Hol vannak a halottaink?

Hol vannak a halottaink?

Halottak napján szép virágokat vásárolunk, kicsinosítjuk a sírokat, de vajon eszünkbe jut e, hogy hol vannak a halottaink, akik vissza sose jönnek? Esetleg itt vannak még körülöttünk, mert nem tudtuk őket elengedni, vagy ők nem tudtak földi vágyaiktól megszabadulni? Fausztina nővér a katolikus apáca kijárt a temetőbe, hogy a földközelben maradt lelkekért imádkozzék. Lelki szemeivel látta őket, és imái után felemelkedésüket a mennybe.

Ám jó esetben fent vannak a mennyországban vagy a katolikus hit szerinti Tisztítótűzben, hogy tisztán álljanak az Úr elé. Amíg el nem közeleg az utolsó napunk, nem fogjuk megtudni, hogy hol vannak, de azt sem hogy mi hová kerülünk. Így Halottak napján kezdhetünk saját sorsunkon is gondolkodni, mert bármennyire hallani sem akarunk róla, minden nappal közelebb kerülünk a távozáshoz. Meg persze azon gondolkodjunk, mit tehetünk halottainkért innen a földről?

Minden vallás hiszi, hogy a lélek örök, tovább él miután levetette földi testét. Mi keresztények még ennél is többet hiszünk, reméljük, hogy a testünk feltámad, ahogy Jézus feltámadt a halálból. „Mert ha Jézus fel nem támadt volna, a mi hitünknek semmi értelme nem volna”- mondja Szent Pál az Újszövetségben. De már Izajás próféta arról ír, hogy „életre kelnek majd a halottak és holttestük feltámad”.

Az ember test, lélek és szellem. Azt hogy az ember testében van egy lélek, ami halálakor elválik testétől, már a tudomány is igazolja. Még 1975-ben készültek Raymond A. Moody professzor kutatásai Amerikában, amit a klinikai halálból visszatérőkkel végzett. A többség valamilyen betegség következtében „meghalt” a műtőasztalon. Moody professzor dokumentálta, amit a klinikai halálból visszatérők elmondtak, ezeket „első kézből vett közléseknek” nevezte. Mindannyian látták testüket a műtőasztalon, miközben lelkük fölötte lebegett. Pontos beszámolót adtak arról, mit csináltak az orvosok az ápolók, miközben ők „halottak” voltak, ám a lelkük mindent látott és hallott. Már Pál leírta, hogy van „érzéki test”, meg „szellemi test”, és ez utóbbi továbbélése örök a másik világban. Azt is írja, hogy a halál percében, „átváltozunk egy szempillantás alatt”. (1Kor15, 35-45) A szentek beszámolóiból úgy tudjuk, hogy fiatalkori alakunkban élünk tovább odaát.

Hallani olyan beszámolókat, ugyancsak a klinikai halálból visszatérőktől, akik ebben az állapotban, szellemi testükben, hozzátartozókkal találkoztak, akik várták őket a menny kapujában. Mi mindannyian azt reméljük, hogy szeretteinkkel találkozunk majd odaát. De vajon tényleg együtt leszünk e? Nyilvánvaló hogy a hasonló lelki szinten lévők kerülhetnek egy szellemi csoportba. Avilai Szent Teréz 7 mennyországot különböztetett meg. Attól függően kerül valaki ide vagy oda, milyen lelkiséget testesít meg. (Az is egyértelmű, hogy más a katolikus, más a református, más a karizmatikus lelkiség és még ezen belül is számtalan különbözőség létezik) Milyen Istenkapcsolatának foka, Isten szeretetének minősége, mennyire tette életében a jót a jóért, az igazat az igazért. Gondolt e egyáltalán arra, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”, hanem lelki táplálékkel is. Táplálta e a lelkét Isten Igéjével? Táplálta e a lelkét, az Isten és a felebarát szeretetével, ami a legfőbb parancsolat a Szentírásban? Mennyire szeretett, mennyire tette a jót másokért? „Levetette e az ó embert, a szokásaival együtt?”(Kol3,1-10).     

 „Egy pusztán a dolgoknak (csak az anyagnak) odaszánt élet, egy halott élet: egy élettelen csonk”(Pld11,28) - írja a Biblia. Így van élő meg halott lélek. Aki elmerül pusztán az anyagi világban, és lelkét nem táplálja, hogyan kerülhetne vajon a mennyországba? Vannak házaspárok, akiknek egyik tagja táplálja a lelkét imával, Isten Igéjét olvassa, a szeretet cselekedeteit teszi, ám a párja ateista, hallani sem akar lelki dolgokról. Hogyan kerülhetnének egy helyre haláluk után? Csakis egy módon, ha a feleség imádkozik férje megtéréséért, bűnei bocsánatáért. Ennek szép példája Szent Mónika, kinek férje és fia nagy bűnöket követett el, megvetette Isten tanítását. Ám Mónika nem adta fel, folyamatosan sírt és imádkozott értük. Ennek eredményeként férje élete vége felé megtért, fiát pedig Szent Ágostonként ismerjük, ő lett a hippoi püspök, és egyháztanító.

A legtöbb, amit tehetünk élőkért és a halottainkért, hogy imádkozunk értük, a lelkük üdvéért, bűneik bocsánatáért. Többet ér akármilyen szép virágnál a Halottak napján. A katolikusok imádkoznak szeretteik szabadulásáért a Tisztítótűzből. A Halottak napján még fokozottabban. Ők úgy hiszik, hogy lehetnek olyan bűneik hozzátartozóiknak, amit elfelejtettek megbánni, vagy nem is tudták, hogy ez bűn, így maradt a lelkükön folt. Isten viszont Szent sehogyan sem kerülhet hozzá a piszkos lélek, csak ha Jézus megtisztította, hiszen ezért adta vérét a keresztfán. Ám lehetnek különösen fiatalkori vétkek, amire az ember már nem is gondol, nem kérte értük Jézus tisztítását, ez esetben ott a Tisztítótűz, ami egy kegyelmi állapot. Isten nagylelkűsége, szeretete, és kegyelme nyilvánul meg a Tisztítótűz lehetőségében, amit sok szent látott is életében, az életrajzi beszámolóik szerint. A protestánsok elvetették ezt a lehetőséget, így valószínű nem is részesülnek belőle. „Legyen nektek, a ti hitetek szerint”- mondta Jézus. (protestánsok mennybeli beszámolóiban sohasem szerepel a Tisztítótűz, ők nem látják, a katolikusokéban mindig)

Lehet, hogy maradt haragosa halottainknak, vagy van haragosunk, akinek még nem bocsátottunk meg. Ma már a pszichológia is azt mondja, jobb megbocsátani, mert a negatív érzelmek rombolják az ember testi- lelki egészségét. Isten is azt mondja, ha valakinek panasza van ellened, menj, békítsd ki, csak akkor járulj én elém. A Miatyánk is erről szól, „bocsásd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ha valaki haragot, gyűlöletet táplál a lelkében, szintén nem kerülhet Isten Szent országába.

Így hát rengeteg dolgunk van! Imádkozzunk egymásért, halottainkért hogy jó dolgunk legyen az örök életben. És főként tápláljuk a lelkünket szeretettel, Isten igéjével, egymás segítésével.

  „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, had pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket” (Jel.14,13).

     

  

Disznók elé gyöngyöt vetni

Disznók elé gyöngyöt vetni

Aradszki KDNP-s képviselő felszólalása a Parlamentben, azóta sem szűnő gyalázkodást váltott ki az ellenzéki média csatornáin. Energiáikat, táplálékukat nyerik e témából is, mert lételemük a gyűlölködés és gyalázkodás. Ki tudja jobban gyalázni a kormányt és képviselőit ettől függ fizetésük ettől függően kapnak újabb meghívásokat a következő műsorba. Ha a kormány és képviselői nem nyújtanának kenyeret nekik, éhen halnának és munkájuk sem lenne. Mesterségük címere a hazudozás, gyűlölködés, gyűlöletkeltés és hergelés, meggyalázása mindannak, ami szent a másik oldalon. Miért kímélnék a vallásos érzületet éppen, hiszen többségük ateizmusban és korunk bálványimádatában a liberalizmusban szenved. 

  „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket ne szórjátok a disznók elé, különben még eltapossák lábukkal és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6)- figyelmezet a Biblia.

Nem kellett volna ebeknek adni és disznók elé vetni a gyöngyöket a Parlamentben, azt, ami szent a katolikus hitben. Lám mi történt? A disznók lábaikkal megtaposták és visszafordulva megszaggatták az embert, aki beszélt a rózsafüzérről, Mária hitről a sátánnal való küzdelemről. Sőt mindez magával hozta a katolikus vallás gyalázását is, de hát ebben az országban mindent meglehet tenni, mert szólásszabadság van. Sőt az itt nincs szólásszabadság, mantráját lehet üvölteni, miközben meg sem tehetnék mindezt, ha nem lenne szólásszabadság. 

A katolikus Mária tisztelet és a rózsafüzér ügye a teológiai konferenciákra való, még ott sincs konszenzus benne. A reformáció ugyanis bálványimádatnak minősítette a Mária tiszteletet és ugyebár a magyar lakosság egy része katolikus másik része református. A jobboldali érzelmű emberek is ebben a megosztottságban vannak, amit nem érdemes a Parlamentbe bevinni. A Parlamentben való megjelenése automatikusan magával hozza a szentséggyalázást, mert egy profán politikai térben hangzik el az, ami a legnagyobb félreértést hozta eddig is a vallási területen. A bálványimádat fogalmának félreértelmezéséről van szó, ami biblikus fogalom és ilyen minőségében hogyan is tartozna a politikára. A világban is a legtöbb problémát a bálványimádat fogalmának félreértése adta, ami a mai napig megosztottságot okoz a nagy vallások és népek között.

A zsidók miután nem fogadták el Jézust Isten fiának, ahogyan a keresztények, csak bálványimádatra gondolhattak, mert ki lenne méltó a Teremtőhöz, akit egyetlen istenként kell tisztelni. Ezt folytatták a muszlimok, akik a Mária tiszteletet, és Jézust a Teremtő melletti „társistenek” imádatának vették, tévesen. És jött a reformáció mely felvette ezt a fonalat, jóllehet sok pozitívumot hozott, és az üdvösség tanában a mai álláspont szerint nem tér el egymástól a református, evangélikus és katolikus tanítás. Ám Mária és a rózsafüzér kérdése még mindig vitatott, holott István király Máriának ajánlotta az országot utód hiányában és mély hittől vezérelve. Erre épül az Alkotmányunk, a Szent István-i örökségre. Ezért erről beszélnünk kell, ha nem is a Parlament a legjobb hely erre. Arra mindenesetre jó volt, hogy felszínre dobja ezt az ellentmondást és megoldatlan problémát.

Aktuális beszélni róla más tereken, hogy mi valójában a bálványimádat. Az ország és a világ liberális része ugyanis bálványimádatba esett, saját maguknak építettek fel egy vallást, amit ma már neoliberalizmusnak hívunk. No, éppen ez a bálványimádat! Bálványimádat még az „idegen istenek” és tanaik imádata. Ha például elkezdenénk imádni és követni a keleti istenek és istennők tanításait, akkor bálványimádatba esnénk a Szentírás szerint. Márpedig a bálványimádat fogalma a Bibliában jelent meg és éppen ezt a kettőt jelenti. Még egyszer: amikor az ember sajátmagának alkot egy vallást/elméletet, ami jelenleg a liberalizmus. Vagy idegen pl. a keleti istenek tanait követi, azaz az önmegváltás hiteit és módszereit. A keresztényeknek van Megváltójuk, de a keleti istenek tanai az önmegváltás paradigmájában vannak, aminek eszközei a jóga és keleti meditáció. Vajon mentesek vagyunk ettől ebben a keresztény kultúrában itt a XXI. század elején?

Hogyan is lehetne a keresztény mennyország tagja Mária a bálványimádat alanya, mikor a katolikusok sohasem tisztelték Jézus édesanyját istenként? Már erre Pázmány Péter világosan rámutatott a reformáció kezdetén. A katolikusok csak kérik, hogy imádkozzon velük vagy értük, de nem, mint istennő, hanem mint édesanya, aki a legközelebb áll a Fiúhoz. Csupán 500 éves félreértésről van szó, éppen most van az évfordulója. Ezt az apróságot még tisztáznunk kell, ha már a Szent István országát építjük.

De befejezem, nehogy úgy járjak, mint ama képviselő a gyöngyökkel.

Ám van még egy téma.              

A képviselő szájából elhangzott, hogy a Sátán legnagyobb, végső csapása a családok elleni támadás lesz a Mária jelenések szerint, amelynek jelei már mutatkoznak az abortusz, az egyneműek házassága és a genderelmélet terjedésén is. Ha azt a csúnya szót kihagyta volna, a „szétdobálót”, ami nem Parlamentbe való téma, és a liberalizmusra, mint tévtanításra mutatott volna, nem hagyott volna ennyi támadási felületet. Soros, mint maga a sátán nem hangzott el, ez a baloldali média hazugsága. De igenis sátáni terv létezhet, hiszen „Az egész világ a gonosz hatalmában van”a Szentírás szerint. Nagyon lehetséges, hogy a gonosz hatalmában van a család szétrombolásán túl, az erőszakos migráns betelepítés Európába, mely minden előrejelzés szerint gyökeresen átalakítja a földrészt.

Késői következményként lehet ezután már csak múlt időben beszélhetünk a keresztény Európáról.

Ezt tényleg nem hagyhatjuk szó nélkül!

Mária tisztelet és a bálványimádat kérdése

 Mária tisztelet és a bálványimádat kérdése

A katolikus Mária tisztelet kapcsán tisztáznunk kell, mi a bálványimádat. Van bálványimádat és van, amit annak mondanak. Pl. István király, Máriának a Megváltó édesanyjának ajánlotta fel országunkat, ám a Mária tiszteletet a reformáció 1500 évvel később bálványimádatnak minősítette. Ám a Biblia fényében megismert bálványimádat, az "idegen istenek" ünneplése. Isten ellenségének a tisztátalan szellemvilág alakjainak, és a hozzájuk kapcsolódó tanoknak imádatát jelenti. A bálványimádat fogalmát a Biblia vezette be, mely a kígyó, a hozzátartozó bukott angyalok, a „gonosz szellemek”, az „ég seregeinek” a Napnak, a Holdnak és a csillagoknak, istenekként való ünneplését jelentette. Ez "idegen istenek" szobrainak készítését és imádatát tiltotta meg Isten. Ennek tükrében, Mária kapcsán bálványimádatról beszélni értelmetlen, a biblikus bálványimádat fogalmának, meg nem értéséből fakad. Azt kérdezhetnénk „Mi köze van a szalmának a tiszta búzához?”(Jer23,25)

A jézusi mennyország tartópillérei a Megváltó legközelebbi családtagjai, az Atya és az édesanya Mária, valamint a Szentek. Hogyan lehet tiszteletüket bálványimádatnak nevezni? Gondoljunk csak a Jelenések könyvére, ahol a Szentek vére kiált! Szentek látomásaiban, Mária az édesanya, mindig Jézus mellett áll, vagy az Atya előtt térdelve imádkozik a világért. Ők a tiszta szellemvilág tartópillérei - melyet Jézus kormányoz - akik mindannyian a lelkek megmentéséért dolgoznak, hogy a tisztátalan szellemvilág karmaiból, a kárhozatból kimentsék. A spirituális harc éppen a bálványimádat alanyai az "idegen istenek" ellen folyik, melyben a mennyország tagjai, tehát Mária is részt vesz. Ő az, aki a "kígyó fejére tapos". Már Szent Pál is azt mondta, hogy "a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem láthatatlan földi hatalmasságok ellen, akik a levegő égben laknak." Az "Istennel kötött szövetség" éppen az archaikus istenek(bálványimádat) legyőzésére kötődik. Mert az ember az ókorban az "ég seregeit imádta és szolgálta"(Krón3,2-4). Erről szól a Tízparancsolat legelső törvénye: "Ne legyenek előttem más isteneid!"A Jelenések könyvében Egyiptom és Babilon legyőzésével fejeződik be a spirituális harc, azaz a bálványistenek és tanaik veretnek le, mert akik ebben hisznek lelkük nem kerülhet Jézus mennyországába. Korunk azonban felélesztette a bálványimádatot a "szakrális dialektikája" Eliade-i elmélet óta, az archaikus istenek egyenlő jogokat kaptak. Az egyiptológia "Egyiptom méltóságának visszaadására" törekszik Jan Assmann munkája nyomán. A mennyország tagjai, közöttük Mária aki legközelebb áll Jézushoz ezt a spirituális harcot folytatják értünk, hogy a lelkeket az "idegen istenektől" megmentsék.
  Már Pázmány egyértelművé tette: „Isteni tiszteletet a katolikusok nem adnak a szenteknek, sem a pápának, sem Máriának, senki nem teszi Krisztushoz hasonlóvá őket”. Máshol: „csak azon kérjük, hogy könyörgésével nyerjen kegyelmet nékünk (ti. Mária) az Istentől. Az isteni tisztelet, az Anyaszentegyház hitével ellentétes…”. A szentek segítségül hívása bizonyítékának tekinti Szent Máté utalását és Pál, Rómabeliekhez írt levélét, amiben kéri a gyülekezet imáját, az evangéliumi testvérekre. Arra hivatkozik, hogy az apostoloktól kezdve, imádkoznak a szentekhez.[1] Ezzel szinkronban van a mai hitvédelem,[2] ami szerint, a katolikusok valójában azért imádkoznak a szentekhez, hogy megkérjék őket, imádkozzanak velük együtt. Az együtt imádkozásra, több példa van az Evangéliumban. (Róm15,30, 2Kor1,11, Ef6,18-20, Fil1,19, Kol4,2-4, 1Tessz5,25, 2Tessz3,1-2, Fil1,22.) A közbenjáró imádságnak nagy szerepe van az Újszövetségben: „Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért. Ez jó és kedves Istenünk szemében” (1Tim2,1-4). A szentekhez való ima, nem imádást jelent csak kérést. Ahogy a régi angol „pray” kifejezés imádkozást, kérést jelent, csak a protestáns értelmezésben imádást. A Jelenések könyvéből látható, hogy a mennyben lévők tudnak a földi dolgokról (7,13-14).  Még előbb a Makkabeus 2. könyvében, Júdás látomása Jeremiás prófétáról is igazolja ezt, és az értünk való imát: „Oniász megszólalt és azt mondta: Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért” (2Mak15,14). A Makkabeusok könyvét azonban, a reformátorok kihagyták a hivatalos kánonból.

A Jelenések könyve szintén igazolja, a „vének” és a „szentek imádságait”: „Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje – ezek a szentek imádságai” (Jel5,8).  A Rózsafüzér imádság, gyakorta támadások célpontja, az ismétlődő imák miatt. Az imák többszöri ismétlésére viszont, több példa van a Bibliában. Legkorábban a (Mtörv18,9-15) és az Újszövetségben: „Erre otthagyta őket, újra elment és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott” (Mt26,44). Az apostolok kérik a híveket: „Imádkozzatok szüntelenül” (1Tessz5,17). 
A bálványimádat biblikus fogalma van megfordítva a Mária tisztelet a Szentek és a szentségek bálványimádattá minősítésben. Az Ószövetségben a bálványimádat következménye az elferdített jogrend. Korunkban többek között a vallásszabadság téves értelmezése, az Egyház nevének besározása, az abortusz, az eutanázia, az azonos neműek házasságának törvénybe iktatása már az elferdített jogrendet tükrözi. Az Úr a következőképpen határozza meg a bűnt: „Más istenekhez szegődtek,...Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényemet.”(Jer16,11), „csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül…a jogot kicsavarják.. Mire jó a bálvány? (Hab1-2, 18-19), „szemedet a bálványokra vetve…feledésbe ment az igazság...nincs többé jog.” (Iz57-59,15). Az ószövetségi próféták szavai szerint, minden esetben ez a végkövetkezménye a bálványimádatnak. Attól, hogy nem kapnak Egyház státuszt, az "idegen istenek" vallásai, még vallásszabadság van, mert bármely gyülekezet szabadon gyakorolhatja vallását. Minden vallás, amelyik nem zsidó vagy keresztény, az Egyház nevéhez kapcsolása, a bálványimádat törvénybe iktatása, a sátánnak emelt újabb oltár A Biblia fényében.

Az Ószövetségben, melyet "okulásunkra írtak meg", ilyen esetekben, amikor az emberek elpártoltak Istentől és törvényeitől, megjelentek a próféták és hirdették: "Térjetek meg!" Ha ez nem történt meg, előre jelezték idegen erőszakos népek invázióját:

„Mert íme, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetet, amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi.” (Hab, 1,6) 

 Így volt ez más nemzetek, például Egyiptomot esetében is: „Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonják fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet.”(Ez 28,7)

Európa nem éppen idegen népek inváziójától szenved e? Európa nemzeteit nem éppen idegen népek terroristái gyilkolják és erőszakolják e? 

---

[1] Pázmány, 1983, 172-255.

[2]  Katolikus Hitvédelem különösen Dr. Kovács Gábor és a depositum.hu oldalán, James Akin tanulmányaira támaszkodtunk.