"Kegyetlen úr kezébe adom" 2.

„Kegyetlen úr kezébe adom…”(Iz19, 4) 2.

Párizs, London, Berlin, Brüsszel után most Barcelona! A sor jelképes, nem teljes, akit érdekel, csak beírja a kulcsszót, „iszlám terror” és részletes listát kap az interneten. Miért történik ez velünk? Erre sokféle magyarázat születik naponta, pedig kultúránk alapirodalma a Biblia erre kimerítő választ ad. A szinte mindennapossá vált terrorizmus és migrációs szorongattatás az európai területeken egyre sürgetőbb figyelmeztetés. A hitét vesztett és az álhumanizmus liberális ideológiájába süllyedt Európának szól a sürgetés. A mind sűrűbbé és kegyetlenebbé váló gyilkosságok emlékeztetnek a Szentírás ószövetségi részének történéseire. Az Ószövetséget a próféták szerint, „okulásunkra írták meg”, örök emlékeztetőként. Miről szól a történet? Ahányszor a „választott nép”eltávolodott Istentől és törvényeitől, erkölcsi válságba jutott, felhangzott a próféták szava: „térjetek meg”. Ha nem használt a felszólítás, idegen nemzetek, erőszakos, kegyetlen népek invázióját szenvedték el. Ilyenkor jött az előrejelző prófécia: „kegyetlen úr kezébe adom”, ami rendszerint egy kegyetlen nép invázióját és pusztítását jelentette: „Mert íme, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.” (Hab, 1,6)  Így volt ez más nemzetek, például Egyiptomot esetében is:  „Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonják fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet.”(Ez 28,7)

A keresztény francia pap megölése, a gyilkos, oltár mögötti gyűlöletbeszéde jelképes szinten világos üzenet volt. A „gyilkosok az oltár mögött” üzenete a legsúlyosabb figyelmeztetés Európának. Arról szól, hogy gyilkosok veszik át a helyeteket, lerombolják és megbecstelenítik oltáraitokat, ha meg nem tértek. Ma Európában minden területen nyílt szembehelyezkedés történik a törvényhozásban és az életvitelben Isten törvényeivel. A liberális álhumanizmus megöli az életet, amit Istentől kaptunk. Az embernek nincs joga elvenni az életet az abortusz, az eutanázia és a „gyermeknélküli kultúra”[1]által. Az embernek nincs joga a házasságot megszentségteleníteni a „plurális együttélési formáknak” nevezett szabadosság és a homoszexuális jogok álhumanista elvei által. Az embernek nincs joga tönkretenni a természetet - saját találmányai és pénzhajhász életmódja által-, amit Isten teremtett számára. („belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak”(Róm 1-21,22). 

Az ember ma nemcsak a természetet, de saját testét is megbecsteleníti. A szabados életmód, a testépítés kultusza, a tetoválással, szoláriummal tönkretett bőr a minél több élvezet és szórakozás igénye jelzik a mai ember „értékeit”. „Nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma?- kérdezi Pál az Evangéliumban. A Szentírásban egyértelmű a bűn és a betegség kapcsolata. Amikor Jézus gyógyít, egyúttal megváltja bűneitől és azt mondja: „Ne vétkezz többé!” Az ószövetségi történetben az emberek a pusztában kísértették Istent. Ő „átadta őket bűnös vágyaiknak és hagyta, hogy a betegség kikezdje őket”. A gyógyszeripar a legjövedelmezőbb üzletté lett, mert az ember a gyógyszert keresi és nem a baj forrását akarja megszüntetni. Az erkölcsi válságnak ezen a fokán a fokozódó klímaváltozás, természeti katasztrófák után lépett színre a migráns invázió és a terrorizmus soha nem látott szintje. Nem állítja meg pusztán a külső védelem, belső védelmi eszköz kell, az erkölcsi rend helyreállítása!

A „kegyetlen úr kezébe adom” büntetése mindig a bálványimádat, az „idegen istenek” ünneplése miatt következett be, ami magával hozta az erkölcsi romlást. Újkori bálványimádat a testkultusz, a szex-kultusz, a pénzkultusz, a sztárok istenítése, és ekkor még nem beszéltünk a vallások relativista felfogásáról. A minden vallás egyenlősége, a minden út ugyanoda visz posztmodern liberális tanai, kimerítik az „idegen istenek” imádatának bűnét, ami ma az álhumanizmus köpenye alatt egész Európa jellemzője. Ma ugyanúgy elmondható, mint az ókorban hogy „tele van az ország, jósokkal, jövendőmondókkal”. Ugyanakkor az ezotérián kívül a tudományokba is bejutottak a keleti istenek tanai az ókori világkép lényeges elemei. Fogalmi zűrzavar jött létre. Ma a sámánokat, táltosokat, halott látókat, jósokat tehát az okkult dolgokkal foglalkozókat „kommunikációs szakemberek” és „mediátor specialisták” különböző típusainak nevezik a néprajz egyes tudósai és tevékenységük legitimálására törekszenek[2]. A világvallásokat bemutató könyvek pedig a „szent különböző típusainak” minősítik őket[3]. A valláskutatók a [4]„szent dialektikáját” hozták létre, ahol az archaikus kor vallásai és a történeti kereszténység egyenlő. A pszichológia lényeges ágai az önmegváltás keleti tanaira épülnek és gyakorlatait használják. A filozófiába már a XIX. századtól bejutottak a keleti tanok főként Schopenhauer és Nietzsche által. Ezen a nyomvonalon haladva alakult ki a posztmodern filozófia a XX. században, mely a keleti értékrelativizmust építette be elméletébe. A posztmodern relativizmus elveti a Szentírás „és” kultúráját, azaz a jó és a rossz az igaz és a hamis különválasztását. Helyette az „is”, „is” ideáját ünnepli, ahogyan az ókori pogány vallások, mivel isteneik jók és rosszak egyben. Az eredeti üzenet: „Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot”. Egyiptom mi vagyunk, a mai Európa. Kutatóink „Egyiptom méltóságának visszaadásán”[5] dolgoznak, mert szerintük a Biblia méltánytalanul negatívan ítélte meg a Jelenések könyvével bezáróan. („Egyiptom és Babilon a bűn neve” Jel.)Csodálkozhatunk e ezek után a „kegyetlen nép” felbukkanásán?     

Az Úr haragja nyilvánult meg pl. az asszírok betörésével Egyiptomba: „Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön, sietve, gyorsan”(Iz, 5, 26). Jól ismert a Bibliából, hogy megbűnhődnek az országba behatoló gyilkosok is. Jaj nekik „mert embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost, és mind aki benne lakik”(Hab2,17/IV)A muszlim gyilkosok abban a tévhitben vannak hogy az Allahnak hozott emberáldozat, őket a mennybe juttatja. „A sátánnak áldoztatok, nem Istennek”- hangzik az Úr szava. A gyűlölet a gyilkosság bűne jól tudjuk, a pokol tartományához tartozik. Istenhez a szeretet az irgalmasság és az igazságosság. Nem Isten az, aki a rosszat teszi a világban, csak megengedi a sátánnak, hogy tegye, mert az embernek szabad akaratot adott. Választhatja a törvényt és a törvénytelenséget, a jót és a rosszat ám annak következményeit viselnie kell. Isten ott van, ahová hívják. „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”A gonosz ott van ahol a bűn. Az érem másik oldala, hogy az apostolok majdnem mind vértanúhalált haltak, ahogyan a francia katolikus pap. Mert nem az a vértanú, aki megöli magát és más ártatlan embereket, hanem aki a Jézusi megváltás hitéért hal meg, ezért őt megölik. Az Istenhez tartozó szeretet és a sátánhoz tartozó gyűlölet áll egymással szemben a muszlim terrortámadás eseteiben.

Az amerikai liberális demokrácia arab területekre történő exportja volt a terrorizmus kiindulópontja, ami az „arab tavasz” néven lett ismertté. Amerika mely rég eltávolodott a protestáns etikától, ami alapításának kezdetén gyökere volt, ma Európához hasonlóan a liberális álhumanizmus csapdájában vergődik. Európában két ország ellenáll ennek (Magyarország és Lengyelország), de a migránsválság és terrorizmus által generált feszültség valószínű még több európai országot indít el a gyökerekhez való visszatéréshez a keresztény értékekhez. Amerika most választóvonalhoz érkezett. Obama és Clinton pártolói vagy Trump hívei győznek, mert a választással a csata nem ért véget. Ezen áll vagy bukik Amerika sorsa és ezzel Európáé is. Vagy a Clinton és a kanadai Trudeau féle liberális álhumanizmus, morál nélküli szabadságeszmény vagy a biblikus értékekhez való visszatérés győz. A migrációs nyomás és terrorizmus megállítása a tét. Csakis a belső védelmi erő a hithez, keresztény erkölcshöz, Istenhez való visszatérés állítja meg, a külső eszközök csak ezután válnak hatékonnyá.

Európa sorsa jelenleg, a „kegyetlen úr kezébe adom..”. De ne feledkezzünk meg az amerikai 9/11 –ről sem! Rajtunk múlik folytatása. Vajon képes lesz e Európa és Amerika visszatérni a morális világrendhez?

„Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!”(Zsolt 71,4)

---

[1] Fukuyama, Francis: A nagy szétbomlás, Európa, 2000.

[2] Pócs, 2013 ápr. Magyar Őstörténeti Konferencia

[3] Horváth Pál: Vallásismeret. Calibra, 1996.

[4] Mircea Eliade. Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris, 1976.

[5] Assmann, Jan: Mózes az egyiptomi, Osiris, 2003.

Mária tisztelet és a bálványimádat kérdése

 Mária tisztelet és a bálványimádat kérdése

A katolikus Mária tisztelet kapcsán tisztáznunk kell, mi a bálványimádat. Van bálványimádat és van, amit annak mondanak. Pl. István király, Máriának a Megváltó édesanyjának ajánlotta fel országunkat, ám a Mária tiszteletet a reformáció 1500 évvel később bálványimádatnak minősítette. Ám a Biblia fényében megismert bálványimádat, az "idegen istenek" ünneplése. Isten ellenségének a tisztátalan szellemvilág alakjainak, és a hozzájuk kapcsolódó tanoknak imádatát jelenti. A bálványimádat fogalmát a Biblia vezette be, mely a kígyó, a hozzátartozó bukott angyalok, a „gonosz szellemek”, az „ég seregeinek” a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak, istenekként való ünneplését jelentette. Ez "idegen istenek" szobrainak készítését és imádatát tiltotta meg Isten. Ennek tükrében, Mária kapcsán bálványimádatról beszélni értelmetlen, a biblikus bálványimádat fogalmának, meg nem értéséből fakad. Azt kérdezhetnénk „Mi köze van a szalmának a tiszta búzához?”(Jer23,25)

A jézusi mennyország tartópillérei a Megváltó legközelebbi családtagjai, az Atya és az édesanya Mária, valamint a Szentek. Hogyan lehet tiszteletüket bálványimádatnak nevezni? Gondoljunk csak a Jelenések könyvére, ahol a Szentek vére kiált! Szentek látomásaiban, Mária az édesanya, mindig Jézus mellett áll, vagy az Atya előtt térdelve imádkozik a világért. Ők a tiszta szellemvilág tartópillérei - melyet Jézus kormányoz - akik mindannyian a lelkek megmentéséért dolgoznak, hogy a tisztátalan szellemvilág karmaiból, a kárhozatból kimentsék. A spirituális harc éppen a bálványimádat alanyai az "idegen istenek" ellen folyik, melyben a mennyország tagjai, tehát Mária is részt vesz. Ő az, aki a "kígyó fejére tapos". Már Szent Pál is azt mondta, hogy "a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem láthatatlan földi hatalmasságok ellen, akik a levegő égben laknak." Az "Istennel kötött szövetség" éppen az archaikus istenek(bálványimádat) legyőzésére kötődik. Mert az ember az ókorban az "ég seregeit imádta és szolgálta"(Krón3,2-4). Erről szól a Tízparancsolat legelső törvénye: "Ne legyenek előttem más isteneid!"A Jelenések könyvében Egyiptom és Babilon legyőzésével fejeződik be a spirituális harc, azaz a bálványistenek és tanaik veretnek le, mert akik ebben hisznek lelkük nem kerülhet Jézus mennyországába. Korunk azonban felélesztette a bálványimádatot a "szakrális dialektikája" Eliade-i elmélet óta, az archaikus istenek egyenlő jogokat kaptak. Az egyiptológia "Egyiptom méltóságának visszaadására" törekszik Jan Assmann munkája nyomán. A mennyország tagjai, közöttük Mária aki legközelebb áll Jézushoz ezt a spirituális harcot folytatják értünk, hogy a lelkeket az "idegen istenektől" megmentsék.
  Már Pázmány egyértelművé tette: „Isteni tiszteletet a katolikusok nem adnak a szenteknek, sem a pápának, sem Máriának, senki nem teszi Krisztushoz hasonlóvá őket”. Máshol: „csak azon kérjük, hogy könyörgésével nyerjen kegyelmet nékünk (ti. Mária) az Istentől. Az isteni tisztelet, az Anyaszentegyház hitével ellentétes…”. A szentek segítségül hívása bizonyítékának tekinti Szent Máté utalását és Pál, Rómabeliekhez írt levélét, amiben kéri a gyülekezet imáját, az evangéliumi testvérekre. Arra hivatkozik, hogy az apostoloktól kezdve, imádkoznak a szentekhez.[1] Ezzel szinkronban van a mai hitvédelem,[2] ami szerint, a katolikusok valójában azért imádkoznak a szentekhez, hogy megkérjék őket, imádkozzanak velük együtt. Az együtt imádkozásra, több példa van az Evangéliumban. (Róm15,30, 2Kor1,11, Ef6,18-20, Fil1,19, Kol4,2-4, 1Tessz5,25, 2Tessz3,1-2, Fil1,22.) A közbenjáró imádságnak nagy szerepe van az Újszövetségben: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért. Ez jó és kedves Istenünk szemében” (1Tim2,1-4). A szentekhez való ima, nem imádást jelent csak kérést. Ahogy a régi angol „pray” kifejezés imádkozást, kérést jelent, csak a protestáns értelmezésben imádást. A Jelenések könyvéből látható, hogy a mennyben lévők tudnak a földi dolgokról (7,13-14).  Még előbb a Makkabeus 2. könyvében, Júdás látomása Jeremiás prófétáról is igazolja ezt, és az értünk való imát: „Oniász megszólalt és azt mondta: Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért” (2Mak15,14). A Makkabeusok könyvét azonban, a reformátorok kihagyták a hivatalos kánonból.

A Jelenések könyve szintén igazolja, a „vének” és a „szentek imádságait”: „Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje – ezek a szentek imádságai” (Jel5,8).  A Rózsafüzér imádság, gyakorta támadások célpontja, az ismétlődő imák miatt. Az imák többszöri ismétlésére viszont, több példa van a Bibliában. Legkorábban a (Mtörv18,9-15) és az Újszövetségben: „Erre otthagyta őket, újra elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott” (Mt26,44). Az apostolok kérik a híveket: „Imádkozzatok szüntelenül” (1Tessz5,17). 
A bálványimádat biblikus fogalma van megfordítva a Mária tisztelet a Szentek és a szentségek bálványimádattá minősítésben. Az Ószövetségben a bálványimádat következménye az elferdített jogrend. Korunkban többek között a vallásszabadság téves értelmezése, az Egyház nevének besározása, az abortusz, az eutanázia, az azonos neműek házasságának törvénybe iktatása már az elferdített jogrendet tükrözi. Az Úr a következőképpen határozza meg a bűnt: „Más istenekhez szegődtek,...Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényemet.”(Jer16,11), „csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül…a jogot kicsavarják.. Mire jó a bálvány? (Hab1-2, 18-19), „szemedet a bálványokra vetve…feledésbe ment az igazság...nincs többé jog.” (Iz57-59,15). Az ószövetségi próféták szavai szerint, minden esetben ez a végkövetkezménye a bálványimádatnak. Attól, hogy nem kapnak Egyház státuszt, az "idegen istenek" vallásai, még vallásszabadság van, mert bármely gyülekezet szabadon gyakorolhatja vallását. Minden vallás, amelyik nem zsidó vagy keresztény, az Egyház nevéhez kapcsolása, a bálványimádat törvénybe iktatása, a sátánnak emelt újabb oltár A Biblia fényében.

Az Ószövetségben, melyet "okulásunkra írtak meg", ilyen esetekben, amikor az emberek elpártoltak Istentől és törvényeitől, megjelentek a próféták és hirdették: "Térjetek meg!" Ha ez nem történt meg, előre jelezték idegen erőszakos népek invázióját:

„Mert íme, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.” (Hab, 1,6) 

 Így volt ez más nemzetek, például Egyiptomot esetében is: „Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonják fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet.”(Ez 28,7)

Európa nem éppen idegen népek inváziójától szenved e? Európa nemzeteit nem éppen idegen népek terroristái gyilkolják és erőszakolják e? 

---

[1] Pázmány, 1983, 172-255.

[2]  Katolikus Hitvédelem különösen Dr. Kovács Gábor és a depositum.hu oldalán, James Akin tanulmányaira támaszkodtunk.