja, a szarvasmarha meg egyenesen szent állat, aki ezt megöli, rossz karmára számíthat. E keleti valláselmélet, már a XIX. századtól bekerült a nyugati filozófiába, és a XX. századi pszichológiába, ami folyamatosan változtatta a gondolkodást.  A keresztény gondolat „az ember a természet ura” helyett, az „ember a természet része”, keleti vallási tétel kezdett uralkodni. Ehhez társult az „is”, „is” keleti felfogás, a keresztény „vagy”, „vagy” helyett. Tehát az igaz-hamis, jó-rossz keresztény morális meghatározottság helyett! Ez nagy részben hozzájárult a posztmodern és liberális tolerancia kialakulásához, mely nélkülözi a keresztény értelemben vett, morális kategóriákat. E szerint minden virág virágozhat, ez is jó, meg az is jó. Csak tolerancia és humánum, morális támasz nélkül. Jürgen Habermas német marxista szociológus azt mondta, a Ratzinger bíborossal folytatott vitában, hogy a liberális demokráciából hiányzik a morál. A New York-i Jonathan Haidt, a társas kapcsolatok pszichológusa, meglepő eredményre jutott a liberális és konzervatív morál alappillérjeiről. Bestseller könyvében azt kutatta, hogy a „Jó emberek miért megosztottak a politika és vallás által?”A konzervatívnak nem nevezhető, ateista világképű pszichológus azt találta, hogy a liberális erkölcs alapja hiányos. A konzervatívok szélesebb erkölcsi platformon állnak, mint a liberálisok. Míg a liberálisoknál 3 alappillért talált, addig a konzervatívok 6 erkölcsi alappillérrel rendelkeznek. A törődés/bántalmazás, az igazságosság/méltányosság, a szabadság/elnyomás mellett, a konzervatívok még hárommal több morális dimenzióban gondolkodnak. Ezek: a lojalitás/hűtlenség, tekintély/tisztelet, szentség/tisztátalanság morális dimenziói. Vitatkozva Heidt azon tételével, miszerint a liberálisok is rendelkeznek a szabadság morális értékével, azt látjuk, hogy abba beletartozik, a „vágyak szabad pluralitása”, így a szabadság terén csak a konzervatívok rendelkeznek erkölcsi alappillérrel. A konzervatív szabadságeszményben ugyanis a tisztaságra törekvés áll a középpontban. A konzervatívok értékei, mint pl. a házastársi hűség, tisztelet az idősebbek iránt, a szexuális kapcsolat tisztasága, felülírja a szabadság liberális értelmezését. Az is vélelmezhető, hogy miután a liberálisok erkölcsi alapja hiányos, ez gátolja a konzervatívok megértését, míg fordítva nem igaz.[1]      

 De térjünk vissza a filmhez. A vágóhídi környezet ilyen bemutatása csupán a liberális toleranciának, humánumnak azt a szintemelkedését jelzi a gondolkodásban, ami a film nézőjében lelkiismeret-furdalást ébreszt. Nyugaton, a keleti gyökerű, liberális humanizmus indította el az állatvédő mozgalmakat, ami például hazánkban a libatömés elleni negatív kampányban mutatkozott meg. Látható a vegetarianizmus terjedésében is, holott a keresztény kultúra szerint az állat és növényvilág az ember fenntartására teremtetett, mert semmi sem megvetendő, ami Isten teremtménye. A Biblia téves tanításnak mondja a húsevés tilalmát, ami vallási elméletekkel kapcsolódik egybe. Valószínű a film rendezőjének a naturalisztikus jelenetekkel a lelkiismeret-furdalás keltése volt a célja, ami hatásosnak bizonyult az ezoterikus, liberális és posztmodern tolerancia világtrendjében. Ez is hozzájárulhatott az ökumenikus sikerhez. Persze lehetne tekinteni fogyasztói társadalmunk kritikájának is a nagyüzemi húsfeldolgozás bemutatását, de a keleti hangtállal aláfestve, mégsem tekinthetjük annak. Finom, művészi eszközökkel azt akarta mondani, hogy mennyire lélektelenül, nem humánus módon cselekszik a nyugati keresztény kultúrában élő ember. Az ezoterizált és liberalizált Nyugat ítészei pedig értették.

A korrupció, ami nem korrupció?

Érinti a korrupció témáját is, ami megint csak földünk érdeklődésének középpontjában áll. A világ már egyre nehezebben tűri a korrupciót, a politikusok bukásának ez a leggyakoribb oka. Sokszor a politikai ellenzék ott is korrupciót kiált, ahol ez nem található, mert tudja, ezzel lehet a legnagyobb népharagot kiváltani, hiszen az emberi irigységre épít. Nem csoda, hogy Enyedi Ildikót rögtön erről faggatták a külföldi riporterek, holott a film egy pici jelenetéről van szó. A kérdés arra vonatkozott, hogy a rendőrkorrupció bizonyára kormánykritika volt. A rendezőnő azt mondta, ebben élünk, de a film a szocializmusban játszódik. Miután a rendőrséget kihívták a bugató por ellopása kapcsán, az igazgató nejlon szatyorba húst csomagoltat a nyomozó számára, búcsúzóul, ami a második látogatáskor is megismétlődik. Kérdés, vajon valóban korrupcióról beszélhetünk e, ebben az esetben? Történt e itt lefizetés, valami előny szerzés érdekében? A válaszunk az, hogy nem. A szokásos „repi” ajándékról volt szó, ami a mai napig szokásban van nagyon sok cégnél, de ennek nincs tétje, inkább figyelmesség, ahogy otthon mi is csomagolunk a kedves vendégnek távozáskor. Igaz, a pszichológus nem kapott, így a kérdés nyitva marad.    

A Test cselekedetei

Mégsem ezekről kell itt szólnunk. A vágóhídi környezet, azaz mint munkahely dolgozóiról, és az ott történt eseményekről van szó, mely hordozza a mondanivalót. Szerencsére nem naturalisztikusan ábrázolva, de végig a Test cselekedeteiről beszél az eseményekben. Látszólag ezek mellékes történések, mégsem véletlen, mi veszi körbe ezt a szerelmi történetet. A Testről, és az elsekélyesedett párkapcsolatról szól a bugató por ellopása, a „falu bikájának” megjelenése, a HR-es és feleségének ügye, sőt az igazgató előélete, a szexis pszichológusnő feltűnése és célzott kérdései, a takarítónő jó tanácsai Máriának, az autista jegyeket hordozó főszereplőnek. A HR-es megkérdezi az igazgatót, hogy neki is megvolt-e Jutka a felesége, mert a fél üzemmel lefeküdt már, sőt most is csalja a falu bikájával, az új dolgozóval. Ő maga, - amikor a testre feszülő ruhában és vörösre festett érzéki ajkakkal megjelenik a csinos pszichológusnő, - azt mondja: „De meghúznám!”. Az igazgató mögött is számtalan kaland, rövid életű testi kapcsolat áll, és utólag megjegyzi: „A kevesebb több lett volna!” A pszichológust majd felfalja a szemével, még a szerelem bontakozásának idején is, ágyba bújik egy nővel, bár lelki értelemben nincs hozzá semmi köze, nem is akar tőle semmit, csak éppen a Test cselekményét. Mégis, Ő már valójában belefáradt a sekélyes testiségbe, így válik alkalmassá az igazi kapcsolatra, aminek kibontakozását várjuk a filmben. A sokat megélt takarítónő testre feszülő ruha hordására biztatja Máriát, ha férfit akar fogni. A főszereplőnő pornót néz, hogy tréningezze magát a párkapcsolatra, azt hiszi ez a szerelem. A pszichológusnő kényes kérdéseket tesz fel a szexuális életre vonatkozóan, ami nem is csoda, hiszen a bugató por ellopásáról akar információkat szerezni. Megkérdezi a munkatársak álmait, és nyilván az álomban megjelenő szexualitásra kíváncsi. Váratlanul azonban megjelenik a Lélek cselekedte is, az igazgató és a minőségellenőr Mária, szarvas álmai kapcsán. Mindketten azt álmodják, hogy szarvasként élnek együtt egy idilli erdőben, forrásvizet isznak, összeér az orruk, ám ebből hiányzik a Test cselekménye, hiába várja a pszichológus a szarvas és az ünő párosodását. Itt felcsillan a remény, hogy mégsem minden a Test cselekményeiről szól az életben.

A felsorolt Test cselekményei, melyek körbeveszik a szarvas kapcsolati lélekpár történetét, emlékeztethetnek bennünket a nagy vihart kavart Miskolczi Miklós könyvére. Időben is közel van egymáshoz a filmtörténet, és a szociográfiai könyv születése. A „Színlelni boldog szeretőt”, 1981/82-ben íródott, majd követte a „Hazudni boldog hitvest” 1985-ben. Mindkettő a külső kapcsolatokkal terhelt házasságról, a párkapcsolatok elsekélyesedéséről, a Lélek nélküli Testi kapcsolatok előretöréséről szól. Ne gondoljuk azonban, hogy ez magyar jelenség, és a szocializmus terméke csupán. Igaz, hogy a szocializmusban a kereszténységet, az istentudatot elnyomták, de a vasfüggönyön túl, ugyanezt vitte végbe a liberalizmus terjedése. Sőt, a probléma sokkal korábbi. Visszamehetnénk egészen a Felvilágosodásig, amikor először indult meg a támadás a keresztény egyházak, és keresztény morális világrend ellen. Mégis a XIX. századi filozófiában gyorsultak fel a dolgok, amikor Nietzsche kijelenti, hogy „Isten halott!” Kortársai, és az utána következő filozófus nemzedékek, a Test és a Lélek elszakításán dolgoztak. A Lelket a szellemmel kezdték helyettesíteni, így könnyebb volt az elszakítás. Mindezzel a keresztény dualitás elvet támadták meg. Szent Pál, a Test és a Lélek együttes létéről beszél, az emberi testben. Testi létemben „mást érzek tagjaimban”- mondja -, mint amit a morál, azaz a lelkiség kíván, és ezt a kettőt kell összehangolni. Szól a „Testi ember” és a „Lelki ember” különbségéről, ahol a cél az „újjászületett ember”, azaz a lelki szint elérése, a jézusi megváltás által. A XX. században megvetett Biblia ezt írja: „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás”.(Gal 5,19) „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13.)

Korunk azonban a Lelket letagadta, csupán a Testi ember szintjén kezdett élni. Később az elv bekerült a művészetekbe, ahol populáris szinten terjedt tovább a mindennapi gondolkodás felé. Ennek következményei lettek a „Test felszabadító” mozgalmak, a XX. század elején. Előtérbe került a „Test önrendelkezési joga”, mindez a „természetes- természetellenes”, „jó-rossz” keresztény morál fogalmak elvetésével párosult. Ez a gondolkodásmód a posztmodern és liberális világtrend alapkövét jelenti. Ennek lett következménye a homoszexuális jogok kiterjesztése, az azonos neműek házasságának követelése. Az indok szerint a heteroszexuális párkapcsolat nem természetesebb, mint az azonos neműeké, ez csupán előítélet. Szerintük ezzel a Test joga sérül. Mindez pedig nem más, mint a liberális szabadságértelmezés. Tehát Heidt megállapítása sántít, miszerint a liberálisok is rendelkeznek erkölcsi pillérrel a szabadság terén. Ez a keresztény morális értékekkel szemben áll. A morális értékek elvesztése nagymértékben hozzájárul mind a mai napig, a házasság válságához.

Győz a Lélek vagy mégsem?

A Test cselekményeinek problémáját hozza felszínre a „Testről és Lélekről” című film. De a gyönyörű agancsú szarvas és párja, a békés természetben megjelenő képei adják a reményt. Mégsem lehet megfeledkezni a Lélekről! A szarvas jelentése lélekvezető a magyar mondakörben. A magyar ősvallásban a szarvas, transzcendens tulajdonság hordozója, tehát valami lelki dolog. Itt két sérült ember találkozik, egy autista nő, és egy félig béna férfi. A nő magában hordozza az autista magányt, azt is mondhatnánk, szeretet betegsége van. A statisztikák szerint, az autisták száma egyre nő. Máriát a tisztaságmánia, rendmánia, kényszeres precizitás, a szabályok szó szerinti értelmezése, egy részképesség, jelesül a memória túlfejlettsége, és a vészes emberi kapcsolódási képtelenség, az érzelem nélküliség jellemzi. Mai kritika, hogy az autizmus nem betegség, csupán a létezés egy módja. A liberális szabadságeszmény szerint, ahogy vannak plurális együttélési formák, úgy lehet olyan élet, mely nem akar másokkal kapcsolatot. Megszületett az érzelemmentes, a szeretet nélküli ember. Társadalmi látlelet, a beteg társadalom jelképe az autista Mária. Mégis meggyógyul, lelki társra talál.  Az emberek többsége belefáradt már a sekélyes kapcsolatokba, a Lélek nélküli Test cselekedeteibe, ezért is lehetett sikere ennek a filmnek. Súlyos következménye a házasulási kedv elvesztése, a „gyermeknélküli kultúra”, ahogy Fukuyama, az amerikai közgazdász írta. Egy évszázada tart ez a folyamat, most már a társadalmi trendben váltás következik, vagy az elbeszélés itt megszakad. A rendező fricskája, hogy a film egy hosszú, szexuális aktussal zárul. A liberális gondolkodás ezt a boldog beteljesülésként értékeli, de hátha mást akart ezzel üzenni a rendező? A konzervatívok számára mindenesetre, ez újra a Test cselekményéről regél.

Minderről szól e film.    

                                

---

[1] Szabados Ádám PhD doktorandusz, hasonló véleményre jut a liberális erkölcs hiányzó pilléreinek következményeiről, miközben elemzi J. Haidt kutatását a DIVINITY teológiai honlapján. 

Biblikus vitairat: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Biblikus vitairat: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban: Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban Változik a világtrend. Ha egy nagyhatalom elnöke azt mondja, hogy tud a keresztények ...

Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Keresztény elnyomás és PC nyelv a tudományokban

Változik a világtrend. Ha egy nagyhatalom elnöke azt mondja, hogy tud a keresztények háttérbe szorításáról és ezen a helyzeten változtatni fog, akkor egy világtrend változhat meg. Trump azt mondta:

 „Ha muszlim voltál bejöhettél Amerikába, de ha keresztény voltál, majdnem lehetetlen volt. Nagyon, nagyon nem volt fair! Így mi most segíteni fogunk nekik.”

Miért is mondható, hogy a kereszténység eddig el volt nyomva? Itt az iszlamizáció veszélye vetette fel a problémát, holott az igen régi. Az iszlám riadalom csak ráirányította a figyelmet arra, hogy Európa kezdett beleveszni a keresztény morál nélküli liberális toleranciájába, abba az álhumanizmusba, mely Isten nélkül való. Ennek az ideológiának a kiépülése és a kereszténység elnyomása főként XIX. századi előzményekre és a XX. századi kivirágzására vezethető vissza. A gyarmatosításokkal kezdődött, amikor a keleti vallás a hódítók kultúrájába behatolt. A hódítók hazahozták a meghódítottak vallási könyveit, amit beépítettek a nyugati tudományokba. Hegel a hinduizmust, Schopenhauer a buddhizmust fordította le a filozófia nyelvére. Az archaikus tanok felélesztését folytatta Nietzsche a görög Dionüszosz elv és a perzsa vallás beépítésével a Zarathusztrában. A XX. század elején C. G. Jung az archaikus tanokat lefordította a pszichológia nyelvére, mely ma is több irányzatában az önmegváltás keleti copingjában van. A vallástudomány kialakulása már a keleti könyvek behozásával megkezdődött. A kereszténység legyőzésére jött létre és a mai napig fő célja, hogy keresztény szempontból ne lehessen a vallásokat elemezni. Később ez az elv, minden tudományra kiterjedt, melyek létrehozták már a XX. században a Politikailag Korrekt (PC) beszédmódot. Hozzájárult mindehhez a múlt század elején Mircea Eliade román valláskutató, aki a „szent dialektikája” elméletét alkotta meg. Ez visszatér a posztmodern liberális gondolkodásban, mely azt mondja, minden vallás egyenlő, minden megváltáskeresést egyenlőnek fogadunk el. Jézus diszkriminálása történt meg ezzel, aki azt mondta” Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Csak „általam” juthattok az Atyához, nincs tehát sok út és sok igazság, ahogy ezt a mai keresztény ellenes liberális posztmodern világrend mondja. Eliade egyenlővé tette az archaikus vallásokat a zsidó-kereszténységgel, a „Világfa” eggyé olvadt a „Kereszttel”. Az ókortudósok munkáiban a „Közel-kelet mítoszai”között egy mítosz lett a zsidó üdvtörténet, az ugariti, hettita, egyiptomi mítoszok között.  C. G. Jung Kelet-Nyugat egyesítését tűzte ki célul, ami a XX. században megvalósult, ennek következménye lett a posztmodern „anything goes”, és a mai PC nyelv, ahogy a tudományokban ez jól nyomon követhető. Jan Assmann egyiptológus folytatta a munkát, amikor meghirdette „Egyiptom méltóságának visszaadását”. Ez egyet jelent a kereszténység tagadásával. A Bibliában ugyanis Egyiptom „mind valós, mind átvitt értelemben” a bűn neve, mert a bálványok és tanaik imádását jelenti. Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Chicagóban, 1993-ban a Világvallások Parlamentjén írásba foglalták, miszerint „eddig a kereszténység agresszív módon az elsőségre tört, de ennek vége, minden vallás egyenlő”. Most úgy látszik, Trump győzelmével ennek a világrendnek lesz vége, mely megtűrte ugyan a kereszténységet, de azt már nem lehetett mondani, hogy egyetemes, sem azt, hogy Jézus a világ Megváltója. Buddha, Jézus és Mohamed egy szintre került, egyenlő vallási tanítók, de Jézus, mint Megváltó szóba sem jöhetett.

A PC beszédmód általánosan bevett a humán tudományokban, mely segít az egyenértékűségi képzet alátámasztásában. Az erkölcsi tankönyvekben együtt találhatók az Apollóni szabályok, Jézus morális tanításai és Buddha aranymondásai. Jelen van a vallástudományban, ahol nem lehet keresztény szempontból elemezni egyetlen más vallást sem. A néprajzban, ahol a táltos, a sámán, a „mágikus/vallási specialista”, a „mediátor” a „kommunikációs szakember egy –egy típusa” és nem lehet keresztény néprajzot művelni. A bibliakritika tudományában, ahol nem lehet azt mondani, hogy a Biblia, Isten ihletett igéje. Mózes sem felel meg a posztmodern liberális toleranciának, mert különválasztotta a jót a rossztól, az assmanni egyiptológiában pejoratív megjelölést kap. Így a kor kiiktatta a „bálvány”, „pogány” szavakat a tudományokból és a mindennapi közbeszédből, nehogy valamilyen érzékenységet megsértsünk. A pogány tanok „bölcsességgé” változtak, mert mindezt megelőzte az értékek átértékelése. Az egyiptomi „fekete mágia” megnevezés még elfogadott volt hazánkban, a ’70-es években, de mára a „mágikus megsemmisítés” nevet kapta. Az „okkult tanok” helyett, ma a PC jegyében, az „ókori bölcsesség” szót használják. A Bibliában tiltott „jel” ill. „jegymagyarázat”, amit a mágusiskolákban tanítottak Babilonban, az előkelő „szemiotika” nevet kapta.  A bálványimádó kultuszok kora, „aranykor” lett. Az „ég seregeivel”, a „gonosz szellemekkel” való Bibliában tiltott érintkezés, az „ég és föld közötti nagyszerű kapcsolattá” változott. Az okkult gyakorlatokat végző „extatikusok”, „mágusok”, „guruk”, a keresztény szentekkel lettek egyenlők. A vallási ismertető könyvekben, a „mágus”, a „táltos” a „szent egy típusa” lett. Babilon mágusai, és népeinek helyei, ahol az okkult ás áldozati szertartásokat végezték, „szent helyek” lettek. Az indiai istenek önmegváltás gyakorlatai, mint a meditáció és jóga, bölcsesség és egészség megőrző technikák lettek Európában. Az „idegen istenek” tanai „szent könyvek” lettek a tudományos nyelvezetben. A Szentírás viszont „nagy narráció” a posztmodernben és „mítosz”az ókortudományban. A bűn helyett bevezették a „tapasztalat”buddhista értelmezését, a „test joga” feminista megjelölést. A „természetes”-„természetellenes” fogalma „előítélet” lett. Az „igaz-hamis”, „jó-rossz” keresztény kategóriák helyett a „sok igazság”, „minden megy” posztmodern szóhasználat jött divatba. A „vagy-vagy” helyébe az „is-is” keleti szóhasználata és kultúrája lépett. Az „igaz vallás” helyett, a „mindegyik egyenlő mértékben igaz”. A többi biblikus fogalommal együtt (pogány, bálvány, okkult) kiiktatták a „tévtan” szót is, mert a Biblia megszűnt viszonyítási alap lenni. Az isteni megváltás helyett, az önmegváltás módozatai lettek elfogadottak, ami főként a pszichológiában, legdominánsabban a transzperszonális pszichológiában lett tanagyag. A „relativitás, kötelező tanagyag lett”, ahogy ezt Fukuyama már korábban megírta Amerikában. A PC szabályai szerint, ezzel nem sértünk meg más vallásokat. A kereszténység sérelme senkinek fel sem tűnt. A liberális tolerancia és álhumanizmus elterjesztette, hogy „minden nép ugyanazt az Istent imádja, csak más nyelvezettel”. Az sem tűnt fel senkinek, hogy nemcsak az isten nevek mások, de az istenkép és a tanítások is eltérnek, és hogy a Biblia éppen ez „idegen istenek” imádatáról beszél, mint legfőbb bűnről. A PC nyelv védősátora alatt, korunkban győzött Egyiptom és Babilon, ami a Jelenések könyvében mégis legyőzetik.                        

Mi a baj a Politikailag Korrekt (PC) nyelvvel? Hiányzik belőle a keresztény morál, mely megkülönböztette az igazat, a hamistól, a jót a rossztól. Semleges név választása, nem más, mint a hamis álhumanizmus, mert az „Isten nélkül is jók vagyunk” vallását hozta a világba. Míg az elején voltak benne hasznos, humánus dolgok, mára a józanész elvesztése fenyeget. Nemcsak nyelvhasználat, ideológia is egyben. Ennek késői következménye az abortuszok, a nemek egybemosása, a nemi identitás váltások divatja, az azonos neműek házassága, a „transzneműek mosdója”, mint a Trump előtti világrend jelképe. A gender elméletben az anya helyett, a „terhes személy” megjelölés lenne az új PC. nyelv. Mindennek oka a kereszténység elnyomása, a Biblia, mint viszonyítási alap megszüntetése.

Reméljük, Trump lavinája, magával sodorja mindezt és végre a kereszténység elfoglalhatja méltó helyét a világban és újra lehet keresztény tudományokat is művelni, Jézus újra a világ, egyetemes Megváltója lehet. Az iszlám hangosan, illegálisan, terrorral, erőszakkal érkezik, hogy felfigyeljünk arra, ami csendben, legálisan, rejtetten a tolerancia és az álhumanizmus képében PC nyelven érkezett kereszténységünk ellen.