Gondolatok a „Testről és Lélekről”
Enyedi Ildikó új filmjéről, a Testről
és Lélekről, ami a Berlinárén Arany Medve díjat kapott, sok kritika jelent meg,
de egyik sem gondolt arra a jelentés tartalomra, amit a jelen írás feltár.
Vajon az ökumenikus zsűri által miért kapta meg a filmkritikusok díját is? Ez
arra utal, hogy valami olyanra talált a film, ami sokak életérzését hordozza.
Bár a ’70-es években játszódik, a probléma ma élőbb, mint valaha, sőt magasabb
szintre lépett, ami már mindannyiunk számára érezhető. Lehet azonban, hogy csak
az érzelmek szintjén, és még nem tudatosult, félünk megfogalmazni, azért nem
jelenik meg a kritikákban. Művészi szinten beszél el valamit, ami hat a
tudatalattira, de szavaink még nincsenek rá. Úgy gondoljuk, hogy ez a film
látlelet a XX. és XXI. század emberéről, aki a Testet és a Lelket elszakította
egymástól, a Testet emelte piedesztálra, Lélek nélkül. A film bemutatja ezt a
sivár állapotot, mégis ennek legyőzéséről is szól.
Vágóhíd, és ami erről eszünkbe jut
Már a helyszín, a vágóhíd véres
világa, a tömegével leölt barmok látványa, e tocsogó vérben való napi jelenlét
is a lélektelenségről beszél.
Miközben nézzük a borzalmas naturalista valóságot, az állatok vérének ömlését,
halk indiai hangtál szól, aláfestő zeneként. A keleti filozófia, az állatok
leölését bűnnek mondja, a szarvasmarha meg egyenesen szent állat, aki ezt megöli,
rossz karmára számíthat. E keleti valláselmélet, már a XIX. századtól bekerült
a nyugati filozófiába, és a XX. századi pszichológiába, ami folyamatosan
változtatta a gondolkodást. A keresztény
gondolat „az ember a természet ura” helyett, az „ember a természet része”,
keleti vallási tétel kezdett uralkodni. Ehhez társult az „is”, „is” keleti
felfogás, a keresztény „vagy”, „vagy” helyett. Tehát az igaz-hamis, jó-rossz
keresztény morális meghatározottság helyett! Ez nagy részben hozzájárult a
posztmodern és liberális tolerancia kialakulásához, mely nélkülözi a keresztény
értelemben vett, morális kategóriákat. E szerint minden virág virágozhat, ez is
jó, meg az is jó. Csak tolerancia és humánum, morális támasz nélkül. Jürgen
Habermas német marxista szociológus azt mondta, a Ratzinger bíborossal
folytatott vitában, hogy a liberális demokráciából hiányzik a morál. A New
York-i Jonathan Haidt, a társas kapcsolatok pszichológusa, meglepő eredményre
jutott a liberális és konzervatív morál alappillérjeiről. Bestseller könyvében
azt kutatta, hogy a „Jó emberek miért megosztottak a politika és vallás
által?”A konzervatívnak nem nevezhető, ateista világképű pszichológus azt
találta, hogy a liberális erkölcs alapja hiányos. A konzervatívok szélesebb
erkölcsi platformon állnak, mint a liberálisok. Míg a liberálisoknál 3
alappillért talált, addig a konzervatívok 6 erkölcsi alappillérrel
rendelkeznek. A törődés/bántalmazás, az igazságosság/méltányosság, a
szabadság/elnyomás mellett, a konzervatívok még hárommal több morális
dimenzióban gondolkodnak. Ezek: a lojalitás/hűtlenség, tekintély/tisztelet,
szentség/tisztátalanság morális dimenziói. Vitatkozva Heidt azon tételével,
miszerint a liberálisok is rendelkeznek a szabadság morális értékével, azt
látjuk, hogy abba beletartozik, a „vágyak szabad pluralitása”, így a szabadság
terén csak a konzervatívok rendelkeznek erkölcsi alappillérrel. A konzervatív
szabadságeszményben ugyanis a tisztaságra törekvés áll a középpontban. A
konzervatívok értékei, mint pl. a házastársi hűség, tisztelet az idősebbek
iránt, a szexuális kapcsolat tisztasága, felülírja a szabadság liberális
értelmezését. Az is vélelmezhető, hogy miután a liberálisok erkölcsi alapja
hiányos, ez gátolja a konzervatívok megértését, míg fordítva nem igaz.[1]
De térjünk vissza a filmhez. A vágóhídi
környezet ilyen bemutatása csupán a liberális toleranciának, humánumnak azt a
szintemelkedését jelzi a gondolkodásban, ami a film nézőjében lelkiismeret-furdalást ébreszt. Nyugaton, a keleti
gyökerű, liberális humanizmus indította el az állatvédő mozgalmakat, ami
például hazánkban a libatömés elleni negatív kampányban mutatkozott meg.
Látható a vegetarianizmus terjedésében is, holott a keresztény kultúra szerint
az állat és növényvilág az ember fenntartására teremtetett, mert semmi sem
megvetendő, ami Isten teremtménye. A Biblia téves tanításnak mondja a húsevés
tilalmát, ami vallási elméletekkel kapcsolódik egybe. Valószínű a film
rendezőjének a naturalisztikus jelenetekkel a lelkiismeret-furdalás keltése
volt a célja, ami hatásosnak bizonyult az ezoterikus, liberális és posztmodern
tolerancia világtrendjében. Ez is hozzájárulhatott az ökumenikus sikerhez.
Persze lehetne tekinteni fogyasztói társadalmunk kritikájának is a nagyüzemi
húsfeldolgozás bemutatását, de a keleti hangtállal aláfestve, mégsem
tekinthetjük annak. Finom, művészi eszközökkel azt akarta mondani, hogy
mennyire lélektelenül, nem humánus módon cselekszik a nyugati keresztény
kultúrában élő ember. Az ezoterizált és liberalizált Nyugat ítészei pedig értették.
A korrupció, ami nem korrupció?
Érinti a korrupció témáját is, ami
megint csak földünk érdeklődésének középpontjában áll. A világ már egyre
nehezebben tűri a korrupciót, a politikusok bukásának ez a leggyakoribb oka.
Sokszor a politikai ellenzék ott is korrupciót kiált, ahol ez nem található,
mert tudja, ezzel lehet a legnagyobb népharagot kiváltani, hiszen az emberi
irigységre épít. Nem csoda, hogy Enyedi Ildikót rögtön erről faggatták a
külföldi riporterek, holott a film egy pici jelenetéről van szó. A kérdés arra
vonatkozott, hogy a rendőrkorrupció bizonyára kormánykritika volt. A rendezőnő
azt mondta, ebben élünk, de a film a szocializmusban játszódik. Miután a
rendőrséget kihívták a bugató por ellopása kapcsán, az igazgató nejlon
szatyorba húst csomagoltat a nyomozó számára, búcsúzóul, ami a második
látogatáskor is megismétlődik. Kérdés, vajon valóban korrupcióról beszélhetünk
e, ebben az esetben? Történt e itt lefizetés, valami előny szerzés érdekében? A
válaszunk az, hogy nem. A szokásos „repi” ajándékról volt szó, ami a mai napig
szokásban van nagyon sok cégnél, de ennek nincs tétje, inkább figyelmesség,
ahogy otthon mi is csomagolunk a kedves vendégnek távozáskor. Igaz, a
pszichológus nem kapott, így a kérdés nyitva marad.
A Test cselekedetei
Mégsem ezekről kell itt szólnunk. A
vágóhídi környezet, azaz mint munkahely dolgozóiról, és az ott történt
eseményekről van szó, mely hordozza a mondanivalót. Szerencsére nem
naturalisztikusan ábrázolva, de végig a Test cselekedeteiről beszél az eseményekben.
Látszólag ezek mellékes történések, mégsem véletlen, mi veszi körbe ezt a
szerelmi történetet. A Testről, és az elsekélyesedett párkapcsolatról szól a
bugató por ellopása, a „falu bikájának” megjelenése, a HR-es és feleségének
ügye, sőt az igazgató előélete, a szexis pszichológusnő feltűnése és célzott
kérdései, a takarítónő jó tanácsai Máriának, az autista jegyeket hordozó
főszereplőnek. A HR-es megkérdezi az igazgatót, hogy neki is megvolt-e Jutka a felesége, mert a fél üzemmel
lefeküdt már, sőt most is csalja a falu bikájával, az új dolgozóval. Ő maga, -
amikor a testre feszülő ruhában és vörösre festett érzéki ajkakkal megjelenik a
csinos pszichológusnő, - azt mondja: „De meghúznám!”. Az igazgató mögött is
számtalan kaland, rövid életű testi kapcsolat áll, és utólag megjegyzi: „A
kevesebb több lett volna!” A pszichológust majd felfalja a szemével, még a
szerelem bontakozásának idején is, ágyba bújik egy nővel, bár lelki értelemben
nincs hozzá semmi köze, nem is akar tőle semmit, csak éppen a Test cselekményét.
Mégis, Ő már valójában belefáradt a sekélyes testiségbe, így válik alkalmassá
az igazi kapcsolatra, aminek kibontakozását várjuk a filmben. A sokat megélt
takarítónő testre feszülő ruha hordására biztatja Máriát, ha férfit akar fogni.
A főszereplőnő pornót néz, hogy tréningezze magát a párkapcsolatra, azt hiszi
ez a szerelem. A pszichológusnő kényes kérdéseket tesz fel a szexuális életre
vonatkozóan, ami nem is csoda, hiszen a bugató por ellopásáról akar
információkat szerezni. Megkérdezi a munkatársak álmait, és nyilván az álomban
megjelenő szexualitásra kíváncsi. Váratlanul azonban megjelenik a Lélek cselekedte is, az igazgató és a minőségellenőr
Mária, szarvas álmai kapcsán. Mindketten azt álmodják, hogy szarvasként élnek
együtt egy idilli erdőben, forrásvizet isznak, összeér az orruk, ám ebből
hiányzik a Test cselekménye, hiába várja a pszichológus a szarvas és az ünő
párosodását. Itt felcsillan a remény, hogy mégsem minden a Test cselekményeiről
szól az életben.
A felsorolt Test cselekményei, melyek
körbeveszik a szarvas kapcsolati lélekpár történetét, emlékeztethetnek
bennünket a nagy vihart kavart Miskolczi Miklós könyvére. Időben is közel van
egymáshoz a filmtörténet, és a szociográfiai könyv születése. A „Színlelni
boldog szeretőt”, 1981/82-ben íródott, majd követte a „Hazudni boldog hitvest”
1985-ben. Mindkettő a külső kapcsolatokkal terhelt házasságról, a
párkapcsolatok elsekélyesedéséről, a Lélek nélküli Testi kapcsolatok
előretöréséről szól. Ne gondoljuk azonban, hogy ez magyar jelenség, és a
szocializmus terméke csupán. Igaz, hogy a szocializmusban a kereszténységet, az
istentudatot elnyomták, de a vasfüggönyön túl, ugyanezt vitte végbe a
liberalizmus terjedése. Sőt, a
probléma sokkal korábbi. Visszamehetnénk egészen a Felvilágosodásig, amikor
először indult meg a támadás a keresztény egyházak, és keresztény morális világrend ellen. Mégis a XIX. századi
filozófiában gyorsultak fel a dolgok, amikor Nietzsche kijelenti, hogy „Isten
halott!” Kortársai, és az utána
következő filozófus nemzedékek, a Test és
a Lélek elszakításán dolgoztak. A Lelket a szellemmel kezdték
helyettesíteni, így könnyebb volt az elszakítás. Mindezzel a keresztény
dualitás elvet támadták meg. Szent Pál, a Test és a Lélek együttes létéről
beszél, az emberi testben. Testi létemben „mást érzek tagjaimban”- mondja -,
mint amit a morál, azaz a lelkiség kíván, és ezt a kettőt kell összehangolni.
Szól a „Testi ember” és a „Lelki ember” különbségéről, ahol a cél az
„újjászületett ember”, azaz a lelki szint elérése, a jézusi megváltás által. A
XX. században megvetett Biblia ezt írja: „A
testnek
cselekedetei
pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás”.(Gal 5,19) „Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test
cselekedeteit
a lélekkel megöldökölitek, éltek.”(Róm 8,13.)
Korunk azonban a Lelket letagadta,
csupán a Testi ember szintjén kezdett élni. Később az elv bekerült a
művészetekbe, ahol populáris szinten terjedt tovább a mindennapi gondolkodás
felé. Ennek következményei lettek a „Test felszabadító” mozgalmak, a XX. század
elején. Előtérbe került a „Test önrendelkezési joga”, mindez a „természetes-
természetellenes”, „jó-rossz” keresztény morál fogalmak elvetésével párosult.
Ez a gondolkodásmód a posztmodern és liberális világtrend alapkövét jelenti.
Ennek lett következménye a homoszexuális jogok kiterjesztése, az azonos neműek
házasságának követelése. Az indok szerint a heteroszexuális párkapcsolat nem
természetesebb, mint az azonos neműeké, ez csupán előítélet. Szerintük ezzel a
Test joga sérül. Mindez pedig nem más, mint a liberális szabadságértelmezés.
Tehát Heidt megállapítása sántít, miszerint a liberálisok is rendelkeznek
erkölcsi pillérrel a szabadság terén. Ez a keresztény morális értékekkel
szemben áll. A morális értékek elvesztése nagymértékben hozzájárul mind a mai
napig, a házasság válságához.
Győz a Lélek vagy mégsem?
A Test cselekményeinek problémáját
hozza felszínre a „Testről és Lélekről” című film. De a gyönyörű agancsú
szarvas és párja, a békés természetben megjelenő képei adják a reményt. Mégsem lehet megfeledkezni a Lélekről! A
szarvas jelentése lélekvezető a magyar mondakörben. A magyar ősvallásban a
szarvas, transzcendens tulajdonság hordozója, tehát valami lelki dolog. Itt két
sérült ember találkozik, egy autista nő,
és egy félig béna férfi. A nő magában hordozza az autista magányt, azt is
mondhatnánk, szeretet betegsége van. A statisztikák szerint, az autisták száma
egyre nő. Máriát a tisztaságmánia, rendmánia, kényszeres precizitás, a
szabályok szó szerinti értelmezése, egy részképesség, jelesül a memória
túlfejlettsége, és a vészes emberi kapcsolódási képtelenség, az érzelem
nélküliség jellemzi. Mai kritika, hogy az autizmus nem betegség, csupán a
létezés egy módja. A liberális szabadságeszmény szerint, ahogy vannak plurális
együttélési formák, úgy lehet olyan élet, mely nem akar másokkal kapcsolatot.
Megszületett az érzelemmentes, a szeretet nélküli ember. Társadalmi látlelet, a
beteg társadalom jelképe az autista Mária. Mégis meggyógyul, lelki társra
talál. Az emberek többsége belefáradt
már a sekélyes kapcsolatokba, a Lélek nélküli Test cselekedeteibe, ezért is
lehetett sikere ennek a filmnek. Súlyos következménye a házasulási kedv
elvesztése, a „gyermeknélküli kultúra”, ahogy Fukuyama, az amerikai közgazdász írta. Egy évszázada tart ez a folyamat,
most már a társadalmi trendben váltás következik, vagy az elbeszélés itt
megszakad. A rendező fricskája, hogy a film egy hosszú, szexuális aktussal
zárul. A liberális gondolkodás ezt a boldog beteljesülésként értékeli, de hátha
mást akart ezzel üzenni a rendező? A konzervatívok számára mindenesetre, ez
újra a Test cselekményéről regél.
Minderről szól e film.
[1]
Szabados Ádám PhD doktorandusz, hasonló véleményre jut a liberális erkölcs
hiányzó pilléreinek következményeiről, miközben elemzi J. Haidt kutatását a
DIVINITY teológiai honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése